Panforte

Ez egy   mandula, mogyoró, kandírozott gyümölcs, méz és  fűszer alapú középkori eredetű kalóriabomba.
A  története a 11. század elején kezdődik,  amikor is megérkezik Itáliába egy egészen különlegesen értékes és nemes fűszer, a bors. És így született meg a panpepato (azaz a borsos kenyér), a panforte apukája. A panpepato kizárólag a gazdagok kiváltsága volt akkoriban, hiszen a bors ritka és költséges luxuscikknek minősült.
Később finomodik a recept, megjelennek a kandírozott gyümölcsök, a mogyoró, a mandula, a szárított füge, a cukor is.
A 19. században már bármelyik cukrászda, pékműhely készítheti ezt a finomságot. A ma legismertebb fehér panforte, egy kevésbé fűszeres változat, 1879-ben születik meg, Margit királynő látogatása alkalmával, ezért a Panforte Margherita elnevezést kapta. Rengeteg különféle típusa létezik ma, mi a következőt választottuk ki Silviával.

Hozzávalók :                       
17 dkg  porcukor
12 dkg méz
Néhány kanál víz
7 dkg   liszt
15 dkg mogyoró
20 dkg mandula
15 dkg kandírozott gyümölcs
12 dkg szárított füge
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál őrölt szegfűszeg
1 kávéskanál  őrölt koriander
1 csipet  őrölt bors
Egy kevés szerecsendió

Az elkészítés módja:
Összekeverjük a mézet, a porcukorral és  annyi vízzel, hogy feloldódjon benne a cukor, s így egy szirupszerű folyadék legyen belőle. A szirupot nagyon  lassan, mérsékelt lángon melegítve készítjük el.
Ezután összekeverjük a lisztet, a mogyorót, a mandulát, a kandírozott gyümölcsöt és az apróra vágott szárított fügét. Majd  hozzáadjuk a fűszereket, őrölt szegfűszeget, őrölt fekete borsot, fahéjat, őrölt koriandert egy kis szerecsendiót. Mindezt összekeverjük a cukros, mézes sziruppal. Egy kb 20 cm átmérőjű sütőpapírral bélelt tortaformába simítjuk az anyagot, elegyengetjük a tetejét és 150 fokra melegített sütőben kb 25 percig sütjük. Hagyjuk kihűlni a tortaformában, megszórjuk a tetejét vastagon porcukorral. Amikor már teljesen kihűlt, felszeleteljük.