Az egykor jelentéktelen kis halászfalu I Cosimo Medici elhatározásának következtében vált Toszkána legfontosabb kikötőjévé a 16. század végén. Mivel Pisa kikötője akkorra már elveszítette a jelentőségét, hiszen eliszaposodott, a tengerpart fokozatosan eltávolodott a várostól, a Mediciek Pisától délre a Portus Liburni falu környékét szemelték, s itt hozták létre a Földközi tenger egyik legnagyobb kereskedelmi központját és a hadiflotta bázisát is. A dinasztia kedvenc építészei, többek között Bernardo Buontalenti, foglalkoztak az új város megtervezésével. A Medici korszakból maradt meg Livorno egyik legismertebb látnivalója a Négy mórt ábrázoló szoborcsoport is, amely I Ferdinánd Medici mór kalózok felett aratott győzelmének állít emléket.

Az úgynevezett livornói törvényeknek köszönhetően, amelyek szabad letelepedést, kereskedelmet és vallásgyakorlást biztosítottak bármely felekezet vagy politikai nézet hívei számára egy a különböző kultúrák, nációk és szokások találkozópontjává és egy rendkívül dinamikusan fejlődő várossá növi ki magát Livornó a 17. században. Az akkor ismert világ minden részéről özönlenek ide a tengerészek, kereskedők. Nagyon sok zsidó származású üzletember is érkezik ide elsősorban a spanyol félszigetről, de tevékenykedik itt abban az időben 25 angol kereskedelmi vállalkozás is.

Ebben az időszakban jön létre az úgynevezett Venezia Nuova (azaz Új Velence), a város egyik nagyon szuggesztív negyede, amely hangulatában rendkívüli módon emlékeztet Velencére, kanálisokkal, hidakkal, picike terekkel, szűk sikátorokkal megtűzdelt negyedben találjuk magunkat.

Egyrészt áruszállítás céljából alakították ki, másrészt pedig azért tervezték meg, mert az akkoriban rohamosan fejlődő Livorno lakosai már nem fértek el a régi ötszög alaprajzú Vár, falakkal és vizesárkokkal megerősített határain belül. Livorno kitört a régi határok által megszabott keretek közül, amelyeket még Bernardo Buantelenti, a firenzeiek egyik legtehetségesebb építésze tervezett meg a 16. században.

Az új negyednek összekötőkapocsként kellett szolgálnia a kikötő és az óváros között. A terv megvalósításához a siénai származású építész, Giovanni Battista Santi Velencéből meghívott szakemberek segítségét is igénybe vette.

A legfontosabb csatorna a Canale dei Navicelli, amelyet még 1563 és 1575 között ástak, hogy összekapcsolják egy vízi úttal Pisát és Livornót. A csatornák mentén, a vízszint magasságában helyezkednek el az áruk tárolására szolgáló raktárak, amelyekbe közvetlenül a csónakokból lehetett ki- és bepakolni.

Az elkövetkezendő évtizedekben majd tovább terjeszkedik a városnegyed, megépítik azokat a raktárakat, amelyekben az olajat tárolták (Bottini dell’Olio), néhány elegáns palotát és templomot.

A városrész Livorno egyetlen szöglete, amely szinte épségben átvészelte a II. világháború több mint száz bombatámadását. Nem kímélték a szövetségesek a stratégia szempontból kiemelkedő jelentőségű kikötővárost.

A Venezia nuova atmoszférája megragadta a nagy olasz filmrendezőt, Luchino Viscontit is, aki 1957-ben itt forgatta Dosztojevszkij regénye alapján, Marcello Mastroianni főszereplésével a Fehér Éjszakák című filmet.

Nyáron az Effetto Venezia fesztivál idején élénkülnek meg az egyébként csendes utcák, a terek és a csatornák megtelnek zenével és élettel.

Ha egy teljesen más szemszögből szeretnétek megismerkedni a negyed hangulatával, akkor érdemes egy gozzó-ra (livornói csónak) felszállni, amely végighajókázik velünk a legfontosabb csatornákon, elhalad az erődítmények vöröstéglával kirakott falai mellett, beúszik a több mint kétszáz méter széles alagútba a Repubblica tér alatt, elhúz Európa egyik legnagyobb, 19. századi vásárcsarnoka mellett a patrícius családok lakóházait érintve. Így visszaidézhető Livorno aranykora, amikor a világ minden részéről áruszállító hajók érkeztek ide, s amikor szinte minden náció hajósai és kereskedői megfordultak itt.

Sajnos a 19 században véget ért Livorno fénykora, a második világháborúban pedig nagyon sok történelmi értékű épület a bombázások áldozatává vált, ma is kínál azonban néhény érdekességet a belváros.

A már említett Új Velencén, és a Négy mór emlékművön kívül mindenképpen érdemes beugrani a fentebb már említett vásárcsarnokba. Itt egy igazi mediterrán hangulatú piacon találjuk magunkat. Különösen érdekes a mindenféle tengeri herkentyűket kínáló eladók sora, akiknek a portékái között korábban sohasem látott tengeri szörnyecskéket is találtam amikor ott jártam. Természetesen nem lehet kihagyni egy kóstolót sem. Vagy itt vagy valamelyik kisvendéglőben meg kell kóstolni a tipikus livornói sűrű hallevest, a cacciuccót.

A tengerparton pedig nem szabad kihagyni a 34 ezer darab fekete-fehér kővel kirakott Mascagni teraszt, a livornóiak kedvenc sétahelyét, amely különösen napnyugtakor lenyűgöző hangulatú.