Pan co Santi
Siena vidékén a Mindenszentek időszakában elmaradhatatlan része volt az ünnepi menünek ez a kenyérszerű sütemény, amelyről az első információk a 19. század elejéről származnak. Akkoriban mindig szombaton gyújtották be a faszén tüzelésű kemencét, hogy elkészítsék a heti kenyeradagot. Októberben és novemberben a kenyértésztát feldúsították a vidék őszi termékeivel. Tettek bele diót, a szőlő tőkéken maradt és megaszalódott szőlőt, azaz mazsolát, nagyon kevés cukrot, egy kis zsírt és bőségesen borsot. Ez az igazából nem túlságosan édes édesség általában a Mindenszentek ünnepén és a Halottak napján került az asztalokra, s egy kis újborral (Vino novello) öblítették le az ebéd végén.
Az 1950-es évektől aztán az egyszerű, vidéki ételből egy édesebb és elegánsabb édességgé alakult át. Megnőtt a cukor aránya, a zsírt a vaj váltotta fel, a bors pedig szinte teljesen eltűnt belőle. Sokféle változata létezik, Silviaval mi a következő receptet választottuk, nekünk nagyon ízlett. 
Hozzávalók:
25 dkg mazsola
25 dkg dió
50 dkg liszt
10 dkg vaj
5 dkg cukor
1,5 dl víz
2 dkg élesztő
ánizspor ízlés szerint (1-2 kávéskanál)
Só
Az elkészítés módja:
Áztassuk be a mazsolát langyos vízben, hogy megpuhuljon. Eközben futtassuk fel a másfél dl langyos vízben az élesztőt.
Ezután egy tálban összekeverjük a lisztet, a darált diót, a mazsolát, az olvasztott vajat, a cukrot, az ánizsport és a vízben feloldott élesztőt. Jól összgyúrjuk a hozzávalókat, s a végén egy csipet sót adunk hozzá. A tálból egy gyúródeszkára tesszük a tésztát és még néhány percig gyúrjuk. Ha túlságosan ragadós lenne, hozzáteszünk még egy kis lisztet. Ezután egy vajjal megkent tálban kelesztjük kb 3-4 órát, amíg a tészta a kétszeresére növekszik. Amikor megkelt, 12 részre osztjuk, egyforma gombócokat készítünk és a tepsibe helyezzük. Még 20 percet kelesztjük a tepsiben letakarva. Ezután 180 fokra melegített sütőben kb 25-30 percig sütjük, míg aranybarnára nem sülnek a gombócok.
Vinsantoval (édes desszert borral) fogyasztjuk.