Villa Il Gioello

Villa Il Gioello a firenzei dombokon, ahol Galileo Galilei az utolsó éveit töltötte

.
Ez alkalommal nem Galilei felfedezéseiről, az inkvizícióval folytatott vitáiról szeretnék mesélni nektek, hanem elviszlek titeket abba a villába, amelyben élete utolsó éveit töltötte.
A kedvező fekvése miatt "Il Gioello", azaz az "Ékszer" névvel illetett villa Firenze határain kívül áll, a legszebb dombok egyikén, Arcetriben. Néhány elegáns, kertekkel körülvett építmény, olajfaligetek, ciprusfasorok vidéke ez, amelyet a tudós 1631-től bérelt.
A lakóhelyet a lánya, Virginia ajánlotta a figyelmébe, aki a szomszédos kolostorban apácáskodott Maria Celeste néven. Ugyanebben, a villától néhány méterre lévő zárdában éldegélt a húga is.
Az első idillikus évek után egy sor tragédia kíséri a tudós életét. 1633-ban az Inkvizíció házi őrizetre ítélte, annak ellenére hogy visszavonta a tanait a napközpontú világképre vonatkozóan. Ettől kezdve a villa a börtönévé vált. Igaz, egy kellemes börtön, de sohasem tehette innen ki a lábát, s kezdetben látogatókat sem fogadhatott. Később ezt az utóbbi tiltást visszavonták.
Galilei mindennapjaiba annak a 124
gondoskodással, aggódással és szeretettel teli levélnek köszönhetően tudunk bepillantani, melyeket Maria Celeste írt az édesapjának. Feldolgozhatatlan veszteség volt Galilei számára kedvenc lányának a halála 1634-ben, mindössze 33 éves korában.
Egy kicsit enyhítette a tudós fájdalmát, hogy itt is folyamatosan dolgozott, s sokan felkeresték az itt töltött időszakban, kapcsolatban maradt a külvilággal. Többször járt nála II Ferdinánd Medici, hogy megbecsülését és tiszteletét kifejezze, a holland nagykövet, aki segített a tudós műveit Hollandiában publikálni, az angol költő, Milton, a filozófus Hobbes, a Mediciek udvari művésze Sustermans, aki itt festette le Galilei leghíresebb arcképét, amelyet ma az Uffizi képtárban lehet megcsodálni.
S az utolsó pillanatig számíthatott két fiatal tanítványa, Vincenzo Viviani és Evangelista Torricelli valamint fia, Vincenzo segítségére és ápolására, a haláláig mellette maradtak.
Hosszú ideig üresen állt az épület, míg végül a firenzei egyetem tulajdonába került, s azóta előzetes időpont egyeztetéssel látogathatóvá vált.
Az archívumokban őrzött leltárt figyelembe véve megpróbálták rekonstruálni az eredeti berendezést, hogy bepillanthassunk Galilei mindennapjaiba.
Benézhetünk a konyhába, a dolgozószobába, ahol az utolsó könyveinek az anyagát összeállította, 1638-tól már állandó segítségre szorulva, hiszen teljesen megvakult. Lemehetünk a pincébe, tudjuk, hogy nem vetette meg a jó borokat Galilei, s a villához tartozó kis birtokon szőlőt is művelt. Felmehetünk a teraszra, ahonnan a csillagokat figyelte, s kimehetünk a kertbe, ahol a nyári estéken üldögélt.