San Lorenzo templom és Medici kápolna

A Medici palota szomszédságában, a Dóm tértől néhány száz méterre helyezkedik el a monumentális, durva kváderkövekkel kirakott homlokzatú, rusztikus hatású Szent Lőrinc templom, amely a Medici család pártfogását élvezte a 15. század első évtizedeitől kezdve.

Tudjuk, hogy ezen a helyen már a 4. században egy picike templomot emeltek, amely akkoriban Firenze katedrálisa volt. A 11. században kibővítették a régi bazilikát. A reneszánsz korra azonban ez a régi, román stílusú épület már félig meddig romos állapotba került, s ezért az akkoriban ebben a városrészben letelepedett Mediciek úgy döntöttek, hogy egy elegáns, a kor ízlésének megfelelő családi templomot emelnek itt. A tervezéssel az egyik kedvenc építészüket, Filippo Brunelleschit bízzák meg, aki néhány év leforgása alatt egy rá jellemző arányos, tiszta vonalú épületet varázsol a régi romok helyére.

A homlokzatra márványdíszítésnek kellett volna kerülnie, több pályázatot is kiírtak ennek a megvalósítására. Az egyiket maga Michelangelo nyerte meg, aki elkészítette a Buonarroti házban ma is látható makettet, a térre hozatott néhány kiváló minőségű márványtömböt, majd félbehagyta a munkát, hiszen 1534-ben véglegesen átköltözött Rómába, s Firenzébe már csak a halála után tért vissza. Így a homlokzat befejezetlenül maradt.

A belső tér szabályos geometriai formák ismétlődéséből tevődik össze arányos, harmonikus letisztult. A tervező elképzelése szerint minden felesleges díszítés nélküli. Brunelleschi szerint elegendő a fehér vakolat és a szürke homokkő szabályos váltakozása, s ez önmagában is megadja egy épület harmóniáját. Sajnos az eredeti hangulatot ma már nem érezhetjük minden részletében, több átalakítást is végeztek az évszázadok folyamán. Az aranykazettás mennyezetet például a 18. század első felében alakították ki.

A főoltár tőszomszédságában Donatello két időskori pulpitusa áll, amely a művész utolsó remekműve, Jézus és Szent Lőrinc életéből ábrázol különböző történeteket.

A kereszthajó baloldalából nyílik a Brunelleschi által tervezett Régi sekrestye, amelyben a Medici család gazdagságát megalapozó Mediciek nyugszanak: többek között Giovanni Medici az első bankár a dinasztiában, valamint Piero és Giovanni Medici (Lorenzo Il Magnifico édesapja és nagybátyja) egy porfírszarkofágban.

A templom kereszthajójának a jobb oldalából pedig az Új Sekrestyét közelíthetjük meg, amelyet Michelangelo pompás szobrai miatt ismernek a művészetszeretők. Sajnos az Új Sekrestye a Medici kápolna része, tehát egy külön jeggyel és egy másik bejáraton át látogatható, pedig szerves egységet képezne a bazilikával. Itt nyugszik Lorenzo il Magnifico, a testvére Giuliano, valamint két kevésbé ismert tagja a dinasztiának. A sírokat pedig a világhírű Michelangelo szobrok teszik halhatatlanná, amelyek a négy napszakot és Szűz Máriát ábrázolják gyermek Jézussal.

A legújabb része az éplületegyüttesnek a Nagyhercegek kápolnája és a kripta, azaz a Medici kápolna, amely egy önálló múzeum.

Ez egy 16. század végi, 17. század eleji betoldás, a stílus teljesen megváltozott. Brunelleschi egyszerű, klasszikus szépségű belső tereinek a helyébe itt a pompa, a fényűzés, a díszítőelemek gazdagsága lép. A cél a néző elkápráztatása, ámulatba ejtése. A nagyhercegek kápolnájának a falait színes márványlapok, féldrágakövekkel kirakott intarziák borítják. Itt született meg a firenzei mozaik technikájának a hagyománya.

S végül mindenképpen beszélnünk kell a templom reneszánsz belső udvaráról, amelyben a kanonok éltek, valamint a Laurenziana könyvtárról, amelyet Michelangelo tervei alapján építettek meg az utódai. A könyvtár világhírű kéziratok és ősnyomtatványok tárháza. A hosszú olvasóterem ablaküvegeit, a fapadokat, a terrrakotta márványpadlót valamint az olvasóterembe vezető lávafolyamnak tűnő lépcsősort Michelangelo fantáziájának köszönhetjük.