A San Miniato templom
A domb tetejéről figyeli és vigyázza Firenzét ez a román stílusú, márványintarziával díszített, több mint ezeréves épület, a San Miniato templom és apátság.
Az eredete a XI. századba nyúlik vissza, egészen pontosan 1018-ra. Ebben az évben alapította a bazilikát Hildebrandt püspök Szent Miniato mártír sírja felett.
Szent Miniato, a legenda szerint egy örmény származású herceg, aki valószínűleg zarándokként érkezik Itáliába az i. sz III. században, itt ragad és a keresztényüldözések áldozatául esik. Nem tagadja meg a hitét, nem hajlandó a pogány isteneknek áldozni, éppen ezért 250-ben halálra ítélik őt.
A kivégzésére az amfiteátrum épületében kerül sor, s többféle módszerrel megpróbálkozik a hóhér, mindig sikertelenül. Végül előveszi a bárdját és egy jól irányzott csapással elválasztja a mártír fejét a testétől.
Ezután következik a csoda. Miniato felpattan, felveszi a földről a levágott fejét, a hóna alá csapja, s mindenki nagy megdöbbenésére felsétál a város egyik legvarázslatosabb helyére, ahol ma a templom áll. Itt lefekszik és eltávozik az élők sorából. Ezt követően természetesen itt temetik el őt a hívei.
A sír azonnal egy kegyhellyé változik, később egy kis kápolnát építenek fölé, s ezt alakítják át 1018-tól kezdve a ma is látható épületté. A bazilika tehát több mint ezeréves múltra tekint vissza, s a szomszédságában található benedekrendi kolostor szerves része.
A homlokzat egyszerű, geometrikus, zöld és fehér márványból kirakott mintázatú, a firenzei román stílus jegyeit viseli. A felső részen a XIII. századi mozaik Jézust, Szűz Máriát és Szent Miniatót ábrázolja, a csúcson pedig a mecénás címere, a gyapjúkereskedők gyapjúbálát a karmai között tartó sasa látható.
A belső tér háromhajós, bazilikális elrendezésű, s három részre tagolódik: a megemelt kórusra, az alagsorban található kriptára és a hívők számára fenntartott részre a bejárat és az oltár között. Rendkívül misztikus a hangulat, csak a keskeny, lőrésszerű ablakokon beszűrődő fény világítja meg a szintén zöld és fehér márvánnyal díszített íveket, a márványintarziás XIII. századból származó padlót és a reneszánsz oltárt.
A kripta karcsú és törékenynek tűnő oszlopai jórészt ókori épületek maradványaiból származnak, éppen ezért szedett-vedettnek tűnnek, hiszen nem egyformák az oszlopfők és különböző magasságúak maguk az oszlopok is. Ez a legrégebbi szöglete a templomnak, itt nyugszik a legendás Szent Miniato is.
A kórus még ma is a szerzetesek közös imáinak és lelki gyakorlatainak a helyszíne. Az apszisban egy másik XIII. századi mozaikot látunk, amely megismétli a főhomlokzaton elhelyezett mozaik témáját, itt is Jézust, Szűz Máriát és a hercegi koronát a kezében tartó Szent Miniatót ábrázolta az ismeretlen művész. Az apszis ablakain szinte alig szivárog át a napfény, mivel nem üvegből, hanem a középkorban az üvegnél sokkal olcsóbb alabástromból készültek, amely anyagot nagy előszeretettel használták a középkor építkezésein.
A kórust és a hívek számára fenntartott részt elválasztó falat aprólékos, nagyon elegáns, csipkeszerű márványintarzia díszíti, amelyhez hasonlót a szószéken is megcsodálhatunk.
A főoltártól jobbra található sekrestyében a benedekrend alapítójának, Szent Benedeknek az életéből láthatunk színes, szinte meseszerű elbeszéléseket, a XIV. század második felében itt dolgozó, arezzói származású Spinello Aretino freskóin.
A baloldali hajó legérdekesebb része az úgynevezett portugál kardinális kápolnája, amely a firenzei reneszánsz egyik gyöngyszeme. Egy fiatal kardinális, a portugál királyi család tagja 1459-ben átutazóban Róma felé egy váratlan betegség miatt mindössze 25 éves korában Firenzében meghalt. Az ő kívánsága szerint, s a hagyatékát felhasználva készült el ez a templom többi részétől teljesen elütő szinte önálló építmény, amelyben a kardinálist eltemették.
A templom melletti kolostorban ma is egy tizenkét fős szerzetesi közösség él, amely a közös imákon, a gregorián énekkel kísért misék celebrálásán kívül sok más kiegészítő tevékenységgel is foglalkozik. Például nagyon finom süteményeket, mézet, kekszet, fagyit készítenek a kolostor konyhájában. Ezeket a finomságokat a templom előtti tér baloldalán található boltjukban meg is lehet venni.
A San Miniato épületegyüttesét egy monumentális temető veszi körül, amelyben számtalan ismert firenzei vagy Firenzébe vetődött híresség alussza örök álmát. Itt nyugszik Franco Zeffirelli, a firenzei származású világhírű film- és operarendező, festő és díszlettervező, itt van a sírja Collodinak, a Pinocchio mese írójának is.
A templom elől nyíló fantasztikus kilátás miatt is megéri felkapaszkodni ide a belvárosból, az elénk táruló látvány kárpótol minket a XIX században épült hosszú lépcsősor megmászásának a fáradalmaiért.