A titokzatos ősi nép, az etruszkok nyomában

Chiusi az etruszkok államának egyik legjelentősebb városa, a fénykorát az i.e. 6. században élte, a mítikus Porsenna uralkodása alatt. A kiváló termőföldek, a kereskedelmi útvonalak közelsége sok évszázadra garantálták a város virágzását. Porsenna az akkor felemelkedőben lévő Rómával is szembe mert szállni, s akkor is ha a római történetírók kategórikusan tagadják, hogy valaha is elfoglalta volna a várost az etruszk király, a valóságban nagy valószínűséggel mégiscsak sikerült bevennie a későbbi Római birodalom fővárosát. A római történetíró Lívius így ír róla: „ Sohasem érezte magát korábban a római Szenátus ilyen veszélyben, olyan nagy volt akkoriban Chiusi hatalma és Porsenna híre.”

A hagyományok szerint Porsenna monumentális sírja valahol Chiusi alatt rejlik, a mendemondák szerint egy felbecsülhetelen értékű kincset is eltemettek vele együtt, s csak egy kibogozhatatlan labirintuson át lehet megközelíteni. Mondanom sem kell, hogy sohasem találták meg a sírt a régészek, de az elbeszélésekben, mesékben ma is tovább él a legendás etruszk uralkodó emléke.

A középkorban aztán az egykori jólétnek a barbár hadak támadásai valamint a környék elmocsarasodása véget vetettek.

Ma egy nyugodt, békés pici város képét mutatja Chiusi, szűk utcákkal, Toszkána egyik legrégebbi alapítású Dómjával. Az etruszkok emlékeit kereső turisták itt rengeteg érdekességre bukkannak. Föld alatti járatokon bolyonghatnak vagy az értékes műkincseket felsorakoztató régészeti múzeum anyagában gyönyörködhetnek.

Az etruszkok által a tufába vájt alagutak egyik kiindulópontja a városi múzeum, amelyből elindulva egy több mint 30 méteres kútba is lenézhetünk. A kút mélyében egy kristálytiszta vizű föld alatti tó tükröződik.

Vagy a Katedrális alatti labirintust is bejárhatjuk. Ez az alagútrendszer nem más, mint az etruszk építészek által megtervezett vízvezetékrendszer, az ismeretlen etruszk mérnökök remekműve. A föld alatti vájatokban összegyűjtötték az esővizet, amelyet megtisztítottak, s házak mellett ásott kutakon keresztül biztosították Chiusi vízellátását. S a mélyből, a föld alatti ciszternából egynesen a magasba jutunk , a Katedrális harangtornyának a tetejére, a sötétből kijutunk a világosba, a torony teraszára.