Turandot

Turandot és Puccini, Chini és Caramba fantasztikus Ázsiája.

Sokáig elveszettnek hitt kosztümök és ékszerek, amelyeket teljesen véletlenül 2018-ban találtak meg egy utazóládában, adták a kiállítás ötletét. Három kiemelkedő egyéniség története fonódik össze ez alkalommal a prátói múzeum termeiben: az első szereplő a világhírű luccai származású zeneszerző Giacomo Puccini, a második az olasz szecesszió egyik legismertebb képviselője, a firenzei művész Galileo Chini, a harmadik pedig a milánói Scala egyik zseniális kosztümtervezője Luigi Sapelli (művésznevén Caramba). A kiállítás egybeszövi a textíliákat a történelemmel, a művészetekkel, az operával és az utazással, a valós utazásokkal és a fantázia szárnyain történőkkel. Hiszen Puccini sohasem járt Ázsiában, s mindkét keleti tematikájú operáját, a Pillangókisasszonyt és a Turandót is az Apuáni Alpok tövében, a Massaciuccoli tó partján fekvő villájában illetve Viareggióban komponálta. Galileo Chini viszont tényleg megfordult Ázsiában, három évet töltött Sziámban, ahol az uralkodó tróntermének a díszítésére kapott megbízást. S ennek a tapasztalatnak a hatására, az ázsiai kultúra iránti rajongással és csodálattal eltelve, s rengeteg különböző japán, kínai és tájföldi műalkotással és használati tárggyal teli bőrönddel megpakolva tért vissza Olaszországba 1913-ban. A keleti világ élete végéig befolyásolta a műveit, s ezek ez élmények a Turandot díszleteire is rányomták a bélyegüket. Hiszen Puccini őt kérte fel az utolsó operája díszleteinek a megtervezésére. A kiállítás tehát a Puccini által megálmodott és elképzelt Kelet és a Galileo Chini valós tapasztalatain alapuló Ázsia találkozásának a története.

A hosszú időre elfeledett utazóládára, melyről az első sorokban már említést tettem egy prátói származású szoprán, Iva Pacetti hagyatékában bukkantak rá. A láda a Turandot ősbemutatóján használt kosztümöket és ékszereket tartalmazott. Ez indította el a kutatómunkát, amely ezt a nagyon szuggesztív és gazdag kiállítás megszervezését eredményezte.

A Turandot ősbemutatójára 1926 április 25-én került sor a milánói Scálában Arturo Toscanini vezényletével. Puccini azonban már nem vehetett részt ezen az eseményen, hiszen másfél évvel korábban meghalt, s az opera befejezetlenül maradt. Éppen ezért amikor Arturo Toscanini a Puccini által leírt utolsó sorokhoz ért, leállíotta az előadást, letette a karmesteri pálcát, s a közönség felé fordulva így szólt: „Qui finisce l’opera, perché a questo punto il maestro é morto” (”Itt véget ér az opera, mert ezen a ponton a mester meghalt”). Csak az ősbemutatót követő második előadás során játszották végig a művet, amelyet Puccini vázlatai alapján Franco Alfano zeneszerző fejezett be.

A kiállítás első termeiben Galileo Chini ázsiai kollekciójának a legértékesebbb darabjaiból láthatunk válogatást: szöveteket, ruhákat, hangszereket, színházi álarcokat, kerámiákat, szobrokat, amelyek megihlették a művészetét.

A következő részben a Turandot díszletterveivel találkozunk, az utolsó teremben pedig a több évtizedes feledés után előkerült harminc nagyszerű, gondosan megtervezett és megvarrt, az ősbemutatóra készült kosztümöt csodálhatunk meg, amelyek a sötét háttérből kiemelkednek előttünk a terem közepén. A zenei aláfestést természetesen a Turandot dallamai szolgáltatják a leghíresebb operaénekesek előadásában. A kosztümök egy része a torinói Devalle szabó-varró műhely múzeumából érkezett. Mintegy megelevenednek előttünk az opera szereplői, a hideg szívű és kegyetlen, de gyönyörű Turandot hercegnő; a tatárok száműzött hercege, Kalaf, akit Turandot szépsége megbabonázott; a herceg édesapja Timur; Ping, Pang és Pong, a miniszteri hármas; a hűséges szolgáló Liu, s a császári udvar többi tagjai.

A kiállítás helyszíne önmagában is különleges, egy volt 19. századi textilgyár helyreállított épülete a középkori városfalakhoz tapadva.

Prato városa már a középkorban is híres volt messze földön a kiváló minőségű kelméiről. Ma is nagyon sok családi vállalkozás a neves divatcégek számára dolgozik be. Nem véletlen, hogy éppen itt alakítottak ki egy a textilipar történetét bemutató nagyon érdekes múzeumot és egy kultúrális központot néhány évvel ezelőtt egy értő és gondos restaurálás eredményeképpen.