Firenzei oroszlánok

"Oroszlánvadászat" Firenzében

Az oroszlánok mindenhol jelen vannak a városban, a Palazzo Vecchio tornyának a csúcsán, a Signoria téren, a középkori középületek homlokzatán, hiszen az oroszlán Firenze egyik legfontosabb jelképe a liliom mellett. A neve Marzocco. Egy középkori legenda szerint, ahogyan erről Dante is beszámol, a Marzocco Firenze ókori védőszentjét Marsot váltotta volna fel. Az ókorban a háború istene, Mars védte „ Florentia-t” (Firenze latin neve) a bajok, a betegségek, a támadások ellen. Az istent ábrázoló szobrot nagyon hosszú ideig a Ponte Vecchio tövében őrizték, míg végül az 1333-as áradat magával sodorta az ókori szimbólumot, soha többet nem találták meg. Őt helyettesítette volna a Marzocco, az oroszlán, aki méltón képviselte a középkori firenzei köztársaság függetlenségét, erejét, hatalmát. A szó maga talán a Martocus, azaz Mars nevének a kicsinyitőképzővel ellátott változata volt eredetileg.
A városban hosszú évszázadokon keresztül igazi oroszlánokat is tartottak, amelyeket valószínűleg Afrikából visszatért kereskedők hoztak magukkal vagy sokszor észak-afrikai uralkodók ajándékaképpen érkeztek Firenzébe. Először a Bargello, a későbbi börtön, épületének a közelében, majd a Keresztelőkápolna mellett volt az állatok lakóhelye.

1280 körül, mikor a Keresztelőkápolna szomszédságában élt Firenze egyetlen oroszlánja, majdnem tragédiába torkollott a szökése. Az oroszlán egy óvatlan pillanatban kisurrant a ketrecéből és kitépett egy kisfiút az édesanyjának a karjaiból. Az anyuka kétségbeesetten zokogott, az éppen arra járók tehetetlenül figyelték az eseményt, megpróbálták elterelni a nőstény állat figyelmét, de végül minden békésen megoldódott. Az oroszlán egyszer csak közelebb sétált a síró-rívó anyukához, óvatosan letette elé a kisfiát, s szelíden engedelmeskedett az őrzőjének, hagyta magát visszavezetni a helyére. Ettől kezdve az oroszlánok óriási becsben voltak Firenzében, szerencsét hozó talizmánként tekintettek rájuk a város lakói.

A 14. század közepétől az oroszlánok átkerültek a Palazzo Vecchio háta mögé. Erre emlékeztet minket az utca neve, Via dei Leoni, az Oroszlánok utcája. Itt kb 30 állatot tartottak már, amelyek igazi szupersztárok voltak a firenzei középkori köztársaság korában. Tejben-vajban fürösztötték, dédelgették, minden földi jóval ellátták az állatokat a firenzeiek. Amikor nagy ritkán egy-egy oroszlánkölyök született az “állatkertben”, néhány napra leállt az élet Firenzében, mindenki a kölykök első mozdulatait leste, fényes ünnepségeket rendeztek a tiszteletükre.

Rendkívül megtisztelő feladat volt akkoriban az oroszlánok őrzőjének lenni, nem akárki tölthette be ezt a tisztséget, szigorú feltételekhez kötötték. Először is csak olyan nemesi származásúakat fogadtak el jelöltnek, aki legalább 30 éve szabályosan adózott és hosszú szakállat növesztett, ami akkoriban régimódinak számított, hogy ezzel is megkülönböztesse magát a csupasz képű firenzei fiatalemberektől.

A Medici nagyhercegek korában, I Cosimo idejében a Szent Márk tér közelében levő istállók mellé telepítették át a ketreceket, a Botanikus kert szomszédságába, mivel Cosimo bővíteni akarta a Palazzo Vecchiót és az oroszlánok zavarták a munkát. Az új helyüken maradtak egészen 1775-ig, amikor is II. Leopold bezárta az oroszlánlakot.

Nem tűntek el azonban Firenzéből ezt követően sem az oroszlánok, hiszen még ma is mindenfelé láthatjuk a figurájukat kőből vagy márványból kifaragva, freskókon, festményeken, kerámiákon.
A legtöbbet a Signoria téren, a Városháza mellett számlálhatunk meg, mintha a jelenlétükkel ma is védenék a hatalom központját. A Neptun szökőkút szomszédságában kicsit komor tekintettel üldögélő, a firenzei liliomot a mancsai között szorongató állat a leghíresebb közülük. Az egyik legkiemelkedőbb reneszánsz szobrászművész, Donatello alkotásának a másolata, mivel az eredetit már nagyon régen egy sokkal biztonságosabb múzeumban, a Bargellóban őrzik.

Ezenkívül két oroszlán, az egyik ókori, a másik 17. századbeli, őrzi az árkádos Loggia dei Lanzi bejárata melletti lépcsőket. A Loggia oszlopait is miniatűr oroszlánfigurákkal díszítették, a hátsó falon pedig szintén ott sorakoznak néhányan.

A Palazzo Vecchio bejárata felett is vigyázóan néz le a jövő-menő emberekre két aranyozott példány. Az egyikük pedig egészen a Városháza tornyának a csúcsára is felkapaszkodott, ahol a széljelző feladatát látja el. A firenzei köznyelv szerint, ha az oroszlán az Arnóba pisil, akkor eső lesz, azaz ha a széljelző Marzocco az Arno felé fordul, esős időszak várható.

A Városháza belső termeiben is lépten nyomon beléjük botlunk. A Liliomos terem egyik falfreskóján, Domenico Ghirlandaio művén is ott üldögél felénk fordulva a firenzei zászlóval a mancsaiban.

S találunk néhány példányt a Pitti palotában is, hiszen a 16.században odaköltöző Medici család is nagy előszeretettel alkalmazza ezt az erőt és hatalmat kifejező szimbólumot. A palota homlokzatán is többször megjelennek, az egyiknek a fejére a nagyhercegi korona is rákerült.

Ha pedig a Szent Kereszt templom terére sétálunk, akkor az ott álló Dante emlékmű mellett is ott üldögélnek, s békésen szemlélik a téren járó-kelő firenzeieket.

A Marzocco kultusza mind a mai napig megmaradt Firenzében, elegendő az Arno parton sorakozó elegáns lámpatartóoszlopok talapzatán lévő oroszlánmancsos kovácsoltvas díszítéseket megnézni.