Vasari folyosó
Firenze különlegessége ez a folyosó, amely a Pitti palotát, a Medici család rezidenciáját és a Palazzo Vecchiót, a Városházát köti össze egymással. 1565-ben Giorgio Vasari építette meg a Mediciek megbízásából ezt az átjárót, amelyet az uralkodó dinasztia tagjai használtak nagy előszeretettel. Miután átköltöztek a Pitti palotába ezen a folyosón juthattak vissza a hatalom központjába, a Palazzo Vecchióba. Így nem keveredtek az egyszerű emberekkel, nem tették ki magukat merényletek veszélyének, s a folyosóban elrejtőzve ki is hallgathatták az alattvalóikat, lemérhették a város hangulatát.
Vasarinak rengeteg technikai nehézséggel kellett megküzdenie, s rendkívül kevés idő állt a rendelkezésére. A nagyherceg, I Cosimo Medici elsőszülött fiának, Ferencnek az esküvőjére kellett elkészülnie a műnek. Feszített tempóban, mindössze öt hónap alatt sikerült befejezni az építkezést, s így az ifjú házaspár, Ferenc és a menyasszonya, Ausztriai Johanna elsőként, ezen a folyosón át közelítették meg a Pitti palotát.
Az átjátó kb egy kilométer hosszúságban halad Firenze közepén, a Palazzo Vecchio egyik kis szobájából elindulva, amely I. Cosimo feleségének, Eleonórának az írószobája volt eredetileg. Ezután kilép a Palazzo Vecchio épületéből, s egy híd formájában jut el az Uffizi képtár legfelső emeletére. A múzeum nyugati szárnyában egy anonim ajtó mögött rejtőzik az a lépcső, amelyen egy teljesen más dimenzióba kerülünk. A képtár nyüzsgése után belépünk egy szürreálisan csendes és nyugodt térbe, itt halad tovább az átjáró. S itt jutunk el abba a szakaszba, amely az 1993 május 27-i terrorcselekmény következtében súlyos károkat szenvedett. Az olasz mafia által elhelyezett időzített bomba a folyosó közelében robbant fel, s a merénylet hatására az itt őrzött festmények közül néhány helyrehozhatatlanul megsérült. Ezeket a szinte felismerhetetlenségig megrongálódott festmény-darabokat, mintegy mementóként itt állították ki.
Ezt követően kiérünk a folyópartra, ahol árkádokra támaszkodva halad az átjáró egészen a Ponte Vecchióig, majd rákanyarodik a hídra. A híd közepén az eredeti kis rácsos nyílásokat három panoráma ablakkal helyettesítették, amelyek csodálatos kilátást tesznek lehetővé. A legenda szerint Mussolini kívánságára került sor az átalakító munkákra 1938-ban, amikor Mussolini ünnepélyes keretek között Firenzében fogadta a szövetségesét, Adolf Hitlert, s mindent elkövetett, hogy ámulatba ejtse őt.
A séta érdekessége, hogy mintegy felülnézetből, teljesen szokatlan nézőpontból láthatjuk az annyira jól ismert helyeket, rálátunk az Arno partra, a Ponte Vecchión sétáló emberekre, az aranyműves boltokra, a folyóra, s a távolban feltűnnek az Arno part épületei és a Firenzét körülvevő dombok is. A gyalogosok feje felett haladva az az érzésünk, hogy kémkedünk utánuk, hiszen mi a rácsos ablakokon át mindent megleshetünk, de a járókelők nem is sejtik, hogy valaki felülről figyeli őket.
A híd az Uffizi képtárral ellentétes oldalán, a Mannelli család lakótornyának a megkerülésével kígyózik tovább az épületek belsejében az átjáró. Az építkezés során minden család szó nélkül belegyezett abba, hogy a folyosó keresztülhaladjon az otthonaikon, hiszen nem volt tanácsos szembeszállni a Medici nagyherceg akaratával, a Mannelli család kivételével. Vasari nem akart időt vesztegetni a vitákkal, s éppen ezért megkerülte a lakótornyot, s így haladt tovább a másik part felé.
Az egyik legérdekesebb megálló a séta közben a Santa Felicita templom belsejébe enged bepillantást. Egy páholyból nyíló rácsos ablakon keresztül lenézhetünk a templom belsejébe. A Medici család tagjai a Pitti palotából átsétálva ebben a páholyban üldögélve hallgatták a misét, kiváltságos helyről szemlélhették az eseményeket, míg őket senki sem látta.
A folyosó a Boboli kert falában megbújva a Pitti palotában ér véget.
Jelenleg (2024 február) a Vasari folyosó restaurálás miatt nem látogatható, a tervek szerint 2024 május 27-én fogják ismét megnyitni.