Szent Zita Luccában

Lucca egyik legkedveltebb figurája a 13. században élt Szent Zita

Zita már életében nagyon népszerű volt. 1218-ban született Lucca közelében egy szegény családban. 12 éves korában bekerült a városba, a Fatinelli családhoz szegődött el szolgálónak. A gazdag kereskedőcsalád hamar megszerette és befogadta a szerény, dolgos, jószívű lányt. A ház nélkülözhetetlen tagjávává vált, segédkezett a gyerekek nevelésében, a ház vezetésében, s minden szabad idejét az elesettek, rászorulók támogatásának szentelte. Számos csoda fűződik a nevéhez.

Egyszer például az éjszakai karácsonyi misére indulván, a ház ura kölcsön adta Zitának a legmelegebb, prémmel bélelt bundáját, hogy ne fázzon a hideg napon. A lelkére kötötte, hogy nagyon vigyázzon az értékes ruhadarabra. Zita meg is ígérte ezt, azonban amikor a San Frediano templom déli ajtója előtt egy rongyokba öltözött, didergő koldust pillantott meg, megszánta és a vállára terítette a kabátot, hogy viselje a mise végéig. Zita teljesen belemerülve az imádkozásba, nem vette észre hogy egyedül maradt a mise végeztével a templomban. Visszasietett a bejárathoz, de már senkit sem talált ott. Kétségbeesetten ért haza a gazdája haragjától tartva, aki még ébren volt, s szemrehányást is tett neki. S egyszer csak kopogtatott valaki, s megjelent egy gyönyörű, aranyhajú fiú, a karjában a kabáttal. A csodálkozástól teljesen meghökkent gazda előtt megköszönte Zitának a kedvességét és a nagylelkűségét, s egy fénysugarat hagyva maga után eltűnt. Egy angyali jelenés volt, s ettől kezdve a San Frediano templom déli bejáratát az “Angyal kapujának” nevezik.

Egy másik csodája nagyon hasonlít Árpádházi Szent Erzsébet legendájához. Zita a kötényében elrejtve ételmaradékokat, kenyérdarabokat csempészett ki a palotából, hogy segítse az éhezőket. A ház ura azonban rajtakapta, s megparancsolta neki, hogy mutassa meg a köténynek a tartalmát, ahonnan rózsák és más virágok bukkantak elő. Éppen ezért Szent Zita napján, április 27-én minden évben a San Frediano templom környékét és az Amfiteátrum terét virágokkal díszítik a csodára emlékeztetvén minket.

Egész életét a Fatinelli palotában élte le, s amikor a 60-ik életéve felé közeledett, egyre gyengébbé vált, s végül 1278 április 27-én meghalt.

A szomszédos San Frediano templomban helyezték őt örök nyugalomra, hiszen minden nap itt imádkozott. Ma is ott van a múmiája egy kristálykoporsóban, virágokkal feldíszítve.

1696-ban XII Ince pápa szentté avatta, később pedig a cselédek védőszentjévé választották.

S még egy utolsó adalék Zita történetéhez, amely a magyar történelemhez is kapcsolódik. Ausztria utolsó császárnéje, Magyarország utolsó királynője nem véletlenül kapta a Zita nevet. 1892 májusában Lucca közelében született, s a keresztanyjának a sugallatára a 13. században élt jólelkű szolgálólány tiszteletére a Zita nevet választották a számára.