A firenzei Szent Kereszt templom és kolostor

A ferencesek temploma, amelyet a XIII század végén Arnolfo di Cambio tervei alapján kezdtek el építeni a korábbi, jóval szerényebb méretű épület helyén. Több mint száz évig tartott a munka, a homlokzat azonban egészen a XIX század közepéig befejezetlen maradt. Csak a XIX század közepén került a többi firenzei templom homlokzati díszítéséhez hasonló márványintarzia a főbejárat körüli részre.

A háromhajós, „T” alaprajzú, fafedélszékes belső tér rendkívül gazdag műkincsekben. A 14. századtól kezdve szinte az összes kiemelkedő firenzei művész hozzájárult a remekműveivel a templom díszítéséhez. A legelsők között kell megemlíteni Giottót, a firenzei reneszánsz „nagypapáját”, aki a Bardi és a Peruzzi család kápolnájában dolgozott a főoltáról jobbra a 14. század első évtizedeiben. A Bardi kápolnában Assisi Szent Ferenc életéből vett részleteket láthatunk a freskókon, a Peruzzi család kápolnájában pedig Keresztelő Szent János és Szent János Evangélista életét illusztrálta a művész.

A főoltár környéki többi kápolnában pedig Giotto követői és tanítványai, Agnolo Gaddi, Taddeo Gaddi és a többiek tevékenykedtek, nagyszerű állapotban megmaradt freskókat láthatunk ezeken a falakon is.

Sajnos a 16. században, az ellenreformáció korában Giorgio Vasari a Medici család megbízásából gyökeresen átalakította a belső teret. A főoltár mögé helyezte a szerzetesek kórusát a főhajó közepéből, lerombolta a főhajót két részre osztó karzatot. A legfájdalmasabb beavatkozása azonban az oldalsó hajók falfreskóinak a teljes levakolása, s a freskók kápolnákkal való helyettesítése volt. Ma a régi „képes” Bibliából, azaz a színes oldalsó falakat takaró freskókból mindössze néhány részlet maradt meg.

A Szent Kereszt templom már a 15. században kiváló firenzei személyiségek sírjait fogadta be. Leonardo Bruni és Carlo Marsuppini, mindketten a firenzei köztársaság kancellárjai itt nyugszanak, egymással szemben, a két oldalsó bejárat mellett. Remekművű, márványból faragott sírok őrzik az emléküket. A 16. századtól kezdve pedig egyre inkább olasz hírességek temetkezőhelyévé válik a templom, az olasz Pantheonnak is szokták tekinteni, hiszen olyan híres művészek, politikusok, írók, tudósok nyugszanak itt mint például Michelangelo, Niccoló Machiavelli, Galileo Galilei és Gioachino Rossini.

Galileiről bővebben itt olvashatsz»

A síremlékeken kívül a csodaszép üvegablakokat is érdemes megcsodálni. Különösen szépek a főoltár körül elhelyezkedőek, amelyek egyben a legrégebbiek is, a 14. század végéből származnak.

Elhagyva a belső teret a hangulatos kerengőbe jutunk, amelynek egyik oldalán áll a Pazzi kápolna, Filippo Brunelleschi harmonikus és arányaiban tökéletes építménye.

A templom előtti téren tartották a ferencesek a rendkívül nagy népszerűségnek örvendő nyilvános prédikációikat, valamint már a középkortól kezdve különböző játékos viadalokra is sor került itt. Ezek közül ez egyik legrégebbi és a legérdekesebb a történelmi foci (Calcio storico).

Az eredete a római korban keresendő, amikor a légionáriusok egy focihoz hasonló labdajátékkal szórakoztak a háborúskodások szüneteiben, hogy edzésben  maradjanak. A középkori Firenzében is rendeztek meccseket az utcákon és a tereken, s végül a reneszánsz korában válnak nagyon népszerűvé ezek a labdajátékok, a legendák szerint  maga Lorenzo Medici, Il Magnifico is részt vett egy-két találkozón.

A mai esemény a leghíresebb meccsre emlékezik, amelyet 1530 február 17-én rendeztek  a Szent Kereszt téren, miközben V. Károly császár seregei ostromolták a várost, hogy megdöntsék a firenzei köztársaságot és visszahelyezzék a hatalmukba az elűzött Medicieket. Az elhúzódó ostrom idején a  város lakói már jó ideje nélkülöztek és éheztek, de dacolva a veszéllyel, mintegy kihívásképpen, elhagyták a városfalak menti védelmi állásaikat, egy látványos felvonulást szerveztek és focizni kezdtek a Szent Kereszt templom előtt, jelezve.azt,  hogy nem félnek az ellenségtől. A helyszín kiválasztása nem véletlen, ez a tér volt a legközelebb az  Arno másik partját övező dombok tetején állomásozó ellenséges seregekhez. Hogy még inkább felhívják magukra a figyelmet a Szent Kereszt templom tetejére felmászott  egy zenekar, amely hangos trombitálásba és dobolásba kezdett a játék elején. A császáriak válasza nem váratott sokáig magára, a tüzérek egy ágyúlövéssel feleltek a kihívásra, a golyó azonban szerencsére elsuhant a templom teteje felett, senkiben és semmiben sem okozott kárt. A meccs végén a focisták újra elfoglalták a helyüket a védővonalban, s másnap reggel  tovább folytatódott a háborúskodás.

Ezt követően minden évben megrendezték  ezt az eseményt egészen 1739-ig. Legutoljára 1739 januárjában, amikor  Firenzébe érkezett az új dinasztiát, a Habsburgokat képviselő Mária Terézia és a férje Lotharingiai Ferenc, hogy elfoglalja az utolsó Medici halála után üresen maradt nagyhercegi trónt. 1739 után feledésbe merült ez a régi játék egészen 1930-ig. 1930-ban az első híres meccs 400-ik évfordulója alkalmából ismét felelevenítették ezt a régi szokást hasonló jelmezekkel, felvonulással, trombitaszóval, szabályokkal mint 400 évvel korábban.

Minden évben júniusban küzdenek egymás ellen a négy történelmi városrész csapatai: a Fehérek a Szent Lélek, a Pirosak a Santa Maria Novella, a Zöldek a Szent János és a Kékek a Szent Kereszt városrész képviseletében. A torna három meccsből áll,  a két elődöntőből és a döntőből. A döntő napja június 24-e, Keresztelő Szent János ünnepe, aki Firenze védőszentje.

A győztes jutalma egy Chianina fajta borjú és egy firenzei művész által festett palio, azaz zászló. Az ellenfelek kisorsolása minden évben a Húsvét vasárnapi mise előtt a Dóm téren történik egy ünnepélyes szertartás keretében. Egy tasakba beletesznek 4 különböző színű márványgolyót, amelyek a 4 városrészt jelképezik, s Firenze püspöke egymás után kihúzza a golyókat a tasakból. Így kiderül melyik két-két csapat fogja játszani a két elődöntőt.

Hogyan zajlik a játék?

Igazából egy vérig menő küzdelem az egész. A cél a labda eljuttatása az ellenfél térfelének a végére. A játék közben nagy kupacokban hemperegnek a küzdő felek a földön, több sebből vérezve csépelik egymást az ellenfelek. A modern foci, a rugby és a birkózás egy sajátos egyvelege. A csapatokban 27-27 játékos harcol, kézzel lábbal lehet érinteni a labdát, szinte minden megengedett. A csatárok feladata eljuttatni a labdát a tér rövidebbik felén kialakított hálóba, a védők minden eszközzel megpróbálják ezt megakadályozni. A többi csapattag pedig látszólag tudomást se véve arról, hogy mi folyik körülötte egymással birkózgat a pálya maradék részén. A főbíró és a 8 darab (!!!!) segítője kétségbeesetten próbál rendet tartani, általában sikertelenül. Egy találkozó 50 perces. A focisták színes történelmi öltözékben, bő bugyogóban és trikóban játszanak, amely a meccsek végére foszlányokban lóg le róluk. 

A meccseket egy érdekes, színes, harsonák hangjától és  dobpergéstől kísért hosszú menet vezeti be, amely kb egy órával korábban indul el a Santa Maria Novella templom elől, s a belvároson végigkígyózva érkezk a helyszínre. A játéktér két egyenlő térfélre oszlik, s a tér két rövidebbik végére egy hálót szerelnek a fapalánk fölé, ide kell eljuttatni a labdát. Június elején egy vastag homokréteget hordanak a Szent Kereszt templom terére, s megépítik a lelátókat is a nézők számára.

A meccs kezdetét egy ágyúlövés jelzi, s minden egyes gólt is ágyúlövés követ. A játékmester bedobja a labdát a felezővonalról a focisták közé, s aki kapja marja alapon az erősebbik kezdheti a küzdelmet. Már az első pillanatokban kialakulnak az első "embergombócok", egymásba kapaszkodva fetrengenek a földön a focisták. Minden gólnál térfelet váltanak a csapatok. Nincsen lehetőség a cserére, ha valaki megsérül, ami elég megszokott esemény, a csapatában  eggyel kevesebben maradnak.

A történelem során jó néhány baleset is előfordult. 2017-ben például felfüggesztették az egyik elődöntőt, mert a vesztésre álló csapat játékosai megtámadták a bírót. A rendőrségnek kellett beavatkozni a helyszínen, csak nekik sikerült szétválasztani  a küzdő feleket, s végül felfüggesztették a meccset.

2019-ben pedig az egyik játékos kórházban kötött ki törött vállcsonttal és néhány megrepedt bordával. Húsz perccel a meccs vége előtt teperték le a földre az ellenfelek., ekkor sérült meg, de ennek ellenére hősiesen folytatta a küzdelmet, míg végül a meccs végén összeesett és kórházba vitték.

A sorozatos incidensek következtében 2018-ban megpróbálták finomítani a focit néhány alapvető  szabály bevezetésével. Attól kezdve tilos a fejre és a nyakra mért ütés, a tarkón rúgás, a hátulról támadás. Ezek korábban teljesen szabályos manővereknek számítottak.