Szent Márton Jóemberei

Szent Márton napja alkalmából egy több mint 500 éves firenzei jótékonysági intézményről szeretnék mesélni.

A neve San Martino dei Buonomini, azaz Szent Márton Jóemberei.  1442-ben alapította meg Firenze szent életű püspöke, akkoriban a Szent Márk kolostor perjele, domonkos rendi szerzetes,  Antonino Pierozzi. Az elsődleges célja a korábban jómódú, de valamilyen ok miatt szegénysorba süllyedt firenzei polgárok megsegítése volt, akik szégyelltek volna alamizsnáért könyörögni. A háttérben politikai okok rejlettek, hiszen akkoriban került hatalomra a városban az Öreg Cosimo Medici, aki az ellenfeleit a korábbi gyakorlattal szemben nem gyilkosságokkal állította félre, hanem sokkal modernebb eszközöket alkalmazva anyagilag tette tönkre az ellenállást tanúsító konkurens családokat. Sokan követték a későbbiekben a példáját!
Szent Antonino 12 firenzei polgárt hívott, akiknek a feladata az adományok összegyűjtése, majd azoknak a szétosztása volt a rászorulók között. Később már pártállásra való tekintet nélkül mindenkinek a támogatásában szerepet vállaltak, segítették a betegeket, a nélkülözőket, az adományok nélkül maradt hajadonokat.
A 12 bizottsági tag kilétét sohasem hozzák nyilvánosságra, a tevékenységükért egy fillért sem kapnak. Amikor valaki lemond vagy eltávozik az élők sorából más lép a helyébe. A szervezet semmilyen tulajdonnal nem rendelkezik a székhelyük,  a Szent Márton oratórium kivételével. Az alapszabály szerint a pénzbeli felajánlásokat azonnal szét kell osztani a nélkülözők között.
Mind a mai napig pénteken délutánonként összegyűlnek a "Jóemberek" a kongregáció kápolnájában és szavazással elődöntik, ki kapjon a beérkezett összegekből. Ha éppen nem voltak adakozó kedvükben a firenzeiek, akkor a kápolna ajtaja mellé kiraktak egy gyertyát,  s ekkor mindenkinek nyilvánvaló vált, hogy kiürült a kassza. 
Amikor a kápolna útba esik a városnéző túrák során, s nyitva van, ha a program engedi mindig betérek ide a vendégeimmel. Hiszen még ma is meg lehet itt csodálni a 15. század végén készült színes freskókat, amelyek a kongregáció tevékenységét illusztrálják,  s tiszteletüket fejezik ki a névadó Szent Mártonnak  is. A művész kiléte kérdéses, nem tudjuk ki dolgozott itt, de nagy valószínűséggel az akkoriban az egyik legdivatosabbb műhelynek számító, Domenico Ghirlandaio köréből kerülhetett ki a festő.
Belépve ebbe a kis ékszerdobozba nemcsak a "Jóemberek " tevékenysége tárul fel előttünk,  hanem szinte visszarepülünk az időben a reneszánsz Firenzébe. Látjuk egy hálószoba belsejét, az elegáns öltözékeket, az adósok börtönébe bezárt foglyok elkeseredett arcát,  egy eljegyzést az ifjú párral a középpontban, a szövetek és az élelmiszerek osztogatását, az egyszerű használati tárgyakat és a város néhány részletét.
Az oltár felett pedig a Pannóniához is kötődő Szent Márton életéből jelenik meg két epizód. Ott van élénk színekkel lefestve Márton legismertebb jócselekede, amikor
megszánja az út mentén a téli hidegben ruhátlanul didergő koldust, s megajándékozza a félbevágott köpenyével. A következő éjszakán pedig maga  Jézus látogatja meg álmában Mártont a félbevágott köpenybe burkolózva a nincstelen képében.  
Az ajtó mellett még mindig ott van az adományok gyűjtésére szolgáló nyílás
Ha erre jártok, gondoljatok erre a történetre, s hagyjatok itt egy kis alamizsnát a rászorulóknak!