Tájképek a házfalakon Fiesolében

Akik már nem először járnak Firenzében, azok egészen biztosan elkalandoznak a sokkal csendesebb és nyugodtabb Fiesolébe is, ebbe az etruszk eredetű városkába, amely az egyik Firenze környéki dombra épült.

Ez a kirándulás lehetőséget nyújt arra, hogy valaki felkeresse a római színház és fürdő maradványait, a régészeti múzeum kincseit, hogy betérjen a román stílusú Dómba vagy egyészen egyszerűen sétáljon a meredek, elegáns villáktól övezett sikátorokon, s gyönyörködjön a kilátásban, élvezze a csendet és a nyugalmat Firenze nyüzsgése után. Jó néhány évvel ezelőtt egy iyen vasárnapi séta során fedeztem fel azokat az érdekes festményeket, amelyek a gáz- és vízórák dobozának a fedőlapjait díszítik, teljesen feldobva a egyébként ütött-kopott, megviselt, kicsit rozsdás lemezeket.Több száz ilyen színpompás remekmű köszön rá a látogatóra bármerre is jár a városban.

A képek alkotója Francesco Lorenzini, egy nyugdíjas építkezési vállalkozó, aki hobbiból festeget. A történet 2007-ben kezdődik, amikor Francesco éppen a nyári vakációját tölti Giglio szigetén, ahol a családnak van egy kis nyaralója. Egy ilyen csak nyáron használt házon természetesen mindig van valami javítanivaló, például át kell festeni a gázóra szekrényének a fedőlapját, mert teljesen lepergett róla a festék. S itt születik meg az ötlet! Nem az egyszerűbb megoldást választja, nem egyszerűen átfesti a falat, hanem kreatívabb módon oldja meg a felújítást. Belekezd annak a látképnek a megörökítésébe, amelyet a nyaraló mellett állva látott maga előtt. Mindig a legegyszerűbb ötletek a legzseniálisabbak! Ezzel az első művel egy lavinát indított el, nagy sikert ért el az ismerősök között. Először a szomszédok, a barátok csodálták meg a festményt, sorban álltak az ajtaja előtt, mert mindenki szeretett volna egy ilyen tájképet a kopottas, más célra alkalmatlan gáz- és vízórák fedelére. A szigeten töltött pár hetes vakációja alatt kb 40 kis alkotás született.

A következő nyáron néhány fiesolei barátját is meghívta nyaralni a szigetre, s ők is beleszerelmesedtek a miniatűr festményekbe. Így tehát "exportálni kellett” az ötletet Fiesolébe is. A nyaralás után hazatérve, Francesco nagyon szívesen eleget tett ezekenek a felkéréseknek is, s azóta is szorgalmasan és folyamatosan dolgozik. Nem tekinti magát festőművésznek, egyszerűen csak a szenvedélyének hódol.

Fiesolébe viszzatérve az első művet az egyik gyerekkori barátjának a számára festette, Fiesole egyik központi helyéről, a Garibaldi térről, amely a városháza mögött található. Az a látkép azonban, amelyet ezen a festményen láthatunk a valóságban ma már nem létezik, hiszen időközben teljesen átépítették a teret. Francesco a barátja kérésére a gyerekkorát idézte vissza, egy korabeli képeslap alapján dolgozva visszavarázsolta a kb 50 évvel korábbi állapotokat.

Azóta több száz kis remekművel gazdagodott ez a szabadtéri gyűjtemény, lépten nyomon belebotlunk egy-egy ilyen ábrázolásba: a főtéren, a Dóm szomszédságában, az etruszk falak mentén, az eldugottabb sikátorokban.

A témáért nem kellett messzire menni a művésznek, elég volt körbetekintenie, hiszen azt festi, amit maga előtt lát. Fiesole jelenik meg előttünk különböző évszakokban, különböző napszakokban, különböző fényekben, napnyugtakor vagy kora reggel, különböző megvilágításban. Látjuk a főteret, a Dómot a jellegzetes harangtoronnyal, a szűk utcákat, a régi városfalakat, a virágokkal díszített magas kerítéseket, a kertekkel körülvett villákat, a kevésbé ismert hangulatos sarkokat. A város és a környéke kimeríthetetlen forrást jelentenek a művész számára.