Keith Harring Pisában

Egy igazi világsztár vendégeskedik a pisai Palazzo Blu (azaz Kék palota) termeiben, a 80-as évekbeli New York graffiti nagymestere Keith Harring.

Jellegzetes figuráit,  a „sugárzó bébit”, a kutyát, a piramist, az angyalt  nagyon sokan ismerik, könnyen beazonosítható a stílusa. A színes, élénk, tiszta színeket (sárgát, kéket, pirosat) használó műveinek a sorát látva betekinthetünk az amerikai street art művész világába.

A New York-i metróban kísérletezett az első műveivel, valamikor a 80-as évek elején pattant ki egy ötlet a fejéből: a metró szinte teljesen üres fekete hirdetőfelületeit rajzolta teli fehér krétarajzokkal. Ez akkoriban illegális tevékenységnek számított, tehát amint felbukkant egy rendőr a megállóban, ő gyorsan le tudta törölni a krétafirkákat. A vézna, szemüveges művész jellegzetes figurája lett a földalatti világnak.  

Az ihletet a graffiti és a hip-hop kultúrából merítette, de ezenkívül példul Andy Warhol is hatott rá. Sokféle anyagra dolgozott, papírra, ponyvára, emberi testre, házfalakra, képeit mindig vázlat és javítás nélkül alkotta, egyetlen lendülettel.

Számára a művészet elsősorban komunikáció, a műveit a legszélesebb tömegekhez akarta eljuttatni,  a művészetet nemcsak kiállítótermekben, múzeumokban, hanem a legváltozatosabb formában és felületeken,  köztereken is terjesztette.

Sajátos jelképek, rajzfilmfigurák, televíziók, piramisok, repülő csészealjak, angyalok és szörnyek keverednek az alkotásain. A főszereplők a piktogramszerű emberkék, amelynek  közelében sokszor megjelenik a kutya is.

Egyszerűségében is komoly problémákat feszeget:  a munkái a szeretetet hirdetik, a szereplői békére vágynak, a plakátok az apartheid ellen szólnak, a kábítószer veszélyeire hívják fel a figyelmet, az erőszakot tagadják.

Szándékosan nem adott címet a műveinek, mivel így a néző fantáziája szabadon szárnyalhat, úgy értelmezheti a képeket, ahogyan kedve tartja.

Annak idején a reklámipar is örömmel foglalkoztatta, a Swatch órákat  reklámozta, vagy David Bowie lemezére készített borítólapot, koncertek és rendezvények számára tervezett plakátokat.

Komoly akadémikus képzettséggel rendelkezett, mégis az aluljárók hétköznapi világában, az egyszerű járókelők között érezte igazán jól magát.

Sok városban dolgozott szerte a világon, s eljutott Pisába is, ahol a halála előtti évben készített egy óriási faliképet a Szent Antal templom oldalára. 30 figura nyüzsög a 10-szer  18 méteres muráles keretei között, stilizált emberek, a pisai keresztre utaló formák,  állatok hordozzák a békére és a harmóniára  törekvés vágyát.