Santa Maria Novella templom
Egészen pontosan 800 évvel ezelőtt, 1221-ben alapították meg a domonkos rendi szerzetesek a gótikus stílusú Santa Maria Novella templomot és kolostort, amely szinte azonnal a megépítése után a domonkosok legkiemelkedőbb központjává vált Firenzében. Éppen ezért számtalan remekművel dicsekedhet, olyan kiváló művészek tevékenykedtek itt az évszázadok során mint Giotto, Brunelleschi, Masaccio, Ghirlandaio, Botticelli, Vasari, Filippino Lippi, s csak a leghíresebbeket említettem meg.
A mai épület helyén korábban egy kisebb templom állt, a Santa Maria fra le Vigne (azaz a szőlőskertek közötti Szűz Mária templom), mivel akkoriban szőlők tarkították a városnak ezt a szegletét, nem építették még be Firenzének ezt a részét.
A 13. század elején érkeztek Firenzébe a domonkos rendi szerzetesek, akik ezt a helyet szemelték ki maguknak, s a régi, elavult, rossz állaptban levő picike templomot egy kiemelkedően fontos, gazdag kultuszhellyé alakították át és megszépítették a templom előtti teret is.
A domonkosok nemcsak a prédikálásnak és az imádkozásnak szentelték az életüket, hanem kitűntek a filozófia, a teológia és a szent írások tanulmányozásában is, ezenkívül a matematikában és a csillagászatban is ottohonosan mozogtak. A 13. század végén a kolostor egy egyetemhez hasonló intézmény, a Studium generale székhelyévé vált, ahová Toszkána más városaiból is érkeztek diákok.
A pápai látogatások alkalmával a keresztény egyház fejét a kolostor egyik szárnyában kialakított pápai lakosztályban szállásolták el, s az eretnekek elleni küzdelemből is oroszlánrészt vállaltak a Santa Maria Novella kolostor domonkos szerzetesei, tehát több fronton is tevékenykedtek.
A márványberakásos homlokzati dísz csak 1470-ben készült el Leon Battista Alberti rajzai alapján. A burkolat mecénása Giovanni Rucellai, egy gazdag kereskedő, aki a templom környékén egy szintén Leon Battista Alberti tervei alapján épített palotában lakott. A pénzbeli támogatásért cserébe ott olvashatjuk a nevét a homlokzat felső részén, meg kellettt hálálni valamiképpen a jótevő bőkezűségét.
A főhomlokzat alsó részén elhelyezkedő ívek alatt pedig tekintélyes firenzei polgárok sírjai kaptak helyet.
A belső tér nagyon gazdag reneszánsz freskókban, üvegablakokban, szobrokban. A bejárattal szemben a pillantásunk azonnal Masaccio Szent Háromságot ábrázoló freskójára (1425-26) esik, amely a kora reneszánsz festészet egyik mérföldköve. Egy szinte háromdimenziós dongaboltozatos kazettás mennyzetű épület előterében látjuk Jézust a keresztfán, felette az Atya és fehér galamb formájában a Szent Lélek, a kereszt két oldalán Keresztelő Szent János és Szűz Mária állnak, a freskó sarkában a megrendelők térdepelnek imádkozva.
A főhajó közepén mintegy a magasban lebegve Giotto feszületét csodálhatjuk meg, amelyet a reneszánsz nagypapájának tartott művész az 1280-as évek végén festett a templom számára. A kereszten egy igazi, szenvedő embert látunk Krisztus figurájában.
A főoltár falait Domenico Ghirlandaio színes freskói díszítik. A Tornabuoni család megbízásából dolgozott itt a művész a 15. század 80-as éveiben, Szűz Mária és Keresztelő Szent János életéből vett történeteket ábrázolt. Ghirlandaio egy jól megszervezett fiatal művészekből álló műhellyel dolgozott, s a tanítványok sorában ott volt az éppen akkor a pályafutását kezdő Michelangelo is. A freskókat nézve képet nyerhetünk a korabeli firenzei gazdag kereskedők és bankok életstílusáról, elegáns ruhadarabok, divatos paloták jelennek meg. Firenze az egyik főszereplő, a firenzei utcák, terek, épületek adják meg a bibliai történetek hátterét. A bibliai személyek képében pedig a mecénás Tornabuoni család tagjait, a Medicieket láthatjuk, a szereplők sokaságában a művész saját magát és a segítőit is lefestette.
A főoltár mellett jobbra az első kápolnában láthatjuk Filippino Lippi fantáziadús freskóit, amelyeket a város egyik leggazdagabb polgára Filippo Strozzi számára festett a 15. század végén. A freskók Szent Fülöp és Szent János evangélista életét ábrázolják.
A főoltártól balra levő Gondi család kápolnájában Filippo Brunelleschi fából készült feszülete áll, (1410-415), amely a híres Donatello és Brunelleschi közötti vetélkedésnek az egyik remeke. Tökéletes arányok, az anatómia pontos ismerete és elegancia jellemzik a művet.A templom homlokzatától jobbra a temetőkert, balra a kolostor épületei helyezkednek el. A kisebbik kerengő egyik gyöngyszeme a káptalan terem, vagy más néven a Spanyol kápolna. Az utóbbi elnevezés oka az, hogy Toledói Eleonórának, I. Cosimo spanyol származású feleségének a spanyol kísérete használta. Andrea Bonaiuto díszítette a terem belső falait a Kálváriát, a Domonkosok diadalát és az Aquinói Szent Tamást ábrázoló freskókkal.
A nagyobbik kerengő egyik sarkában található a híres Officina Profumo Farmaceutica di Santa Maria Novella, azaz a kolostor Parfümériája, amely 1612 óta kínál különböző gyógyfüvekből készült gyógyászati termékeket, parfümöket, krémeket, teákat és más érdekességeket. Mindenképpen megér egy látogatást, a bejárata a Santa Maria Novella térrről induló utcában található (Via della Scala 16).
A szabálytalan alakú teret a templom előtt két 16. századi obeliszk határolja, amelyeknek a tetején Firenze jelképe, a liliom látható. Az oszlopok maguk 4-4 bronzból készült teknősbékára támaszkodnak. A két obeliszk a 16. században a téren megrendezett fogathajtó versenyek alkalmával a pálya végpontjait jelölte ki.
A tér templommal ellentétes oldalán pedig egy volt ispotály épületében a XX. századi művészeteket illusztráló múzeum kapott helyet néhány évvel ezelőtt.