Cellini: Perszeusz szobra

Cellini: Perszeusz szobra

Benvenuto Cellini, aranyműves, szobrász, író, zenész, gyilkosságért elítélt bűnöző, a riválisaival állandóan viszálykodó, kiállhatatlan természetű firenzei zseni. Túlélt háborúkat, mérgezést és betegségeket, megszökött a római Angyalvár börtönéből. Barátkozott királyokkal, pápákkal, akik mind elnézték a bűneit a remekműveiért cserébe.

Életének fő alkotása, az olasz művészet egyik legcsodálatosabb szobra a mitológiai hőst, Perszeuszt ábrázoló műve.

Még ma is ott áll, ahová a művész szánta, a firenzei Signoria tér árkádos oszlopcsarnoka alatt.

Miután Cellini 1545-ben visszatért Firenzébe a város akkori ura, I Cosimo Medici nagyherceg megbízta egy monumentális bronzszobor elkészítésével. A műnek Perszeuszt kellett ábrázolni. Ő győzte le az ellenfeleit a tekintetével kővé változtató mitológiai szörnyet, Medúzát.

Hogyan sikerült megvalósítani a művet?

Nem a megszokott, már kitaposott úton haladt, nem a hagyományos technikát választotta.

A fejébe vette, hogy egy darabban önti ki a bronzszobrot, ami akkoriban elképzelhetetlen vállalkozásnak tűnt. Hiszen a kortársai több különböző darabból öntötték ki az alkotásaikat, s ezt követően összeforrasztották az egyes darabokat.

Cellini az önéletrajzában részletesen elmeséli az alkotói folyamatot, titáni vállalkozásként mutatva be a munkát. Kilenc évig tartott, amíg elkészült a művel.

A művész a még ma is meglévő házának a kertjében alakította ki a műhelyet.

Először viaszból elkészítette a kis méretű modellt, amely elnyerte Cosimo Medici tetszését. Ezt követően az életnagyságú gipszmodellt valósítja meg, s ennek megformázásához az egyik nagyon jóképű inasát használta fel.

Ezt követően az agyagmodell következett, amelyet viasszal vont be.

Elsőként Medúza vonagló testét készítette el, s idáig többé kevésbé rendben ment minden. Sokkal nehezebben birkózott meg Perszeusz figurájának a megvalósításával.

Egy óriási kemencét épített a műhelyében, s azt bronzrudakkat rakta meg. Lassú tűzön elkezdte olvasztani a viaszt, s a helyére befolyatta a tűz hatására megolvadt folyékony fémet. Azonban túlságosan erős tűz keletkezett, s a műhely teteje is lángra lobbant. A kert felől pedig a megrongálódott tetőn át bevert az eső és a befújt a szél, ami lehűtötte a kemencét, s szilárdabbá változtatta a fémet.

S éppen a legkritikusabb pillanatban Cellini megbetegedett. Valószínűleg a fémek kigőzölgésének, s az erőfeszítésnek a követekeztében magas lázzal ágynak esett, s a segédeire bízta a munka folytatását. Ők viszont nem tudtak megbirkózni a feladattal. Cellini kénytelen volt betegen visszatérni, hogy megoldja a problémát. S rájött arra, hogy nincsen elegendő mennyiségű fém. Ezért gyorsan frissen összeszedte az összes ónból készült tálat, tányért és bögrét, amit a környéken talált, s minden edényt beledobált a tűzbe. A forma kezdett megtelni, sikerült befejeznie a munkát. Így hát leült a háza népével jókedvűen lakmározni és ünnepelni.

Két napig hagyta hűlni a szobrot, aztán elkezdte kitakarni, s az utolsó simításokat elvégezte rajta.

Amikor kikerült a szobor Firenze főterére, a Loggia alá, I Cosimo Medici a Városháza ablaka mögé rejtőzve figyelte az emberek reakcót.

Mindenki csodálta a művet, a kollégák is nagyon dicsérték, ódákat zengettek róla. A herceg mégis késlekedik a fizetéssel, a megígért összeget a művész kis részletekben és nagyon nehézkesen kapta meg.

A Perszeusz szobor ma is ott áll győzelmesen a Loggia alatt. S ha kicsit figyelmesebben megnézitek, akkor megtalálhatjátok rajta Cellini önarcképét is.