Szent Márk kolostor

A domonkosok firenzei kolostora Fra Angelico meghitt, derűs, harmóniát sugárzó freskóinak köszönhetően a kora reneszánsz egyik gyöngyszeme. Nagyon ritkán fordul elő az, hogy több száz év elteltével eredeti környezetben, nagyszerű állapotban, s ilyen mennyiségben maradjon meg egy művész szinte egész életműve. Itt ez történt.

Maga az épület is érdekes, Michelozzo tervei alapján épült az Öreg Cosimo Medici megbízásából. 1437 és 1443 között. Maga a megrendelő, Cosimo Medici, fenntartott magának egy kis “lakosztályt” (két rendkívül egyszerű, egymásba nyíló cellát!) a kolostor első emeletének az egyik sarkában, ahová időnként visszavonult, hogy feltöltődjön, elmélkedjen, meditáljon. Cosimo cellájának a falát a Három királyok imádását ábrázoló freskó díszíti.

A földszinten, a bejárat mögött egy varászlatos belső kerengőbe jutunk, ahonnan a zarándokok terme nyílik. Itt pihenhettek meg azok az egyszerű zarándokok, akik Rómába igyekeztek, hogy Szent Péter sírjánál imádkozhassanak. A XX század elején itt gyűjtötték össze Fra Angelico szinte minden, Firenzében fellelhető táblaképét a XV századból.

A kerengő másik oldalán, a káptalanteremben szintén a szerzetes-festő freskóit láthatjuk, a középpontban a monumentális Keresztrefeszítéssel.

Nem messzi a káptalanteremtől indul a lépcső, amelyik a felső szintre vezet. Ez a leggyönyörűbb és legmisztikusabb része az egész múzeumnak. A picike, spártai egyszerűségű szobácskák börtöncellára emlékeztetnek. S mindegyik cellában egy-egy freskót láthatunk, amely Jézus életéből ábrázol egy-egy történetet. A freskók egy része Fra Angelico, más része a tanítványainak a munkája. A leghíresebb mű az Angyali Üdvözlet, amely a lépcsőfeljárat mellett fogadja a látogatót, mintegy köszöntve az ide betévedt vándort.

Fra Angelico 1438 és 45 között élt a kolostor falai között, s az imádkozás és az elmélkedés mellett volt arra is ideje, hogy a szerzetestársainak a celláit különböző bibliai történetekkel kifesse. Egyedülálló ez a freskóciklus, mindenképpen érdemes időt szakítani rá a firenzei progam keretében. A kolostor másik híres lakója Girolamo Savonarola volt a XV század végén, aki a perjeli tisztet is betöltötte egészen addig amíg 1498-ban le nem tartóztatták, s ki nem végezték eretnekség vádjával. Megmaradt a cellája, néhány ereklye, s emléktárgy.

Az emeleti cellák sorát a harmonikus, természetes fénnyel megvilágított, levegős, karcsú jón oszlopokkal három hajóra választott könytár szakítja meg, amelyben nagyszerű kézzel festett és írt kódexeket őriznek. Ez volt az első publikus könyvtár a városnak, külső látogatók előtt is megnyitották. Eredetileg halványzöldek voltak a falak, s 64 olvasóasztalkával ellátott padon ülve konzultálhatták az itt őrzött könyveket az olvasók.

A földszinti refektóriumban pedig a XV századi Firenze egy másik kiemelkedő festőművészének Domenico Ghirlandaiónak az Utolsó vacsorát ábrázoló freskóját lehet megcsodálni.