A modern firenze

Firenzét említve mindenkinek azonnal a történelmi nevezetességek, a középkori építészet remekművei, a reneszánsz festészet gyöngyszemeit bemutató Uffizi képtár, Michelangelo Dávidja vagy a Medici család neve ugrik be, automatikusan az elmúlt korokra gondolunk. Nem állt azonban meg az élet a városban ezt követően sem, Firenze bővelkedik más típusú látnivalókban, érdekességekben is. A város különböző évente ismétlődő vásárok, divatbemutatók, sportesemények színhelye, a firenzei divatcégek, butikok, elegáns éttermek ismertek világszerte.

A divat kedvelői elsősorban a híres, évente kétszer megrendezésre kerülő Pitti Moda divatbemutatói miatt keresik fel a várost. A Pitti férfi és gyermekdivat ma is az egyik legfontosabb esemény a divat követőinek a körében.

Néhány érdekesság a Pitti moda történetéről»

A szurkolók nem hagyhatnak ki egy Fiorentina meccset ha Firenzében járnak. Akik pedig a maratoni futást részesítik előnyben feltétlenül beíratkoznak a minden év november utolsó vasárnapján megrendezett firenzei maratoni versenyre.

Nagyon sokan a kulináris élmények miatt vonzódnak Firenzéhez. Nagyon széles itt a választék, a legmagasabb kategóriájú éttermektől kezdve az egyszerű szendvicsbárokig, amelyek mindenféle igényt kielégítenek. S nem lehet kihagyni egy sétát a két vásárcsarnokban sem, ahol a hagyományos toszkán konyha gusztusos, ízletes ételeit lehet megkóstoni természetesen finom olasz borokkal leöblítve. A San Lorenzo piacon kulináris tanfolyamok keretében, borkóstolással, sajtkészítéssel egybekötött kurzusokon lehet megismerkedni testközelből az olasz konyhaművészettel.

Firenze sokáig meglehetősen hagyományőrző, az újdonságoktól elzárkózó város volt, visszautasította a kortárs művészeteket. Az utóbbi időben ez a mentalitás is változófélben van. Szinte minden évben különböző kortárs művészek kiállításaira kerül sor rendkívül illusztris helyszíneken: a Városháza terén, a Forte Belvedere erődítményben, a belváros terein és utcáin. Ezekben a pillantokban összefonódik itt a régi és az új, sokszor nagyon ötletesen, máskor kevésé sikeresen.

A turistákon kívül évente többezer külföldi diák is felkeresi a várost. Vagy különböző nemzetközi ösztöndíjakkal érkeznek a firenzei egyetem karaira, hogy itt tanuljanak néhány hónapot vagy a Szépművészeti Akadémiára jönnek művészpalánták, akik a reneszánsz remekművektől körülvéve keresnek ihletet. Nekem is volt alkalmam néhány magyar diáknak segíteni a beilleszkedésben. Az ösztöndíj leteltével mindannyian nagyon nehéz szívvel válnak meg a várostól.

Sokan pedig egyszerűen csak az olasz nyelv szeretetétől vezérelve érkeznek ide, hogy megismerkedjenek a dallamos olasz nyelvvel, s rajta keresztül az olasz emberekkel, kultúrával és szokásokkal. Rendkívül gazdag nyelviskolákban is Firenze.

A Sant'Ambrogio piac

A két elhíresült piac is található a firenzei belvárosban, a Sant'Ambrogio piac a kevésbé ismert a turisták körében, a Szent Kereszt templom szomszédságában helyezkedik el egy 1873-ban készült épületben. Mind a mai napig megtartotta sajátságos, autentikus hangulatát, elsősorban a firenzeiek járnak ide, viszonylag kevés turista látogatja. Itt mindenki ismeri egymást, s itt mindenki Fiorentina szurkoló. Néhány árus már a harmadik generációt képviseli, a szülők és a nagyszülők is itt árultak már. A helyi termelők kínálják tehát itt a portékáikat reggel 7.00 és 14.00 óra között az ünnepnapok és a vasárnapok kivételével. Minden megtalálható itt. A külső részen a zöldség- és gyümölcsárusok kaptak helyet, a fedett belső térben pedig a húsfélék, a tengeri herkentyűk, a sajtermékek, fűszerek és más élelmiszáruk birodalma van. A legtöbb pultnál meg is lehet kóstolni a toszkán finomságokat.

Az egyik legérdekeseb újdonság pedig egy hentesbolt, amely egyben étteremként is működik. Tavaly úgy döntött a több mint százéves múltra visszatekintő Meoni hentesbolt tulajdonosa, hogy nemcsak eladással akar foglalkozni, hanem néhány egyszerű és gyors húsétel elkészítésével is.

A San Lorenzo piac

A San Lorenzo vásárcsarnokot szintén a 19. század végén nyitották meg, hasonló stílusú mint az előző piac. A lényeges különbség az, hogy mivel a leghíresebb látnivalók közvetlen közelében található, sokkal nemzetközibb a látogatóközönsége. A turisták túlnyomó többsége ezt a piacot keresi fel Firenzében. Éppen ezért az árak is magasabbak. A San Lorenzo földszintjén kaptak helyet az árusok, s egy tipikus büfészerű étkezde, a Trattoria da Nerbone. Azonnal felismerhető a hely, hiszen mindig hosszú sorok kígyóznak előtte, turisták és firenzeiek vegyesen.Rusztikus környezetben fapadokon ülve vagy a pultok mellett állva lehet elfogyasztani a kiválasztott ételt. Itt mindenféle furcsaságot meg lehet kóstolni, a pacalos szendvicseket, főtt marhatőgyet vagy vaddisznóhúsos tésztát, a tipikus toszkán zöldséglevest (ribollita).

Bővebb információk a pacalos szendvicsről»

A vásárcsarnok felső szintje ismét a gasztronómiai élmények birodalma. A firenzei és az olasz konyha legismertebb fogásait lehet itt megkóstolni önkiszolgáló rendszerben a különböző étkezdékben. A fagyitól kezdve a házi tésztáig, a vegetáriánus ételektől a tengeri herkentyűkig mindent meg lehet itt találni, ami szem-szájnak ingere. Frissen készítenek minden ételt, s éppen ezért egy kis várakozási idővel mindig számolni kell. Az étkezdék mellett kapott helyet egy főzőiskola is, amely tematikus kurzusokat szervez. Az egyik tanfolyamon a tésztákra specializálódnak, a másikon a fagyikészítés műhelytitkaiba avatják be az érdeklődőket, a harmadikon egy igazi olasz pizza készítésére oktatják a résztvevőket.

A Fiorentina

Firenze focicsapata a Fiorentina, amelynek alapítása 1926-ra nyúlik vissza. Az alapító Luigi Ridolfi Vay da Verrazzano gróf volt. 1930-ban vesz részt a klub először az első osztályú bajnokságban. Története során két olasz bajnoki címet szerzett, az 1955-56-os és az 1968-69-es bajnokságban. Hat olasz kupát, egy Uefa kupát és egy Bajnokok Kupáját nyert a fennállása óta, a fénykorát az 1960-as években élte. Néhány nagyon nehéz időszakon is átesett a Fiorentina, különösen a 2000-es évek elején. 2002-ben a klub csődbe ment, csak a C1-es, tehát harmadosztályú bajnokságba tudott beiratkozni, s innen küzdötte fel ismét magát az első kategóriába. Ekkor került a Della Valle testvérek tulajdonába a csapat.

A csapat címere megegyezik Firenze jelképével, tehát a piros liliom (giglio) fehér alapon. A mez színe eredetileg szintén piros és fehér volt, 1929-ben cserélték le a ma is használt jellegzetes lilára. A legenda szerint a lila szín egy elhibázott mosásnak lenne a következménye. Nem választották szét egymástól a fehér és a piros mezeket a tisztítás során, s a két szín egymásba olvadva a lilát eredményezte volna. A valóság azonban ennél sokkal prózaibb, az alapító maga ragaszkodott ehhez az egyedi, s ritkán használt színhez.

A Fiorentina hazai meccseire az Artemio Franchi Stadionban kerül sor. A történelme során olyan nagynevű, világhírű focisták játszottak Firenzében mint Roberto Baggio, Giancarlo Antognoni, Luca Toni, Francesco Toldo, Gabriel Batistuta vagy Rui Costa.

Maggio Musicale Fiorentino (Májusi Zenei Hetek)

A klasszikus zene kedvelői minden évben májusban Firenzében adnak találkozót egymásnak a Firenzei Májusi Zenei Hetek alkalmával. Ez az egyik legnagyobb presztízsű és legrégebbi klasszikus zenei fesztivál Európában, a Salzburgi Ünnepi Játékok és a Bayreuthi Fesztivál mellett.

1928-ban születik meg az Orchestra del Maggio Musicale, tehát a zenekar maga, 1933 pedig a fesztivál első éve. Kezdetben egy 3 évente megrendezendő eseményre gondoltak, de már 1937-től minden évben sorra kerülő találkozóvá válik, amelynek az alkalmából a világ minden részéről érkeznek ide a klasszikus zene és az opera rajongói.

Az ötlet Vittorio Gui, nemzetközileg is elimert olasz karmesteré, aki Európa minden lényegesebb Operaházában vezényelt. Ő alapította meg a fesztivál zenekarát is. A leghíresebb időszakok a Fesztivál és a zenekar történetében két másik kiemelkedő karmester tevékenységéhez fűződnek. Az egyik Riccardo Muti, aki 1969 és 1981 között volt a Maggio Musicale művészeti igazgatója és vezető karmestre. A másik pedig a Zubin Mehta nevével fémjelzett kor, 1985-tól kezdve mind a mai napig. A fesztivál fennállása óta olyen világhírű karmeterek léptek fel Firenzében a májusi időszakban mint például Wilhelm Furtwängler, Bruno Walter, Otto Klemperer, Arthur Rodzinski, Dimitri Mitropoulos, Herbert von Karajan, Leonard Bernstein, Claudio Abbado, Lorin Maazel, Carlo Maria Giulini, Georg Solti, Riccardo Chailly, Giuseppe Sinopoli, Seiji Ozawa és Daniele Gatti.

A koncerteken és az operabemutatókon kívül az esményekhez kapcsolódó kiállításokat, konferenciákat is szerveznek.

Néhány évvel ezelőtt a régi, korszerűtlen színházból egy vadonatúj, modern Operaházba költözött át a fesztivál. A nyitókoncertet 2011 december 21-én Zubin Mehta vezényelte. Az Új Operaház az egyik legkorszerűbb Európában, 3 nagy befogadóképességű teremmel rendelkezik, amelyekben egyszerre ugyanabban az időpontban három különböző eseményt lehet megrendezni. A Nagyterem 1800 fő befogadására alkalmas és az operaelőadások helyszíne. Az Auditóriumba 1000 néző fér be, s itt a koncerteket tarják. A legfantasztikusabb pedig az épület tetőteraszán elhelyezkedő Amfiteátrum, amely 2000-fős. A nyári események lebonyolítására használják, s a koncertek közben a firenzei belváros csodálatos látványában is gyönyörködhetnek a nézők.

A Nagyterem berendezésének a munkálatait a vezető karmester, Zubin Mehta személyesen követte, ő maga ellenőrizte a munka különböző fázisaiban az akusztikát. Zubin Mehta tanácsait megfogadva az építészek megpróbálták megszüntetni a határokat a színpad és a közönség között, a lehető legjobb rálátást biztosítva a nézőtérre. A falakat egy fémhálóból készített anyag burkolja, amely a tér akusztikáját javítja. Az anyagok választása a firenzei hagyományokhoz nyúlik vissza, az építészek égetettt agyaggal, s márvánnyal is dolgoztak, s a színeki is a reneszánsz korára utalnak.

A Gucci divatcég és Firenze.

1921-ben Guccio Gucci alapította meg Firenzében a ma már világhírű céget. Kezdetben egy egyszerű kis műhely volt, elsősorban bőrtermékek, táskák, bőröndök, kesztyűk, lovaglóholmik előállításával foglalkozott. Guccio Gucci fiatalkorában a londoni Savoy Hotelben dolgozott liftesfiúként, s ott ismerkedett meg az angol stílussal, a lovaglás világával és kellékeivel (kantárak, nyergek, kengyelek). Ezek a kiegészítők szerves részét képezik majd a cég kollekcióinak. Elegendő például a zöld-piros-zöld sávos elemekre utalni, amelyek a nyereg ló hasa alatti részének a mintájára készültek, s amelyek nagyon sok utazótáskának, bőröndnek a díszítőelemei lesznek a későbbiekben. Néhány év alatt óriási népszerűségre tett szert a vállalkozás. A műhely melletti üzletben mindig nyüzsögnek a vásárlók, az újdonságokat azonnak szétkapkodják. 1934-ben vezették be a cég első logóját, egy bőröndöt és egy útitáskát cipelő hordárt.

A két világháború közötti válságos évek, a szűkös lehetőségek sem törték meg Guccio Gucci lendületét, alkotóerejét. Alkalmazkodva a körülményekhez, az egyszerű, könnyen beszerezhető nyersanyagok felhasználása felé fordult. A lenvászon, a juta és a kender lesznek a termékek alapelemi a 40-es években. Majd az 50-es években a bambuszt is elkezdi alkalmazni, s ez a kényszermegoldás annyira megteszik a vásárlóknak, hogy a cég egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő terméke a Bamboo Bag lesz, amelynek a formája a nyeregre emlékeztet, a fogantyúja pedig bambuszból készült.

Guccio Gucci halála után a fiai, Aldo, Vasco, Ugo és Rodolfo, vették a kezükbe a cég irányítását. Ekkor már egész Európában ismertek voltak. 1958-ban nyitották meg az első üzletet New Yorkban, s ezzel elkezdődött a Gucci terjeszkedése az Egyesült Államokban is. Az 1960-as években született meg a ma is használt, világhíres logó, a kettős, keresztezett GG.

Ebben az időben figyeltek fel a Gucci termékekre a sztárok is, mint például Grace Kelly, Audrey Hepburn, Maria Callas vagy az amerika First Lady, Jackie Kennedy. Az ő számukra exkluzív, egyedi modelleket terveznek a cég kreatív divattervezői. Ki ne ismerné például Jackie Kennedy kedvenc Gucci táskáját vagy a Flóra motívumokkal díszített selyemkendőt, amelyet Grace Kelly viselt.

2002-ben érkezett a Guccihoz az alig 30 éves Frida Giannini, aki néhány év leforgása alatt a Gucci kreatív igazgatója lesz. Neki köszönheti a cég, hogy az előző problémákkal teli, hanyatló időszak után, ismét megerősítette a pozícióját a vezető divatcégek sorában. Felismerte a klasszikus modellek jelentőségét, s modern formában újragondolja az örökzöldnek számító darabokat, pl a Bamboo táskát, a Flóra kollekciót, a Jackie válltáskákat.

Gucci múzeum:

A modellek egy részét megcsodálhatjuk a firenzei Gucci múzeumban. 2011-ben, az alapítás 90-ik évfordulója alkalmából nyitották meg a Palazzo Vecchio szomszédságában egy középkori palotában, amelyben eredetileg a Kereskedelmi Bíróság székháza helyezkedett el. A múzeumot másfél éves átalakítás után 2018 januárjában nyitották meg újra egy megújult kollekcióval, átalakított termekkel. A múzemon kívül az épületben egy egyedi darabokat kínáló butik, s egy étterem is helyet kapott, a Gucci Osteria. Az étterem chefje Massimo Bottura, aki 3 Michelin csillaggal büszkélkedhet

A kiállítás különböző tematikus részekből tevődik össze. Láthatunk itt reklámokat az 1960-as évekből, fotókat a cég hőskorából, amikor még egy picike műhelyben, szorosan egymás mellé állított munkapadok mellett dolgoztak a cipészek, varrók, szabászok. Megnézhetünk itt ceruzával rajzolt vázlatotat, ruha és táska modelleket. Az egyik terem fala egy hatalmas csomagmegőrzőre emlékeztet, mindenféle típusú egymás mellé, egymás fölé rakott darabokkal a cég történetéből. Találhatunk itt elefántbőrből készült bőröndöt vagy nádból font kosárkát is. A másik polcon a gránátalmás, fenyőtobozos valamint a reneszánsz festészet motívumai által ihletett díszítőmintás táskák kaptak helyet. Egy másik teremben a természetből merítettek ötleteket a divattervezők. Itt állították ki a híres lepke-e és virágmintás selyemkendők és sálak sorát. Továbbmenve mindenféle bizarr, fantáziadús kalapkülönlegességek és estélyi ruhák következnek. Végigkövethejük a cég történetét a születésétől kezdve napjainkig.

Salvatore Ferragamo

Ha származását tekintve nem is firenzei, de mégis ehhez a városhoz kötődik a híres Ferragamo cég története is.

Salvatore 1898-ban Nápoly környékén született, 11-ik fiúként egy 14 gyermekes családban. 11 évesen egy cipész inasaként kezdett dolgozni, 13 évesen már egy saját üzletet nyitott szülővárosában Bonitóban. 16 évesen kivándorolt Amerikába, ahol az egyik testvére Bostonban egy cipőkészítő üzemben dolgozott. Elvarázsolta a modern technika, az innovatív gyártósorok, de látta a hátulütőit is a modern nagyüzemeknek, hiszen nem képesek olyan jó minőségű és egyedi terméket felmutatni mint egy kézművesmester. A 20-as évek elején Kaliforniába, Santa Barbarába költözött, ahol egy cipőjavító műhelyt nyitott, s elkezdett a filmesipar számára is dolgozni. A tökéletes lábbeli megvalósítása életének a célja, s ezért elkezdi tanulmányozni az emberi anatómiát, a kémiát és a matematikát a los angelesi egyetemen. Amikor a filmgyártás Santa Barbarából Hollywoodba költözik, Salvatore is átteszi a székhelyét Hollywoodba, 1923-ban megnyitja a Hollywood Boot Shop-ot és elkezdődik a karrierje. A helyi sajtó csak a "sztárok cipészeként " aposztrofálja ettől kezdve.

1927-ben úgy döntött, hogy 13 éves amerikai tevékenység után Firenzébe költözik, mivel csak ebben a városban áll rendelkezésére az a magas szintű technikai tudás, s esztétikai érzék, amelyet nélkülözhetetlennek tarott a cipői megvalósításához. Kizárólag kézi munkával dolgoznak a mesterei, magas színvonalon, egyedi termékeket állítanak elő. A kész darabokat Firenzéből exportálja az Egyesült Államokba. Az 1929-es válság azonbna megszakítja a kapcsolatot az amerikai vevőkkel, csődbe megy a vállalata. Nem adja azonban fel, a belső piac felé fordul. Nem a legszerencsésebb időszak ez egy divattervező számára. A válságos gazdasági helyzetben nagyon nehéz értékes és jó minőségű alapanyagokat, elsősorban bőrt fellelni. Így Salvatore is kénytelen volt olcsó, de innovatív dolgokat felhasználni, mint például parafát, nemezt, kötözőháncsot. Ezekből az egyszerű alapanyagokból készítette a cipőtalpakat, amelyeket később az egész világon megpróbálnak utánozni. 1938-ban Ferragamo átteszi a cég székhelyét a külvásrosból egy középkori épületbe, a Spini-Ferroni a palotába az Arno parton. Azóta is itt van a vállalat központja.

A II világháboró vége után Salvatore Ferragamo termékei az újraéledő, kreatív Itália jelképei lesznek az egész világon. Felejthetetlen találmányok időszaka ez. Megszületnek az első fémbetéttel megerősített tűsarkú cipők, amelyeket Marilyn Monroe tett népszerűvé. Ez az aranyozott szandálok kora. Megtervezi a "láthatalan" szandált, amelynek a talprészét nylonszálból alakította ki. Ezeknek az innovatív daraboknak köszönhetően 1947-ben megkapja a Neiman Marcus Award díjat, a divattervezők Oszkárját. Ez volt az első alkalom, hogy egy cipőtervező részesült ebben a kitüntetésben. Salvatore Ferragamo 1960-ban bekövetkezett halála után a családja vette kezébe a cég irányítását, s átalakította egy világszerte ismert divatházzá a korábban csak cipőkre szakosodott vállalatot.
 

Ferragamo Múzeum

Az alapítónak az emlékére 1995-ben nyitották meg a Salvatore Ferragamo múzeumot a Spini-Ferroni palotában, amely 1938 óta megszakítások nélkül a vállalat központja. A kiállított darabok közül néhány tanúskodik a cég és a mozi világának szoros kapcsolatáról. Láthatunk itt Marilyn Monroe, Greta Garbo, Audrey Hepburn számára megálmodott lábbeliket, híres találmányokat (a parafából készült telitalpú szandálokat, celofánból megtervezett cipőket. A raktárakban őrzött óriási anyagból körforgásszerűen, minden évben új kiállítást rendeznek, minden alkalommal egy-egy központi témát kiválasztva. A kiállításokon gyakran összefonódik a bemutatott darabok története a kortárs művészetekkel.

Emilio Pucci és Firenze

Emilio Pucci élete egy kalandregénybe illik, fordulatokban, kalandokban bővelkedik. Egy évszázados hagyományokra visszatekintő firenzei nemesi család sarja, a hivatalos neve és címe Emilio Pucci di Barsento márki, 1914-ben született. Fiatalkorában a síelésnek szentelte az életét, s olyan magas szintre eljutott, hogy beválogatták az 1936-os olasz olimpiai csapatba. Ezt követően a síelésnek köszönhetően egy ösztöndíjjal Oregonba, az Egyesült Államokba költözött, ahol kedvtelésből sportruhák tervezésével foglalkozik. Megtervezte például a kollégium sícsapatának az egyenruháját is.1937-ben befejezte egyetemi tanulmányait a politikatudományi szakon, s ahelyett hogy visszatért volna Olaszországba inkább egy egy éves föld körüli útra indul egy rozoga hajón, s csak 1938-ban tér haza. Ekkor a repülésbe szeret bele, beiratkozik egy pilótaiskolába, s hamarosan belép pilótaként a hadseregbe, így harcolja végig a II. Világháborút. Több kitüntetést is kapott a bátrorságáért.

A háború után a karrierje a divat területén egy véletlennek köszönhetően indult el. Az európai társaság krémjének kedvenc síterepe a svájci Zermatt városa volt, ahol többször megfordult Emilio Pucci is. Egy fotós lencsevégre kapta a barátnőjét, aki az Emilio által tervezett síruhában rótta a havas lejtőket. Később publikálta a fotót egy amerikai folyóiratban, amelyet akkoriban a jó ízlés bibliájának tekintettek a felső tízezer körében. A fotó természetesen nagyon jó reklámnak bizonyult. Így kezdődött el a dívattervező pályafutása. Úttörő szerepe volt az olasz divat törénetében is, hiszen részt vett 1951-ben az első olaszországi divatbemutatón, amelyet Firenzében rendeztek meg. A kollekciói közül talán a legemlékezetesebbek a sienai Palio zászlai által ihletett minták, vagy a afrikai motívumok, a Bali szigeti Batik modellek. 1954-ben a divat Oszkár díját is elnyerte és ez lehetővé tette számára azt, hogy az Óceánon túl is megismerjék. A legenda szerint Marylin Monroe egy Pucci ruhában megjelenve hódította meg a férjét, Arthur Millert. 1971-ben pedig ő tervezte meg a címert az Apolló 15 legénységének az egyenruhájára.

A legtöbb energiát a színek tanulmányozására fordította. Maga meséli el, hogy Capri tengerében 80 különböző kék árnyalatot fedezett fel. Imádta a színeket. A világítósárga és az élénk türkizszínei ma is kedveltek még a sztárok körében, Madonna vagy Nicole Kidman nagy előszeretettel vásárolják a kreációit.

Nagyon szoros volt Pucci kapcsolata Firenzével, itt rendezte be a cég főhadiszállását a család ősi palotájában, a Dómtól két lépésre. A hetvenes években megrajzolta a közlekedési rendőrök egyenruháját, a klasszikus hosszú fehér kesztyűvel, az ovális magas sisakkal, és a sötétkék ruhával. Az 1992-ben bekövetkezett halála után a lánya, Laudomia vette kezébe a vállalat irányítását.

Enrico Coveri Divatcég

A Coveri divatcég Toszkánához kötődik, hiszen az alapítója Enrico Coveri 1952-ben Pratóban született, ahol a Képzőművészeti Akadémia elvégzése után először díszlet- és jelmeztervezőként, modellként dolgozott. 1973-ban kezd el divattervezéssel is foglalkozni. A fordulópontot az életében az 1977-es elő párizsi divatbemutatója jelentette, amelyen óriási sikert aratott. Ezt követően jegyezteti be az Enrico Coveri márkanevet, innen számíthatjuk a cég születését.

Stílusát az vidám, élénk, szinte rikító színek, a flitterdíszítések jellemzik, gyűlölte a fekete színt Szédületes karriert futott be rendkívül rövid idő alatt, különböző farncia és olasz elismerések, díjak jelezték az útját. Liza Minelli, Joan Collins, Vanessa Redgrave, Margot Hemingway viselték az általa megálmodott modelleket. A ruhaneműk mellett parfümökre, lakáskiegészítőkre, kozmetikumokra is kiterjedt a tevékenysége a 80-as évektől kezdve. Minden téren sikeres, mígnem 1990-ben váratlanul derékba törik a karrierje, s az élete, nagyon fiatalon, mindössze 38 évesen váratlanul meghalt.

A halála után a testvére, Silvana vette kezébe a vállalat irányítását,. Mellé szegődik majd a fia Franceso is 1996-tól, aki a nagybátyja tehetségét és kreativitását örökölte. 2002-től ő lesz a kreatív igazgatója a cégnek. 2004-ben megnyitják Firenzében a Coveri palotában, az Arno partján a „Galleria del palazzo”-t . Ez nemcsak egy boutique, hanem egy kulturális központ, kortárs képzőművészek találkozó helye, s kiállítási tere is egyben.

2009-ben Coveri tervezi meg az Inter focicsapatának a hivatalos mezét, ezenkívül pedig különböző színházi- és balettelőadások számára terveznek díszleteket és kosztümöket.