Via Francigena avagy a francia zarándokút

Via Francigena avagy a francia zarándokút, amelyen hívők ezrei haladtak a középkorban Nyugat-Európából Róma felé. Az útvonal Pontremoli, Lucca, San Gimignano és Siena érintésével szeli át Toszkánát. Ma túrázni lehet itt, gyalog, biciklivel, lóháton, egyes szakaszai pedig kocsival is bejárhatók.

Ma azt gondoljuk, hogy a középkorban az emberek túlnyomó többsége születésétől a halála pillanatáig ugyanabban a mikrokozmoszban mozgott, sohasem hagyta el az otthonát, megszokott környezetét. A valóságban azonban nem így volt. A középkorban is rengetegen útnak indultak, szegények és gazdagok egyaránt, járták Európai falvait és városait. Mi ösztönözte a középkor emberét arra, hogy az akkori kezdetleges útviszonyok között, rablók támadásainak kitéve, a kevéssé biztonságos körülmények ellenére mégis belevágjon egy ilyen vállalkozásba?

Egyrészt a kíváncsiság, amely nagyon sok emberi cselekedet mozgatórugója. Új helyeket akartak felfedezni, kalandokat kerestek a középkor vállalkozó szellemű "turistái"a monoton, kemény munkával teli hétköznapok után.

Másrészt nagyon sokan utaztak akkoriban kényszerből, munkát keresni. Az építőmesterek, ácsok, kőművesek, kőfaragók odamentek, ahol katedrálisokat, várakat emeltek, s ahol sok hozzáértő és szorgos kézre volt szükség. A kézművesek miután kitanulták a mesterségüket elindultak tapasztalatokat gyűjteni, városról városra vándorolva. A kereskedők Európa egyik végéből a másikba szállították az értékes árucikkeket. A zsoldosok követték a hadszíntereket, az egymással állandóan harcoló fejedelmek, nemesek hadseregében. A diákok a külföldi egyetemek, híres iskolák felé áramlottak csapatostul.

S végül vallásos indokok is közrejátszanak a kor turistaforgalmában. Egy jó keresztény feladatának tekintette, hogy életében legalább egyszer meglátogasson egy-egy híres zarándokheyet. Ezek közül a legfontosabbak Jeruzsálem, Róma és Santiago de Compostela voltak, ahová zarándokok ezrei özönlöttek, egyrészt az ereklyék, a szentek sírjai iránti tiszteletből, másrészt pedig azért mert bűnbocsánatot reméltek elnyerni a zarándoklatok eredményeképpen.

A Rómát felkeresni szándékozó hívek a több mint 1800 km hosszúságú Francia úton keresztül haladtak, amely az angliai Canterburyből kiindulva, Franciaországot, Svájcot, Itáliát átszelve jutott el Rómába. Nem egy szó szoros értelmében vett kikövezett, rendszeresen karbantartott, postaállomásokkal ellátott útról volt szó mint a Római Birodalom korában, hanem inkább egy útirányról lehet beszélni.A zarándokok sokszor a több párhuzamos ösvény közül azt választották amerre kisebb ellenállást találtak, könnyebb volt az előrejutás, biztonságosabbnak tűnt. Sokszor változtak ezek a már megszokott útvonalak, elhagyták a már kitaposott ösvényeket, sokszor a divatot követve egy másik város felé vették az irányt a vándorok, okozva így nagyon sokszor egy-egy virágzó település hanyatlását, s egy másik városnak a szerencséjét. A kulcsfontosságú csomópontok azonban stabilan tartották magukat, vagy azért mert valamilyen ereklyével büszkélkedhettek, vagy pedig azért mert egy jól felszerelt ispotály vagy szállás várta az oda betérőket.

Egy nagyon érdekes útikalauz, egy középkori útikönyv maradt meg a Francia Útról. 990-ben Sigericus, Canterbury érseke, a kinevezése után úgy döntött, hogy hálája jeléül felkeresi Rómát, hogy személyesen is megköszönje a pápának az érseki címet, s hogy imádkozzon Szent Péter és Pál sírjánál. Az a szerencsénk, hogy részletesen feljegyezte az úti tapasztalatait, s még nagyobb szerencse, hogy ez az értékes pergamenre rótt kézirat ma is létezik még. Az 1980-as években egy olasz történész bukkant rá a dokumentumra egy londoni könyvtárban. Sigericus precízen felsorolta mind a 79 várost, amelyiken keresztülhaladt. A feljegyzés egyben használati utasítást is ad az őt követő zarándokoknak. Leírja szerinte melyik a legjobb és legbiztosabb útvonal, milyen veszélyes pontokat kell elkerülni, hol találhatók a legjobb szállások, melyik útmenti fogadóban főznek a legjobban, hol vágják át a betérő utasokat.

A Francia út toszkán része kb 380 km hosszú, 38 helységen halad keresztül. Gyalogosan, biciklivel, lóháton vagy egyes szakaszait autóval is be lehet járni. Csodás természeti környezetben, a hegyes völgyes Appennineken, a Siena környéki dombokon, a műkincsekben gazdag városokon keresztül halad, picike vidéki templomokat, rég elhagyott kolostorokat érintve Róma irányába. Északon a Cisa hágón át lép be Toszkána területére, érinti Pontremoli és Lucca városát, majd dél felé fordul Altopascio, az Era patak völgye felé, tovább halad San Gimignano és Siena érintésével Toszkána déli határa felé.

Az utóbbi években a toszkán tartomány rendkívül sok erőforrást használt fel a régi zarándokútvonal helyreállítására, a régi hagyomány felélesztésére, megpróbálván ezt a kényelmes tempójú, nem rohanó turizmust támogatni. A toszkán útvonal 15 részre oszlik, kb 18-25 km-es szakaszokkal, amelyek egy nap alatt megtehetők. Ismét egyszerű szállások, fogadók, éttermek települtek az útvonal mellé, mint korábban, s várják a megfáradt turistákat ez alkalommal. Egy természet- és emberközeli turizmus kialakítása a cél, a kevésbé ismert és látogatott, de látnivalókban rendkívül gazdag kisebb toszkán települések felfedezésére ösztönözve az érdeklődőket.