Villa Lilliano

Villa Lilliano, Francesco Maria Medici kardinális villája a Firenze környéki dombokon, olajfaligetek és szőlőskertek között

Egy nagyon különleges helyre hívlak meg titeket, ahová csak egészen kivételesen lehetett bekukkantani, hiszen a villa tulajdonosai most is itt élnek, s csak kivételes alkalmakkor mutatják meg ennek a lenyűgöző épületnek a belső szobáit.

Egy Firenzétől néhány kilométerre található Medici villában vagyunk, amelyet Francesco Maria Medici kardinális akkor használt, amikor el akart vonulni a világ zajától, hogy kipihenje a nagyvilági kötelezettségek (fogadások, bálok, ünnepségek!) okozta fáradalmakat. Amikor pihenni vágyott ebbe a "remetelakba" húzódott vissza, amely egy sokkal fényűzőbb rezidencia, a Villa Lappeggi szomszédságában húzódott meg. Itt gyönyörködhetett a déli fekvésű, falakkal körülvett kertjében, amelyben óriási terrakotta vázákban őrizték a citrusféléket. Ma sem változott a parknak ez a része, néhány növényt a Mediciek is láthattak még, mivel a legidősebbek kb 300 évesek. Sajnos mára nem maradt meg a legendás hírű virágoskert, amelyben egy másik szenvedélyének hódolt a kardinális. Különleges és ritka virághagymákat gyűjtött és termesztett, a szomszédos épületben pedig egy laboratóriumban krémeket, balzsamokat, kozmetikai szereket és likőröket készítettek az itt termesztett virágokból és gyógyfüvekből.

Az egyik legnevesebb látogatója a villának IV. Frigyes, dán király volt, aki néhány alkalommal felkereste ezt a vidéki lakot, s a látogatások alkalmával természetesen minden földi jóval elhalmozták őt a vendéglátók. 1708 áprilisában is itt töltött egy napot, amelynek programjáról pontos leírás maradt fenn. A díszes társaság reggel korán érkezett a legszebb udvarhölgyek kíséretében a villába Firenzéből. Az előkelő hölgyek felfrissítették magukat, átöltöztek, megtízóraiztak, majd átvonultak a közeli Lappeggi villába, ahol különböző játékokkal töltötték a nap jó részét az estebédig. A vacsora során aranyozott csészékben szolgálták fel az italokat, csokoládét, teát, kávét iszogattak, amelyek akkoriban kuriózumnak számítottak. A vacsora után következett fényűző bál, amely egészen hajnali 3 óráig eltartott. Ennek végeztével pedig felkerekedtek, s visszatértek Firenzébe. A királyt lenyűgözte a természetbe harmonikusan beleolvadó villa a gyönyörű barokk kertekkel, s ajándékképpen öt lovat és egy hintót küld a vendéglátója számára.

Akkoriban is foglalkoztak már itt mezőgazdasági tevékenységekkel, olívaolajat, bort termeltek. A hatalmas terasz a két torony között, ahonnan a felfedező sétánk elindult, korábban a gabona kiteregetésére és szárítására szolgált. Ahol most borozgatva gyönyörködnek a vendégek a kilátásban, egészen a firenzei Dóm kupolájáig el lehet innen látni, oda korábban az öszvérek hordták fel a búzát hatalmas zsákokban.A belső udvar a csobogó szökőkúttal ma is nyugtató hatású, s a két lépcsősor korlátján felkapaszkodó lilaakác ilyenkor áprilisban szemet gyönyörködtető látvány.

A ma is használt elegáns belső termek közül pedig kiemelkedő, a maga nemében egyedülálló indiai szoba a 18. század első feléből. A falfreskók az akkor divatos Ázsia mániat tükrözik. A kardinális korában delfin formájú lakkozott polcok voltak a falak mentén, amelyeken a házigazda a különféle „kacatjait” tartotta.

A villában borkostolókra is lehetőség van, ilyenkor végigvezetik a látogatót a régi pincéken, ahol óriási hordókban pihen a bor, az ódon olivaolaj tárolón, ahol hatalmas terrakotta edényekben őrzik fénytől és sötétségtől elzárva az olajat. A nagy kandallós konyhában lévő faasztalok mellett ülve pedig meg lehet kóstolni a birtok finom borait különböző borkorcsolyákkal kísérve.