Galileo Galilei

Galileo Galilei Pisa és Firenze között

1564 február 15-én született Galileo Galilei, az egyik legzseniálisabb matematikus, fizikus, csillagász és filozófus a tudományok történetében. Rengeteg felfedezés fűződik a nevéhez, de a legfontosabb ötlete a tudományos megfigyelésen és kísérletezésen alapuló kutatás alkalmazása volt, mind a mai napig ezt az elvet követik a világ tudósai. Galilei figyelte meg elsőként a távcső segítségével a világegyetem titkait, a napfoltokat, a hold krátereit, a Jupiter holdjait, s megpróbálta tudományos módszerekkel bebizonyítani a lengyel csillagász, Kopernikusz intuicíóját, amely szerint a naprendszer központja a Nap, s a Föld is a Nap körül kering.

Toszkánában két városhoz kötődik az élete, Pisához és Firenzéhez. Pisában látta meg a napvilágot, ott van az emléktábla a szülőházának a falán, s az első kísérleteit is itt végezte. A legenda szerint mindössze tizenhét éves korában egy mise közben a pisai Dóm bronzcsillárjának a mozgását figyelve jött rá az ingamozgás néhány törvényszerűségére, s a Dómtól nem messzi a pisai Ferde Torony tetejéről dobálta le a különböző tömegű golyókat is, hogy a szabadesés törvényeit tanulmányozza. A pisai egyetemen tanított egy darabig, de nem túl sok sikerrel. Hiszen amilyen zseniális tudós volt, annyira nehéz, elviselhetetlen természetű ember, képtelen volt békésen együtt élni a kollégáival, s a taníványok körében sem volt túlságosan népszerű, úgyhogy hamarosan el is távozik a városból és Pádovába költözik, ahol saját bevallása szerint életének a legtermékenyebb 18 évét tölti, itt veti bele magát a csillagászati tanulmányokba.

Talán a legtöbbet idézett esemény az életében 1633-ban következik be, amikor Rómában az inkvizíció elé került. Eretnekség vádjával illetik, s hogy elkerülje a súlyos büntetést, az idős és beteg Galilei inkább visszavonja a Napközpontú világképre vonatkozó tanait. Végül is „csak” börtönbüntetésre ítélik, amelyet az enyhébb háziőrizetre változtatnak a Medici család közbenjárására. Egy soha meg nem erősített anekdota szerint a tudós amint elhagyta a bíróság épületét a következő mondatot mormolta volna önmaga bátorítására: „Eppur si muove” (És mégis mozog a föld).

Megengedik neki, hogy visszahúzódjon egy firenzei dombon levő villába, ahol házi őrizetben tölti, szinte teljesen vakon az életéből hátralevő éveket. Nem véletlenül esett a választása erre a helyre, hiszen egy közeli kolostorban apácáskodott kedvenc lánya, Maria Celeste nővér. A több mint 120 levélből, amelyet az apa és a lánya 1623 és 1634 között váltottak, rengeteg értékes információval rendelkezünk a mindennapjaikra vonatkozóan.

Maria Celeste mindössze 34 évesen, 1634-ben meghalt, s ez egy soha be nem gyógyuló seb maradt Galilei életében. Az utódok számára is világos volt milyen szoros kötelék fűzte őket össze, s éppen ezért együtt nyugszanak a firenzei Szent Kereszt templomban, apa és lánya a halálukban is közel maradtak egymáshoz.

Maga Galilei 1642-ben távozott az élők sorából, s még a halála után is tartottak tőle az ellenlábasai. Egy picike, rejtett kápolnában temették őt el a firenzei Szent Kereszt templomban, s hosszú évek elteltével, a tanítványai közbenjárására sikerült az 1730-as években egy méltó sírt emelni a tiszteletére. A katolikus egyház csak 1992-ben rehabilitálta és mentette fel Galileit az eretnekség vádja alól, több mint 300 évvel a halála után.