Toszkána legfontosabb tájegységei
Toszkána, Itália ezerarcú tartománya, Közép-Olaszországban helyezkedik el. Keletről az Appeninek határolják, nyugatról a Tirrén tenger, északon Ligúria és Emilia Romagna, délen pedig Umbria és Lazio tartomány. Toszkána részét képezi a Toszkán Szigetvilág (Arcipelago Toscano), amelynek a hét legnagyobb szigete Elba, Giannutri, Montecristo, Giglio, Capraia, Pianosa, Gorgona. A terület túlnyomó részben hegyes-dombos, a legmagasabb hegycsúcs a 2054 méter magas Monte Prato. Csak a tengerparti sávokban és a folyók mentén húzódnak síkságok. A legfontosabb folyók az Arno, Ombrone és a Serchio.
Toszkána lakosainak száma kb 3 millió hatszázezer. Toszkána területén hét az Unesco által a világörökség részének nyilvánított város, természeti kincs illetve műemlékegyüttes található: Firenze óvárosa, a Csodák tere Pisában, San Gimignano, Siena belvárosa, Pienza, Val d'Orcia és a Firenze környéki Medici villák.
"Összetéveszthetetlen vonalú szelíd dombok, történelmi városok, amelyekben a múlt levegőjét érezzük, ahol mintha megállt volna az idő: ez Toszkána, amely az ókortól kezdve meghódította a látogatóit és elbűvülte a lakóit, olyannyira hogy sok művész énekelte meg a szépségeit." - Ilaria Giannini írónő
Miért szeret bele mindenki Toszkánába? Talán mert itt minden megvan, amire egy turista vágyik? Művészeti kincsekben és természeti szépségekben éppúgy gazdag mint kulináris különlegességekben és varázslatos középkori városkákban. A természet sokféle arcát mutatja meg itt, láthatunk homokos kiépített strandokat vagy vadregényes, sziklás tengerpartokat kristálytiszta vízzel, magas hegycsúcsokat, túrázásra alkalmas ösvényeket vagy termálvizes fürdőket, szőlőkkel teliültetett dombokat, olajfa ültetvényeket és ciprusfákkal vagy kietlen, szinte sivataghoz hasonlító tájakat.
Egy neves francia utazó így ír erről a vidékről, a táj és az ember kapcsolatáról Toszkánában:
"A toszkán táj úgy épült fel mint egy műalkotás, egy kifinomult nép remekműve. Ugyanazok az emberek, akik a Reneszánsz korában festményeket, freskókat rendeltek a művészektől, szinte megrajzolták a dombokat, az ültetvényeket és a mezőket is. Hihetetlen, hogy ezek az emberek hogyan "építették" meg a tájat, saját környezetüket, minta semmi másra nem akartak volna ügyelni, csak a szépségre."
Néhány érdekesség a vidéki román stílusú templomokról»
Mivel ilyen mérhetetlenül gazdag művészeti alkotásokban, természeti kincsekben, éppen ezért a teljesség igénye nélkül, csak a legismertebb tájegységekre, városokra szeretném felhívni a figyelmet ebben a részben, Firenze mellőzésével, hiszen Toszkána székhelyéról egy külön fejezet szól.
Mit jelent ha narancssárga zászlót láttok egy városnevet jelző tábla mellett?»
Lucca és környéke
Lucca az egyik kedvenc városom, kihagyhatatlan egy toszkán körútból. Nincsenek olyan szimbólikus műemlékek mint például Firenzében a Dóm vagy Pisában a Ferde torony, amelyről azonnal be lehetne azonosítani a várost, mégis a hangulata, az épségben megmaradt városfalak, a román stílusú templomocskák a csendes tereken mindenkit elbűvölnek.
Rendkívül kedvező a fekvése is, kb 20 percre Luccától található az egyik legnagyobb hagyományú, s legelegánsabb tengerparti üdülőterülete Toszkánának, Verszília, Viareggio és Forte dei Marmi városaival, s hosszú kiépítetett homokos strandjaival.
Lucca körzetében fényűző villák is találhatók, amelyek a luccai arisztokrácia gazdagságát, kifinomult ízlését hírdetik még ma is. Ezek közül a legszebbek a Villa Reale di Marlia, amelyet egy gyönyörű park vesz körül és a Torrigiani Villa.
Bővebb információk a Villa Reale di Marlia-ról»
Bővebb információk a Torrigiani Villáról»
Minden évben egy Lucca környéki kisvárosban rendezik meg a híres Kamélia fesztivált, amelyre rengeteg érdeklődő érkezik.
Néhány érdekesség a kamélia fesztivállal kapcsolatban»
A város közelében húzódnak az Apuáni Alpok hegyvonulatai is különböző túrázási lehetőségekkel, gyönyörű cseppkőbarlangokkal.
Lucca látványosságainak nagy része a városfalakon belül helyezkedik el. Láthajuk még az ókori Lucca nyomait is a római kori amfiteátrum nyomvonalát követő ovális téren (Piazza del Anfiteatro), hiszen Lucca is egy fontos római településként kezdi történetét.
Fénykorát a XI-XIII században élte, kereskedelmének és messze földön híres selyemszöveteinek köszönhetően. Egy másik bevételi forrás a zarándokoktól származott a középkorban, hiszen a város a Via Francigena, az egyik leghíresebb zarándokútvonal mentén helyezkedett el. A Rómába igyekvő emberek Luccában is megálltak, hogy imádkozzanak a Volto Santo, a Szent Arckép, egy titokzatos csodatévőnek tekintett feszület előtt, amelyet még ma is a luccai Szent Márton Dómban őriznek.
A 100 templom városának is nevezték Luccát a közékorban. A legszebbek a Dómon kívül a remekműves, márványhomlokzatos, román stílusú templomok, a Szent Frediano és a Szent Mihály.
Mindenképpen sétálni kell egyet a XI századi monumentális városfalakon, amelyeknek sohasem kellett semmiféle támadást kiállniuk. A XIX század városrendező építészei egy sétányt alakítottak ki a falakon parkokkal, játszóterekkel. Ha valakinek kedve van, kölcsönözhet biciklit is, s végigbiciklizhet a kb 5 km hosszúság falakon, mindig más és más szemszögből látva a tetőket és a tornyokat.
A tornyok közül a legérdekesebb Guinigi családé, amely messziről kiválik a többi közül, hiszen egy kis erdő van a tetején.
Lucca leghíresebb szüötte Giacomo Puccini, akinek szülőházát ma is meg lehet látogatni. Lucca közelében pedig, a Massaciuccoli tó partján még mindig ott áll a zeneszerző kedvenc villája, ahol a leghíresebb operái születtek, s amelynek kápolnájában eltemették őt.
Rendkívül gazdag a város kulturális élete is. A nyáron megrendezésre kerülő Summer Fesztiválon világszerte ismert rock-pop énekesek, zenészek lépnek fel. A Lucca Comics pedig a képregények, a videójátékok, a sci-fi kedvelőinek kötelező találkozója október végén.
Pisa és környéke
Ha Pisa, akkor a Ferde torony! Mindenkinek azonnal ez a látványos középkori műemlék ugrik be ennek a toszkán városnak az említésekor, pedig Pisa ennél sokkal több. Elég eltávolodni egy kicsit a Dóm tértől, továbbmenni a város szíve, a Cavalieri tér felé, az Arno parti elegáns házsorok, a picike gótikus és román templomok, az egyetem épületei vagy a botanikus kert felé, s Pisa egy másik arcát mutatja meg nekünk. Kevesen tudják, hogy Pisában található Európa egyik legnagyobb presztízsű, legmagasabb színvonalú egyeteme és kollégiuma, a Scuola Normale, s hogy itt van az egyik legfontosabb kutatóközpont Itáliában. Pisa egy nagyon fontos közlekedési csomópont is, egy élénk forgalmat lebonyolító repülőtérrel. Akik pedig a tengerparti strandok rajongói, akkor bátran jöhetnek ide, széles, homokos tengerparti sávok várják a fürdőzőket Pisa közelében. Egy csodaszép természetvédelmi terület, a Migliarino-San Rossore Nemzeti Park pedig még a kiépítetlen, dűnés tengerpartokat kedvelőknek ajánlott őshonos mediterrán macchia növényzetével. A természetvédelmi terület mellett ömlik az Arno a Tirrén tengerbe.
Néhány információ az Arno torkolatvidékéről»
Egy másik érdekesség Pisa környékén a Piaggio gyár múzeuma. Kevesen tudják azt, hogy a híres robogó, a Vespa is Pisa környkén, Pontederában a Piaggio üezemeiben készül.
Részletesebben a Vespa múzeumról»:
Pisa
Az ókori római birodalom idején egy nagyon fontos kikötőváros, hiszen akkoriban még sokkal közelebb helyezkedett el a tengerparthoz. Egy nagyon bonyolult folyami és tengeri kikötőrendszert építettek itt ki akkoriban, s Pisa a Földközi tengeri kereskedelem főszereplője volt. A város a fénykorát a XI-XII században élte, amikor az egyik leghatalmasabb tengeri köztársaság. Befolyása alá vonta Szardínia egy részét és Korzikát is, folyamatosan hadakozott a Földközi tengeren portyázó szaracénokkal. A kereskedelemnek és a hadizsákmányoknak köszönhetően meggazdagodtak a pisai polgárok, elkezdték szépíteni a városukat, felépítik a városfalakat, a katedrálist, a keresztelőkápolnát, a harangtornyot. A tenger azonban fokozatosan eltávolodott Pisától, s a XV századra Pisa lehanyatlik, először Genovától, majd Firenzétől szenved vereséget, s végül Firenze befolyása alá került, s a Toszkán Nagyhercegség részévé válik.
A Csodák tere
Méltán kapta ezt az elnevezést, hiszen lenyűgöző az épületegyüttes látványa. Aki első alkalommal lép be a városkapun, s először pillantja meg a fehér márvánnyal díszített homlokzatokat a kék égbolttal és a zöld pázsittal a háttérben, annak szinte eláll a lélegzete. Pisa leglátványosabb, leghíresebb látnivalója ez. Itt áll a Dóm, a Keresztelőkápolna, a Monumentális temető (Camposanto), s végül a Ferde Torony.
A Ferde Torony több mint kétszáz évig épült, s az építkezés kezdete után szinte azonnal megdőlt. Ez azonban nem vette el a kedvét az építőknek, folytatták a munkát, megpróbálták korrigálni a hibát, megpróbálták visszaegyenesíteni a tornyot. Hosszú restaurálás után 2001-ben megerősítették és újra megnyitották a tornyot, amelynek tetejére 293 lépcsőfokot megmászva lehet feljutni.
Mindenképpen érdemes a Dómot is meglátogatni, amelyet egy hadizsákmányból kezdtek el építeni román stílusban 1064-ben. Ezenkívül pedig be kell térni a remek akusztikával rendelkező Keresztelőkápolnába és a freskókkal, s ókori szarkofágokkal dekorált monumentális temető-múzeumba is.
A Dóm tér műemlékeinek a bejárása után pedig sétáljunk el az Arno partja felé, álljunk meg útközben a Cavalieri téren, amelyen a Szent István lovagrend elegáns székháza áll.
A Cavalieri tér és az Arno part között megmaradtak még a zegzugos középkori utcák, a piac tere, amelyeken át elérjük a folyót, s ott egy gótikus kis ékszerdoboz bukkan elénk, a Santa Maria della Spina templomocska.
Volterra
Egy különleges hangulatú, titokzatos, zárkózott, arisztokratikus ősi etruszk város. Az etruszk település maradványai ma is láthatóak még néhány régészeti parkban és az ásatási területeken kívül is, hiszen a monumentális városfalak egy része az etruszk korból származik. A város szíve a a Priorok palotájának a tere, ahol Toszkána legrégebbi, ma is működő városházája található, a Palazzo dei Priori, a XIII századból. Mellette emelkedik a középkori Dóm és a Keresztelőkápolna.
Volterra az alabástrom kitermelés és készítés központja is az ókortól kezdve. A város környékén külszíni és földalatti bányákban fejtik ki az alabástrom tömböket, amelyekből az ügyes mesteremberek, szobrászok, kőfaragók hagyományos kézi tecnhikával szebbnál szebb használati tárgyakat vagy műalkotásokat készítenek.
Carrara és vidéke
A világ leghíresebb katedrálisait a Carrarából származó márvánnyal burkolták, a szobrászat remekműveit carrarai márványból faragták. Michelangelo Dávidja, a római Pantheon, a firenzei és a siénai Dómok burkolata, a Taj Mahal Indiában mind-mind ebből az értékes anyagból készült. Ma is számtalan kortárs művész Carrara környékén telepedik le, hogy minél közelebb legyen a lelőhelyekhez, hogy itt a helyi kézművesek tudását és segítségét felhasználva alkossa meg a szobrait.
Az ókori római korra nyúlik vissza a térségben a bányászat története. Akkoriban a kifejtett márványtömböket Luni kikötőjében rakták hajókra, s onnan szállították el az értékes alapanyagot a birodalom legtávolabbi városaiba is.
Ezt követően a reneszánsz korában lendült fel ismét ez a tevékenység a közékori hanyatló időszak után. A reneszánsz korában ismét megnőtt a kereslet a hófehér, kiváló minőségű úgynevezett „szobormárvány” iránt. Rengeteg művész kereste fel abban az időben a carrarai hegyeket. Michelangelo saját kezűleg válogatta ki a hibátlan tömböket a művei számára. Heteket töltött a bányászokkal együtt a tökéletes darabot keresgélve.
Ma a város legérdekesebb műemléke a Szent András Dóm, amelyet a XI században kezdtek el építeni, s a román stílusú épületet természetesen a helyi márvánnyal díszítették.
A bányák ma is fantasztikus látványt nyújtanak, egyedülállóak az egész világon. Jórészt külszíni fejtéssel dolgoznak, ezért a hegyoldalak és a völgyek holdbéli táj képét nyújtják. Kietlen, növényzettől mentes, hófehér lisztszerű márványpor borít mindent. A völgyeket az évszázadok alatt felhalmozódott márványtörmelék tölti meg, a hegyek sziluettjébe pedig mintha egy óriási élőlény harapott volna bele, az évszázadok során darabonként elhordták, lefejtették a hegyoldalakat. Ma is folyik a munka. A messziről hangyányiaknak tűnő, de a valóságban nagy teherbíróképességű kamionok meredek, szerpentinszerűen kanyargó utakon szállítják le a márványtömböket a magasból a tengerparti kikötőbe.
Többféle lehetőség is van a bányák meglátogatásra. Fantiscritti helységből, ahol egy érdekes múzeum is található a helyi bányászat történetének a bemutatásával a kezdetleges ókori eszközöktől a legmodernebb, ma is használt berendezésekig, terepjárókkal lehet bejárni a külszíni kifejtőhelyeket, megismerkedve ennek a varázslatos helynek és mesterségnek a történetével. A túra közben a kirándulók fantasztikus kilátásban is gyönyörködhetnek a tengerre, Carrara városára és az Apuáni Alpok hegycsúcsaira.
Fantiscrittiben található az egyetlen földalatti, ma is működő és látogatható bánya, ahová minibuszokkal viszik be a turistákat. Mintha egy hatalmas márványkatedrálisba kerülnénk ide belépve, több tízméter magas márványfalak határolják a gigantikus méretű termeke.
A bányákon kívül a túrázás és a tengerparti fürdőzés kedvelői is rengeteg lehetőséget találnak itt. Kiépített homokos strandok húzódnak Carrara tengerparti részén, az Apuáni Alpok pedig rendkívül érdekes kirándulási útvonalakat ajánlanak.
Nem messzi Carraratól egy fontos régészeti emlék, Luni, az ókori római város maradványai találhatók, egy remek állapotban megmaradt amfiteátrummal. Luni városáról kapta a nevét Lunigiana, a Carrara és Liguria között elterülő vidék.
Arezzo és vidéke
Az egyik legősibb toszkán város, már az etruszkok korában, az i. e. VIII században egy virágzó település. A római korban egy stratégiailag nagyon fontos közlekedési csomópont, gazdag kereskedőváros. Ebből az időszakból ma is lehet még látni az amfiteátrum maradványait. A középkorban Arezzo is Firenzébe ütközik, s mivel alulmarad a Firenzével vívott harcban, az 1380-as évektől kezdve a firenzei állam fennhatósága alá kerül.
Arezzo és vidéke kiesik a megszokott turistaútvonalakból, pedig Arezzo óvárosa is egy igazi gyöngyszem. A leghíresebb műemlékek sorát a Piazza Grande nyitja meg, az egyik leghangulatosabb, még a középkor hangulatát árasztó tér Toszkánában, egészen különleges a szabálytalan formájával, a Santa Maria templom felé lejtő talajával. Minden hónap első vasárnapján itt van a központja a messzi földön híres antikvárius kirakodóvásárnak, amelyet első alkalommal 1968-ban rendeztek meg. A vásár idején az egész belvárost, a szűk utcákat, a tereket, a loggiákat elözönlik az az árusok, a turisták, a vevők és a kíváncsiskodók. Kb 500 kiállító kínálja itt a portékáit, a vásár a régiséggyűjtők körében kihagyhatatlan esemény.
Évente kétszer, június utolsó előtti szombatján és szeptember első vasárnapján pedig egy érdekes középkori lovagi játékokat felelevenítő ünnepség színhelye a Piazza Grande, a Giostra del Saraceno. Arezzo négy történelmi városrészének a lovagjai mutatják olyankor be a tudásukat.
A következő, a művészettörténet szempontjából kiemelkedő látnivalója a városnak a Szent Ferenc templom Piero della Francesca csodálatos reneszánsz freskóciklusával, amely a Szent Kereszt legendáját meséli el Ádámtól kezdve egészen a római birodalom koráig rendkívül szuggesztív stílusban.
A város legmagasabb pontján elhelyezkedő tekintélyes méretű arezzói Dóm is megér egy látogatást, elsősorban remekművű historizált XVI századi üvegablakai és Piero della Francesca Mária Magdolnát ábrázoló freskója miatt.
Egy igazi különlegesség Giorgio Vasari lakóháza. Vasari az olasz művészetek egyik legérdekesebb figurája. Rengeteget dolgozik festőként és építészként a XVI században elsősorban Firenzében a Medici család számára, mégis ma főként íróként és művészettörténészként értékelik őt, hiszen megírta a legkiemelkedőbb olasz festők, építészek és szobrászok életrajzát, amelyet az első olasz művészettörténeti kézikönyvnek tekinthetünk.1511-ben Arezzóban született, de már gazdag és elismert művészként vásárolta azt a házat, amely ma is áll még, s amelynek átalakításáról és díszítéséről ő saját maga gondoskodott. A lakóház nagyon értékes, mivel más művészlakhelyek a reneszánsz korából nem maradtak meg.
Nagyban hozzájárult Arezzo hírnevéhez Roberto Benigni, olasz rendező és színész filmje, Az élet szép, amelynek forgatási színhelyéül a várost terei, utcái, épületei szolgáltak.
Cortona
Arezzo vidékének másik jellegzetes hegytetőre épült kisvárosa, fantasztikus kilátással a környékre. Szép, tiszta időben egészen a Trasimeno tóig is el lehet látni a városból. Cortona szintén etruszk eredetű, a középkorban a fénykorát élő település. A város falaitól nem messzi egy érdekes, egy patak völgyében megbújó kolostoregyüttes helyezkedik el, Eremo San Francesco Le Celle, amely Assisi Szent Ferenchez kötődik.
Cortonát a nagyvilág Frances Mayes: A toszkán nap alatt című regényének köszönhetően ismerhette meg néhány évvel ezelőtt. Az amerikai írónő saját kalandjait meséli el ebben a könyvben, amelyek a Cortona melletti Bramasole villa megvásárlásához, átalakításához kötődnek. Egy elhagyott, rossz állapotban levő több mint kétszáz éves villa felújítási munkálatainak humoros elbeszélése, az olasz életstílus bemutatása ez a könyv, a látványos toszkán dombok, a természet leírásával megfűszerezve. A regény világszerte megszeretteti az olvasókkal a toszkán életszemléletet, a mindennnapok életét és a toszkán konyhát. Óriási sikert arat a regény a olvasók körében Az első könyv sikerén felbuzdulva még két másik művet is írt Frances Mayes, amelyek együtt a toszkán trilógiát alkotják.
Siena és vidéke
Siena és a környéke szintén rendkívül gazdag középkori kisvárosokban, dombtetőkre felkapaszkodó szőlőkben, olajfaligetekben, ciprusfasorokkal szegélyezett kanyargós utakban. A terület központja Siena, az egyik legautentikusabb, a hagyományokat ma is féltékenyen őrző toszkán város. Az évente kétszer megrendezésre kerülő Paliót, a tradícionális lovasversenyt nem a turisták kedvéért szervezik meg, hanem azért mert a város lakói maguk a leglelkesebb és a legfanatikusabb résztvevői az eseménynek, a siénaiak maguk a főszereplők. Itt található avilág legrégebbi, ma is működő bakja, aMonet dei Paschi di siena
A legenda szerint Siena alapítója Senio, Rémusz fia, aki apjának a meggyilkolása után Rómából menekülve válsztotta volna ki ezt a helyet a letelepedésre. A város a virágkorát a Kilencek Kormányzásának az idején a XIII század második felében és a XIV század elején élte. Állandó háborúskodások jellemzik a középkort, Siena legfőbb ellenlábasa Firenze volt. Siena végül kénytelen volt feladni a küzdelmet, a XVI század közepén behódolt a jóval erősebb Firenzének. Ettől kezdve Siena története összefonódott a Toszkán Nagyhercegség sorsával.
A sienai séta során semmiképpen sem lehet kihagyni a monumentális, román és gótikus stílusban épült, fehér és fekete márványburkolattal díszített Dómot. Egyedülálló a világon a Dóm padlózata, több évszázados munkának az eredménye, a Biblia történeteinek, allegórikus témáknak a megjelenítésével. Láthatunk a Dóm belső terében a padlómozaikon kívül Michelangelo, Nicola Pisano, Donatello, Bernini, Pinturicchio remekműveket is.
Siena életének a lüktető központja a kagyló formájó Piazza del Campo. A középkorban a piacok és a vásárok helyszíne volt. Itt tartják évente kétszer a híres Paliót, a messze földön ismert lovasversenyt. A téren áll az 1298 és 1310 között épített, ma is működő Városháza, több mint 100 méter magas tornyával, amelynek tetejéről csodaszép kilátás nyílik a városra és a környező dombokra. A városháza múzeumában érdekes, a gótika korából származó freskók láthatók.
Siena környékén a bőség zavarával küzd a turista, annyira sok meseszép városka található ezen a vidéken: San Gimignano, Pienza, Monteriggioni, Montalcino, Val d'Orcia és a többiek.
San Gimignano
A tornyok városa. A valaha állt 72 toronyból ma is megmaradt még jónéhány. Amint belépünk a városkapun megérint minket a középkori hangulat a turistaáradat ellenére is. Mivel a turisták nagy része a főutcán öszpontosul, elegendő letérni a szűk mellékutcákra, s máris megváltozik az atmoszféra. Nem szabad kihagyni a Dóm gyönyörű freskóit a reneszánsz korából.