Firenze környéke látnivalói
Firenze környéke is rendkívül gazdag történelmi emlékekben. Csodaszép látványt nyújtanak az elegáns parkokkal övezett villák, a ciprusokkal szegélyezett fasorok, a dombtetőkre felkapaszkodó kisvárosok Firenze közelében. A reneszánsz korától kezdve az előkelő firenzei nemes- és polgárcsaládok nyaranta a forró és levegőtlen városból a szellősebb, kellemesebb klímájú dombokra építették fel nyári rezidenciáikat, s itt várták a hűvösebb őszi napok eljövetelét.
Másrészt pedig nagyon sokat látogatták a gazdag firenzeiek a vadban gazdag erdőket, a ligeteket a vadászszezon idején is. A Medici család kifejezetten e célból építtetett néhány villát a város környékén. E ma már természetesen múzeummá átalakított rezidenciák nagy része ma is látogatható, s a következő oldalakon ezek bemutatására kerül sor.
FIESOLE
Arisztokratikus és zárkózott, titokzatos, csodaszép reneszánsz villákkal, ciprusfasoroktól 
szegélyezett ösvényekkel, régészeti leletekekkel teli városka Fiesole, néhány kilométerre Firenzétől egy kb 300 méter magas domb tetején, amely fekvésének köszönhetően remek kilátást biztosít a völgyben elterülő Firenzére. Maga az odavezető út is érdekes, elegáns szállodák, zöldellő magánparkokkal övezett villák között vezet a szerpentinút felfelé. Fiesole nemcsak történelmi emlékekben gazdag, hanem természeti szépségekben is bővelkedik. A Fiesole környéki dombokat séta és túraútvonalak hálózzák be, amelyek összekötik a hangulatos, mindössze néhány házból álló, dombok tetejére felkapaszkodó településeket, villákat.
Fiesole története az etruszk korba nyúlik vissza. Az i.e. VIII században már egy virágzó, erődítményszerű falakkal körülvett város. A későbbi vetélytársnak, Firenzének akkor még nyoma sincs. Az etruszkokat az i.e. I században a rómaiak váltották fel. Az akkori Fiesolének, mint minden római városnak, volt egy Fóruma a főtemplomokkal, oszlopcsarnokokkal övezett térrel, színházzal, fürdőkkel. A népvándorlás korában Fiesole fejlődése megszakadt, s a völgyben fekvő Firenze jutott túlsúlyra. A két város hadakozásából végül is Firenze került ki győztesen, amikor 1125-ben elfoglalta Fiesolét. Ettől kezdve a város története Firenze történetével fonódik össze.
Különösen a reneszánsz korban válik nagyon népszerűvé Fiesole, amikor a legelőkelőbb firenzei polgárok megéppítettik a villáikat a domboldalon, hogy a rekkenő nyári hőség elől kimenekülhessnek a sokkal szellősebb, kellemesebb klímájú Fiesolébe. A Medici család is kiszemelt magának itt egy álomszép zugot, ahol egy elegáns villát emelt. Itt gyűjtötték össze gyakran maguk körül a Mediciek kedvenc költőiket, művészeiket, barátaikat.
Fiesole felfedezését az ókori emlékekkel érdemes kezdeni. Tehát először is fel kell keresni a régészeti ásatások területét, amelynek mentén ma is látható még a monumentális, etruszk korból származó városfal. A szabadtéri múzeum központjában a római kori színház helyezkedik el, amelyet ma is haszálnak még a Fiesolei Nyári fesztivál színházi előadásainak, koncertjeinek a megrendezésére. A színház szomszédságában van az Archeológiai Múzeum, amelyben összegyűjtötték a város területén és környékén folytatott ásatások során előkerült etruszk és római kori emlékeket.
Fiesole főterén helyezkedik el a román stílusú Szent Romolo Dóm, amelyben Szent Romolo ereklyéit őrzik, aki a legenda szerint Fiesole első püspöke volt. A Dóm mellől vezet fel egy meredek utca a domb legtetejére, ahol a ferencesek kolostora áll. Az emelkedő tetejéről csodaszép a kilátás Firenzére.
Fiesolei érdekességek: tájképek a házfalakon»
Fiesole mindig egy ideális célpont, ha romantikus ösvényeket, legendákkal teli zugokat, csodás kilátóhelyeket keresünk Firenze közelében. Az egyik legklasszikusabb túraútvonal a Kőfejtők Ösvénye, amely Fiesoléból kiindulva, Monte Ceceri érintésével egy nagy kört téve visszakanyarodik Fiesole régészeti területe felé. Különösen napsütéses időben remek választás, hiszen a fiesolei magaslat egyik oldaláról Firenzére nézhetünk le, a másik oldalról pedig az Appenninek nyúlványaira. Történelmi érdekességek és természeti szépségek fonódnak itt egybe harmonikusan.
Az útvonal elnevezése (Kőfejtők ösvénye) abból ered, hogy a környék már az etruszkok kora óta híres volt a kőkitermelésről. Többféle típusú homokkövet fejtettek errefelé, a legismertebb ezek közül az úgynevezett „pietra serena” vagy „pietra bigia”, egy szürke színű világoskék árnyalatokkal átszőtt üledékes kőzet, amely könnyen feldolgozható, megmunkálható, s éppen ezért gyakran használják díszítőelemek kialakítására. Elegendő Firenzében az Uffizi képtár oszlopaira és árkádos íveire gondolnunk, amelyekhez a nyersanyag innen került ki. Egy másik jellemző kőfajta, amely szintén fellelhető itt, a „pietra forte”, egy sárgásbarnás színű homokkő, amelyből Firenze Városházája, a Palazzo Vecchio felépült. Az út mentén ma is láthatjuk még a régi, ma már elhagyott bányákat, amelyek egy-egy család tulajdonában voltak.
Útba ejthetjük a Monte Ceceri (Ceceri hegy) természetes teraszát, ahonnan a legenda szerint Leonardo da Vinci kipróbálta a "repülő masináját". Nem ő maga volt az, aki a repülőszárnyakkal levetette magát az egyik természetes teraszról - mivel talán nem bízott a kísérlet sikerében?-, hanem az egyik tanítványa, Zoroastro da Peretola. Zoroastro a legenda szerint madnem egy kilométert repült siklórepüléssel, míg végül lezuhant. Alaposan összetörte magát, de túlélte az első repülési kísérletet az emberiség történetében.
Hogyan lehet megközelíteni Fiesolét? A legegyszerűbb a 7 számú városi buszt választani, amely a San Marco térről indul kb 20 percenként, s Fiesole főterén, a Dóm mellettt van a végállomása.
Egy másik lehetőség a kétemeletes, piros B jelzésű turistabusz, amely a Santa Maria Novella Pályaudvarról indul. S ha valaki igazából élvezni szeretné a hely hangulatát, akkor visszafelé elindulhat gyalog is a Vecchia Fiesolana úton, amely eszkluzív villák, jellegzetes toszkán növényekkel beültettet parkok mellett halad lefelé, Firenzébe.
SETTIGNANO
Az egyik legvarázslatosabb városka a Fiesoléval szomszédságban levő domb tetején, természeti szépségekben és történelmi érdekességekben gazdag település. A legenda szerint Settimio Severo római császár alapította. Területén kastéyok, várak találhatók, amelyek először a középkorban, majd később a reneszánsz korában pihenőhelyként szolgáltak a város irányításában, a gazdasági tevékenységben megfáradt firenzei gazdag polgároknak.
Egész szobrász dinasztiák származnak innen. Itt született Bartolomeo Ammanati, a firenzei főtéren, a Városháza előtt álló Neptun kút alkotója. Innen indult el a Rosselino család karrierje is, akiknek sorából a reneszánsz korában építészek, szobrászok kerültek ki. Ide került dajkához Michelangelo is édesanyjának a halála után. A dajka egy szobrásznak a felesége, s éppen ezért Michelangelo maga írja az önéletrajzában, hogy az anyatejjel együtt a márványport is magába szívta, tehát már ekkor eldőlt, hogy szobrász lesz belőle. A ház amelyben élt, ma is létezik még, akkor is ha teljesen átalakították azóta.
A XIX században írók, költők, művészek kedvelt tartózkodási helye Settignano, akik nyugalmat, ihletet keresnek a környező lankás dombokon, a szelíd erdőkben, s az olajfaligetek között.
Az egyik legismertebb amerika író, Mark Twain, is beleszeretett a vidékbe. 1892-93-ban egy évre ideköltözik, lakhelyként a Villa Vivianit választotta Settignano szomszédságában, de rajongott a környék legpompásabb, a XVI században épült Villa Gamberaia csodaszép parkjáért is. Ma ez a villa magántulajdonban van, de gyönyörűszép parkja, az olasz kertművészet remeke látogatható.
VILLA DELLA PETRAIA
Joggal tekintik az egyik legelegánsabb és legharmonikusabb Medici villának Firenze közvetlen közelében ezt a reneszánsz kori teraszos kertekkel körülvett épületet. A XV. században a Brunelleschi család tulajdonában lévő vidéki házat 1544-ben I. Cosimo Medici vásárolta meg ajándékképpen a fia, Ferdinánd számára. S éppen Ferdinánd volt az, aki a leglényegesebb változásokat tette a villa szerkezetében. Ő az aki az eredeti, viszonylag egyszerű és szerény vidéki lakóházat egy fényűző rezidenciává alakíttatta át.
Első beavatkozásként módosította a kövekkel teli ("Pietrosi" köveset jelent, ebből a szóból származik a villa neve), száraz és sivár kerteket zöldellő, egymásra támaszkodó, teraszosan emelkedő parkká. Egy nagyon híres XVI századi ábrásoláson láthatjuk a három teraszos kert növényzetét rendkívül aprólékosan leírva. Az első teraszon törpe növények kaptak helyet, a másodikon a központi medence környékét gyógynövényekkel teleültetett virágágyások díszítették, a harmadikon pedig déligyümölcsöket tartottak elegáns terracotta cserepekben. Távolabb pedig erdőkkkel folytatódott a növényzet.
A kert felújítása után elkezdődött a villa modernizálása is 1588-ban. Értékes freskókkal, szobrokkal gazdagították a villa belsejét a Ferdinánd után következő Medici hercegek is.
A XIX században, már az olasz királyság korában, a villa Rosa Vercellana, II Viktorio Emmanuel olasz király kedvesének kedvenc tartózkodási helye volt. Ebben az időben fedik le a nyitott belső udvart egy modern üveg és fémtetővel egy esküvő alkalmából. S ez a szerencse, mert éppen ebben az belső udvarban láthatók a leghíresebb freskói az épületnek, Volterrano művei, amelyek a Medici család tagjainak dicsőségét méltatják mesés elbeszélés formájában.
VILLA DI CASTELLO
Az egyik legrégebbi Medici tulajdonban lévő birtok Firenze környékén, a XV század végén Lorenzo és Giovanni di Pierfrancesco Medici vásárolta meg. Az első tulajdonosok azonnal elkezdték a villa bővítését és díszítésést is. Itt őrizték nagyon sokáig Botticelli két remekművét, a Vénusz születését és a Tavaszt is.
Ezt követően Giovanni dalle Bande Nere és a felesége, Maria Salviati öröklik az épületet, az eljövendő toszkán nagyherceg, I. Cosimo szülei. Gyerekkorában itt élt maga Cosimo is, s felnőttkorában is gyakran visszatért ide. I Cosimo 1540-ben megbízta Tribolot, a család kertépítő művészét, hogy tervezzen a villa mögé egy parkot. Giorgio Vasari szerint a park Európa egyik leggazdagabb és legburjánzóbb virágoskertje Tribolo fantáziájának köszönhetően.
A park ma is az olasz kertművészet egyik legszebben megmaradt példája, amelyet a XV 
században élt Leon Battista Alberti előírásainak és tanácsainak megfelelően terveztek meg. A hátsó front mögött három egymást követő lefelé ereszkedő teraszt egy magas fal zárja minden oldalról, a központi tengelyre merőlegesen futnak az ösvények, s geometrikus formában helyezkednek el a virágágyások.
Az első teraszt igazából a villa folytatásának tekinthetjük középen egy szökőkúttal, amelyet Herkulest és Anteuszt ábrázoló szobrok ékesítenek.
A központi részt az úgynevezett déligyümölcsök kertje övezi mindkét oldalról, néhány ritka, különböző déligyümölcsök keresztezéséből származó különleges növénnyel.
Citrusmánia a Mediciek korában»
A következő érdekesség az Állatok barlangja realisztikus állatszobrokkal, márványkádakkal, s különböző más díszítésekkel. A Mediciek korában egy nagyon bonyolult hidraulikus gépezet segítségével különböző vízi játékokat, szökőkutakat láthattak itt a vendégek, s hogy még élethűbb legyen a hatás, mesterséges cseppkövekkel és kagylókkal díszítették a barlang belső falait.
Jelenleg a villa épületében az Accademia della Crusca székhelye van. Ez az intézmény az olasz nyelv tisztaságának megőrzésével, a nyelv ápolásával foglalkozik. A kert pedig egy állami tulajdonban levő múzeum, s szabadon látogatható.
VILLA DI POGGIO A CAIANO
Lorenzo Il Magnifico megbízásából Giuliano da San Gallo terveztee meg ezt a Medici villát a XV század második felében. A villa a Medici család történetében mindvégig kiemelkedő szerepet kapott, a hivatalos nyári rezidencia tisztjét töltötte be, rendkívül sok fontos családi ünnepségnek adott helyet az évszázadok folyamán.
Itt ünnepelték Alessandro Medici és Ausztriaia Margit esküvőjét 1556-ban, I Cosimo és Eleonóra házasságkötését 1559, s itt tartották a bankettet I Ferenc és Bianca Cappello eskövője után is 1579-ben. Ebben a villában szálltak meg a távolról jött menyasszonyok, mielőtt ünnepélyesen beléptek volna a város kapuin át Firenzébe, s itt üdvözölték a őket a firenzei nemesség képviselői a hivatalos esküvői fogadás előtt. Így történt ez például Ausztriai Johanna esetében, aki I Ferenc első felesége volt. Lotaringiai Krisztina szintén itt ismerkedett meg a firenzei előkelőségekkel az I Ferdinánd Medicivel kötött házassága előtt. Tragikus események színhelye is volt a villa. 1587-ben itt halt meg teljesen váratlanul, egy néhány napos betegséget és lázrohamot követően, egymástól mindössze egy nap különbséggel I Ferenc Medici és a második felesége Bianca Cappello. A titokzatos körülmények azonnal szóbeszédeknek adnak tápot, sokak szerint mérgezés következtében haltak meg mindketten, az udvari intrikáknak estek áldozatul.
A villát Ferdinand nagyherceg, aki híres művészetpártoló, maga is dilettáns zenész, egy aktív 
kulturális központtá fejlesztette a XVII század végén. Kialakít egy színháztermet, amelyekben rendszeresen koncerteket tartanak.
A Medici dinasztia kihalása után a Habsburg nagyhercegek öröklik a lakot, akik szintén nyári rezidenciaként használják a villát és a parkot. A napóleoni időkben Napóleon testvére Elisa Baciocchi is beleszeretett ebbe a helybe, s gyakran utazott ide kikapcsolódni.
A Savoyák uralkodása idején pedig II Viktório Emanuele, aki szenvedélyes vadász, helyreállíttatta az elhanyagolt épületet, s itt töltötte a vadászszezonokat. Gyakran elkíséri a királyt Poggio a Caianoba Rosa Vercellana, aki először a király szeretője, majd felesége lesz. Az ő idejükből származik a biliárdterem és a két elegáns hálószoba.
A villa a reneszánsz építészet remekműve harmonikus arányainak köszönhetően. A belső termek átalakításokon mentek keresztül, de ma is megmaradt még eredeti formájában a X Leó szalon nagyszabású freskókkal a XVI század első évtizedeiből.
A villa második emeletén pedig egy, a maga nemében egyedülálló múzeum, a Csendéletek kollekciója található. A múzeumot 2007-ben nyitották meg, s olyan festményeket gyűjtöttek itt össze, amelyek csendéleteket vagy más a természettel öszefüggő témákat ábrázolnak. A több mint 200 alkotás a különböző firenzei gyűjteményekből került ide, nagy részük megrendelője a Medici család volt. A gyűjtemény a XVI század közepe és a XVIII század közepe közötti időszakot öleli át, s így áttekintést ad e műfaj fejlődéséről is. Az témákat -a virágokat, gyümölcsöket, állatokat- nagyon sokszor tudományos pontossággal mutatnak be a művészek.
A leghíresebb sorozat a XVII századból származik Bartolomeo Bimbi műveivel. Ezek a 
festmények akár egy növényhatározóba is bekerülhetnének, annyira precízen leír a művész minden egyes apró részletet. Bimbi katalógusszerűen ábrázolja az összes növény és gyümölcsfajtát, amelyet a Medici birtokokon termesztettek akkoriban. Láthatjuk itt az összes citrusfélék különböző példányait, szőlőfürtöket, cseresznyét, körtét, almát, fügét. Néhány fajtát ma már csak ezeken a képeken keresztül ismerünk, mert időközben eltűntek. A festmények nagy része még az eredeti, rendkívül díszes barokk keretben csodálható meg.
A villát természetesen egy park veszi körül, amelynek nagy részét Elisa Baciocchi megbízásából alakították ki a XIX század elején.
VILLA DI CERRETO GUIDI
A Medici nagyhercegek vadászkastélya egy domb tetején emelkedik, Cerreto Guidi városka központjában. Az építtető I Cosimo Medici volt, aki itt egy viszonylag egyszerű is vadászlakot terveztetett 1555-ben miután elfoglalta, s a Toszkán Nagyhercegséghez csatolta a környező területet. A XVI század második felében kibővítették az épületet, s ettől kezdve a Medici család tagjai gyakran használták elsősorban vadászidényben a rezidenciát, valmint Livorno és Pisa felé menet sokszor útközben is megszálltak itt, hogy megszakítsák az akkor még több napot igénybe vevő utazást.
1576-ban a villa egy brutális gyilkosság színhelye. Isabella Medicit, I Cosimo Medici 
nagyherceg kedvenc lányát, itt fojtotta meg saját kezével a férje Giordano Orsini, hogy megbüntesse Isabellát a hűtlenkedéséért.
A Medici család kihalása után a villa a Habsburgok kezébe került, ma pedig állami tulajdonban levő múzeum.
Az épület előtti teraszról csodaszép a kilátás a vidékre, az Appeninek határolják az egyik oldalon a látképet, a másikon pedig az Arno folyó mentén húzódó dombok. A villa egy érdekes gyűjteménynek ad helyet 2002 óta. Abban az évben itt rendeztek be egy vadászattörténeti kiállítást, amely elősorban különböző típusú vadászfegyvereket mutat be a középkortól napjainkig.
VINCI
Ebben a hangulatos kisvárosban, amely kb 40 km-re található Firenzétől, minden Leonardo 
da Vinciről szól, hiszen közvetlen szomszédságában született a reneszsánsz zsenije 1452-ben. A Montalbanoi hegyek lejtőjén megbújó település harmonikusan illeszkedik be a szépen megművelt földek, a szőlők és az olajfaligetek közé. Ez a nyugalmat árasztó légkör, ezek a párába vesző dombok, s erdők ihlették meg valószínűleg a fiatal művészt, ezek a tájak köszönnek vissza a leghíresebb festményeinek a hátterében.
Vinci óvárosának a formája egy hajó alakjára emlékeztet, közepén a Santa Croce templom harangtornyával és a Guidi grófok várának a tornyával. A templom a XII századból maradt meg, s a belsejében még ma is látható az a középkori keresztelőmedence, amelyben a hagyományok szerint a csecsemő Leonardót megkeresztelték.
A Guidi grófok vára XII századból származik, a Guidi család tulajdonából a XIII században került Firenze birtokába. Ebben a középkori épületben kapott helyettt a Leonardo múzeum.
A látogató megtekintheti itt a különböző Leonardo da Vinci rajzok és vázlatok alapján megalkotott harci gépek, repülő masinák, bicikli modelljeit. A múzeum más szekcióiban pedig Leonardo optikai, mérnöki és hidraulikai tanulmányait mutatják be szemléltető rajzokon és modelleken keresztül. A múzeum kilátóteraszáról kilátás nyílik a Vinci körüli vidékre.
A múzeum másik része pedig egy a vártól kis távolságra található másik épületben helyezkedik el, melynek neve Palazzina Uzielli. Itt Leonardo kuatásainak más területeivel ismerkedhetünk meg, például a mechanikus óraszerkezetekkel, az építkezések és a textilmanifaktúrák számára elképzelt gépek modelljeivel.
Vinciből olajfaligeteken és szőlőkkel 
teleültetett dombokon át vezet az út a 3 kilométerre levő Anchianoba, ahol 1452-ben megszületett Lenardo. A falu Vinci egy frakciója, amelyben Leonardo édesapja, Ser Pier firenzei jegyző birtokokat és házakat vásárolt. Mintha megállt volna az idő! A kőből épült egyszerű házikó ma is itt áll még, akkor is ha a puszta falakon kívül semmilyen más emlék nem maradt meg Leonardo születésének az idejéből.
További információk Leonardo da Vinciről»
A város legfontosabb pontjait Leonardo emlékének szentelt kortárs alkotások díszítik. A Conti grófok vára mögötti téren Mario Ceroli nagyméretű faszobra kapott helyett, amelyhez Leonardo híres vitruviusi embert ábrázoló rajza adta az ötletet.
Nina Akamu lovasszobra Leonardo egy másik vállalkozására, a Fancesco Sforza számára tervezett félbemaradt lovasszoborra emlékeztet. 1977-ben Charles Dent, az olasz reneszánsz rajongója úgy gondolta, hogy az ötszáz évvel korábban befejezetlenül maradt művet ideje lenne befejezni, s egy alapítványt hozott létre. Az alapítványtól kapta a a megbízást Nina Akamu, aki megalkotta a szobrot, s 2001-ben Vincinek ajándékozta a művet.
Mimmo Paladino Leonardonak szentelt tere pedig geometrikus formákon át vezeti be a látogatót a reneszánsz és Leonardo világába.
CERTOSA DI GALLUZZO – KARTHAUSI KOLOSTOR GALLUZZO
Néhány kilométerre Firenze városfalaitól egy domb tetején emelkedik ez az impozáns, a 
távolból inkább egy erődítménynek tűnő kolostor. A XIV század közepén alapította Niccoló Acciauoli, firenzei bankár, aki a nápolyi király főudvarmesteri címet is elnyerte. Az épület kisebbik része származik csak az alapítás idejéből, évszázados építkezések eredményeként alakult ki a ma is látható épületegyüttes.
Nagyon sokáig karthausi szerzetesek lakták, 1957-től kezdve pedig a ciszterciek költöznek ide, akik egészen 2016 itt éltek. A kolostort 18 szerzetes számára tervezték. Minden szerzetesnek egy tágas lakás állt a rendelkezésére, mivel idejük túlnyomó részét magányosan, elmélkedéssel töltötték. Csak hetente egyszer, vasárnap hagyhatták el a cellát a közös ebéd és a közös ima alkalmából. Ez alkalmmal kivételesen egy órácskát beszélgethettek is egymással. Az összes többi időben a cellákban maradtak. A cellák igazából tágas többszintes lakások voltak. A földszinten helyezkedett el egy kis étkező kandallóval, mellette egy kamra. Az ételt a szolgálóbarátok adták be egy kis ablakon keresztül. Szintén a földszinten volt egy szoba amelyből az egész völgyet látni lehetett, egy mellékhelység, s egy hálószoba. A felső szinten kapott helyet a dolgozószoba. A lakosztályt egy saját kert egészítette ki, amely közvetlenül a cellák földszintjéről nyílt, s ahonnan egy lépcső vezetett a pincébe.
A heti egyszeri közös étkezésre a refektóriumot, a beszélgetésre egy félig fedett loggiás 
kerengőt használtak, a misékre pedig a kolostor központjában álló templomba jártak. Ezek a helyiségek ma is látogathatók, tehát bepillantást nyerhetünk egy khartauzi kolostor közösségének az életébe.
Az idők folyamás elszenvedett fosztogatások ellenére, ma is láthatók még a kolostor leghíresebb alkotásai, Pontormo csodaszép freskói a XVI századból. Pontormo 1523-ban költözött ide, a firenzei pestisjárvány elől menekülve.