Ciprusok Toszkánában

Milyen lenne a toszkán táj ciprusfák nélkül?

Elképzelhetetlen, hiszen elválaszthatatlanul kötődik ez az örökzöld növény a vidékhez. Hol picike kápolnák, útmenti oltárak mellett állnak mintegy védőpajzsként ezek a több tíz méter magasra is megnövő oszlopos formájú fák, máskor villákhoz, gazdaságokhoz vezető fehér kavicsos, murvás utak mentén sorakoznak katonás rendben, a birtokhatárokat jelzik élő sövényként vagy a dombok sziluettjét rajzolják meg egymástól néhány méteres távolságban állva, útkereszteződésekre, forrásokra hívják fel a figyelmet, de az is előfordul hogy magányosan emelkednek egy legelő vagy szántó közepén.

Tudjátok-e hogyan került a ciprus erre a vidékre és milyen mítosz fűződik hozzá?

A görög mitológia egyik történetének főszereplője a tündöklő szépségű fiú Kyparisszosz (olaszul Ciparisso), a napisten, Apolló szerelme. Kyparisszosz kedvenc játszótársa egy óriásszarvas, a Keo szigeten élő nimfák szent állata volt. Egy forró nyári napon a szarvas egy tisztás szélén, a fák árnyékában pihent, amikor Kyparisszosz, aki éppen egy vadászaton vett részt, a dárdájával véletlenül telibe találta az állatot és halálosan megsebezte. A fiatalember kétségbeesetten siratta a barátját, nem talált megnyugvást, hiszen ő okozta a szarvas halálát. Apolló próbálta megvigasztalni, Kyparisszosz azonban vigasztalhatatlan volt, s könyörgött az isteneknek, hogy hagyják meghalni. Az istenek megkönyörültek rajta és átváltoztatták egy örökzöld növénnyé, amely az ő nevét viseli azóta is (Ciparisso-cipresso olaszul). Apolló ezekkel a szavakkal búcsúzott a szerelmétől: „ Én örökké siratni foglak téged, te örökké siratni fogod a többieket és vigasztalni fogod a szenvedőket.” Kyparisszosz azóta is siratja a szarvas halálát, a fából hulló gyantacseppek az ő könnyei.

A ciprus éppen ezért a mediterrán népek képzeletében mindig a gyászhoz, az elmúláshoz, az örökkévalósághoz kötődik. A rómaiak és az etruszkok a temetőiket ciprusfákkal övezték, a Biblia szerint Noé bárkája ciprusból készült, s Jézus keresztjének egy része is. A zsidók számára az örökkévalóságot jelképezi.

A ciprus valószínűleg Perzsiából vagy görög földről érkezett Itáliába a görögök közvetítésével, Toszkánában a jelenlétét pedig az etruszkoknak köszönhetjük.

S csak itt Toszkánában, a ciprusok elveszítették a korábbi, s a többi olasz területen még ma is élő, az elmúlásra utaló jelentésüket. Itt a harmonikus tájat díszítő elemként fogják fel ezeket a nagyon dekoratítv, sötétzöld lombú növényeket. Toszkánában ez a fa az elegancia, a szépség, a kifinomultság szimbóluma. Nem véletlen, hogy a renszánsz kori művészek (mint például Leonardo, Fra Angelico, Benozzo Gozzoli) alkotásain is gyakran feltűnik.