San Galgano apátság és kápolna

Toszkánának eme szögletének is van egy szentként tisztelt figurája, Galgano Guidotti, aki egy fiatalkorában elég feslett életmódot folytató nemesi családból származó lovag volt. Miután megjelent előtte Szent Mihály arkangyal, aki figyelmeztette a bűneire, elvonult a világtól, remeteként élt. Lemondott korábbi züllött életéről, s ennek jeleként a kardját tövig beledöfte egy sziklába, mintegy keresztté átalakítva, legalábbis szimbolikusan a kardot. 1181-ben az önsanyargatások következtében meghalt. A halálának és a remeteségének a helyszínén szinte azonnal egy kis kápolnát és kolostort emeltek. Nagyon sok hasonlóság van Galgano és a kerekasztal egyik lovagjának, Artúrnak a története között. A különbség csak az, hogy Artúr kirántotta a kardot a sziklából, nem beleszúrta. [San Galgano kardja a sziklában] Valószínűleg keveredik a két mítosz, hiszen kb egy időben alakult ki a két legenda. A keresztes lovagok, a vándorok, a zarándokok terjesztették el a két történetet egész Európában szájról szájra adva a híreket, kisebb nagyobb módosításokkal. A híres kardot magát egy kör alakú kápolnának a belsejében őrzik (Rotonda di Montesiepi), amelynek az építése 1182-86-ra nyúlik vissza. A kupola alatti belső rész etruszk sírokra emlékeztet. Középen ott van egy kőtömbben a legenda fegyvere, amely a vizgálatok szerint a 12-13-századból származik, tehát Szent Galgano korából. Kb 100 évvel ezelőttig könnyedén ki lehette húzni a kardot a sziklából, csak ezt követően rögzítették.

A kápolna Ambrogio Lorenzetti, siénai származású művész freskóit rejti az 1340-es évekből. A freskók kuriózuma, hogy Szűz Máriát 3 kézzel ábrázolja, Évát pedig fekvő helyzetben és nem ruhátlanul.

A másik, sokkal látványosabb és híresebb műemlék pedig a San Galgano apátság romos és mégis fantasztikus energiát sugárzó épülete. Misztikus élmény, visszarepít minket a középkor világába. Szent Galgano halála után mindenfelé eljutott a híre, s annyira megnőtt a népszerűsége, hogy rengeteg zarándok érkezett a sírjához. Éppen ezért a 13. században az itt élő ciszterci szerzetesi közösség belevág egy monumentális apátság építésébe. Ma a templomból csak a falak maradtak meg, Az apátság virágzik a rengeteg adománynak és a pápai kiváltságoknak köszönhetően. A 14. században azonban válságba kerül a vidék, éhínségek, járványok tizedelik meg a lakosságot, az erre portyázó zsoldosseregek zsákmányolják és fosztogatják a falvakat. A 15. században a szerzetesek átköltöznek a jóval biztonságosabb Siénába, később az egyik apát eladja a templom ólomból készült tetejét. A 17. században csak egy szerzetes maradt, aki őrizte a romos állapotú épületet. A tető néküli templomban nyaranta koncerteket, operaeőadásokat rendeznek, a hangversenyterem mennyezete a csillagos égbolt.