Id. Markó Károly Firenzében

Hogyan kapcsolódik össze egy Firenze környéki Medici villa és a magyar festőművész Id. Markó Károly élete?

Hogyan kapcsolódik össze egy Firenze környéki Medici villa és a magyar festőművész Id. Markó Károly élete?    

Mint minden művész a 19. században, így Id. Markó Károly is, a magyar romantikus tájképfestészet egyik legkiemelkedőbb képviselője, vágyódott délre, a mediterrán vidékre. Élt benne a nosztalgia a csak a könyvekből, elbeszélésekből ismert idillikus itáliai tájak, az olasz kultúra és a művészetek iránt. Fiatalkora óta Róma után sóvárgott, a tehetségét Itáliában szerette volna továbbfejleszteni a magyarországi és az ausztriai tanulmányok után. Először azonban pártfogókat kellett találnia, hiszen egy itáliai tartózkodás nem volt egy olcsó mulatság. Végül is egy bankár pénzügyi támogatásának köszönhetően 1832-ben válthatta valóra az álmát, ekkor, több mint negyven évesen, jutott el először Rómába, ahol szinte megállás nélkül festett és rajzolt, nem tudott betelni a tiszta kék égbolt, a mediterrán növényzet, a városok, a régi római romok látványával. Róma szívében, a Pincio tövében, a művésznegyedben bérelt magának műtermet, s szüntelenül járta az Albanói hegyeket, a Castelli Romani tájait, Tivoli környékét, eljutott Nápolyig és Umbriába is. Római tartózkodásának 1838-ban egy súlyos betegség vetett véget, a malária, amelyet valószínűleg valahol Róma környékén szedhetett össze, hiszen akkor még jó néhány lecsapolatlan mocsár volt arrafelé.

A betegségének a gyógyítására a Pisa melletti San Giuliano fürdőbe utazott, A kúrák hatására az egészsége helyreállt, s újra dolgozni kezdett. Innen küdte el három festményét a firenzei Akadémia számára, amelyek nagyon nagy sikert arattak a kritika és a művészetbarátok körében is.

Miután kilábalt a maláriából Pisában bérelt magának egy lakást, annyira megtetszett neki a környék. Az anyagi körülményei végre lehetővé tették azt, hogy a népes családját (a feleségét, három fiát és négy lányát) is magához hívja, s végre hosszú távollét után 1838 augusztusában egyesült újra a család Pisában.

Ekkor kezdődik festészetének a fénykora, számos előkelő vendég keresi fel a műtermét, mint például a holland király, vagy II. Lipót toszkán nagyherceg. S végre a külföldi sikerek után Magyarországon is elismerik a munkáját. 1840-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, s felmerült a hazahívásának a gondolata is.

1843-ban azonban rohamosan romlik a látása, s mivel Pisában nem volt olyan szakember, akihez tanácsért fordulhatott volna 1843-ban átköltözött Firenzébe, az orvosa közelébe.

Firenzében élénk műveszeti, társadalmi élet várta. 1843-ban a firenzei Akadémia tanárává választották. A firenzei akadémia professzorai így ajánlották a művészt az Akadémia elnökének a figyelmébe:

”Jól ismerjük Markó Károlyt, a neves tájképfestőt és úgy véljük, hogy egy ilyen férfiú csak a legnagyobb dísze lehet bármelyik Akadémiának… Úgy hisszük felesleges felemlítenünk műveit a neves és érdemes művésznek, hiszen mindenki ismeri az ő kiválóságát”

Nagy tiszteletben tartották őt Toszkánában, sok tanítvány, külföldiek és magyarok egyaránt, látogatták a műtermét. II. Lipót nagyherceg egyik firenzei palotájában ajánlott fel egy lakást a számára, de inkább a függetlenséget választotta, s egy saját lakást bérelt, amelyben szeretettel fogadta az Európa minden részéről érkező tanítványokat és vendégeket. Rendszeresen küldött hazai kiállításokra festményeket.

A leveleiből azonban kiderül, hogy nem tud eleget dolgozni a szeme állandó romlása miatt, sok a befejezetlen műve, s állandó pénzhiánnyal küszködik, annak ellenére, hogy magas áron adja el a festményeit. Valószínűleg sokan kihasználták a jóhiszeműségét, visszaéltek a jóságával, hiszen legendás volt a vendégszeretete, bőkezűen jótékonykodott és adakozott, s ez okozta elsősorban az állandó anyagi problémákat.

Ahogyan öregszik egyre inkább vidékre vágyik, csendre és nyugalomra áhítozik, s itt lép be a történetünkbe a Medici villa, amelyről már említést tettem a bevezetőben. Firenzei tisztelőinek és tanítványainak egyike, Ugolino della Gherardesca gróf minimális évi bérleti díjért felajánlotta neki a nyári villáját Firenze közelében, s 1848 tavaszán a művész a családjával és hűséges tanítványaival Lappeggibe költözött.

A villa Antella falu környékén, egy lankás dombvidék kellős közepén helyezkedik el, olajfaligetek és ciprusfák között, több más Medici villa közelében. Ha Firenzében tűrhetetlenné vált a meleg, az előkelő polgárok ezekbe a jóval kellemesebb vidéki lakokba költöztek ki, hogy átvészeljék a kánikulát. Markó idejében szekérút vezetett a villáig, kb másfél-két óráig tartott az út, ma percek alatt odaérhetünk Firenzéből autóval.

A középkorban is állt már itt egy vidéki erődítmény szerepét betöltő épület, amelyet I. Ferenc Medici vásárolt meg a 16. század végén, s a kedvenc építésze Buontalenti alakított át egy patkó formájú villává. A fénykorát azonban a 17. században élte, amikor Francesco Maria Medici kardinális egy elegáns udvart varázsolt ide, kialakítva egy színházat, egy „teniszcsarnokot” (ahogyan ma neveznénk ezt a termet) és egy „kávéházat” a parkban. Így nagyszabású ünnepségek és bálok színhelyévé válik a villa. A kardinális halála után azonban hanyatlásnak indult, a 19. században magántulajdonba került az épület. A régi eleganciáról ma a balausztrádos korlát, a hajdani park maradványai, s a bejárathoz vezető elegánsan kanyargó lépcsősor tanúskodik. Ma magántulajdon, nem látogatható.

1816-ban vette meg Ugolino della Gherardesca a villát, s mivel ritkán használta, Markó Károly rendelkezésére bocsátotta. A félkör alakú teraszról a távoli hegyekre lehet látni, a ciprusfasorokra, a legyezőszerű píneákra, az ezüstös olajfaligetekre, a szőlőskertekre, a csendes kis falvakra, elszórt településekre. Markó Károly itt töltötte utolsó éveit, a kastély első emeletén lakott. Mindössze egyszer 1853-ban látogatott néhány napra Magyarországra, ahol ünnepélyes keretek között fogadták. Tájkép Lappeggiből.

Élete utolsó napjáig dolgozott, 1860 november 9-én, 69 éves korában a villában érte a halál. A homlokzaton egy tábla őrzi az emlékét. A ciprusokkal körülvett antellai temetőben nyugszik a Szent Sebestyén kápolnában.

Festményeiből láthatunk néhányat a firenzei Modern művészetek galériájában, a Pitti palota második emeletén. Az egyik teremben Id. Markó Károlyt és a családját 8 mű képviseli, hiszen a gyermekei tovább viszik a hagyományt. Mindhárom fia (Károly, András és Ferenc) is festőkké váltak, s kevesen tudják, hogy két tehetséges lánya is volt. Barberina például édesapja időskorában segített neki a kisalakos figurákat megfesteni, hiszen egyre rosszabbul látott az idős művész. A másik lánya Caterina is festegetett, tőle is őriznek egy képet a múzeumban.