Látnivalók és élmények idegenvezetéssel
Kérdése van?
+39 328 7217096

Carrara, az Apuáni Alpok és a Tirrén tenger partvonala közé beékelődött város, a márványkifejtőhelyei miatt világhírű

Carrara, az Apuáni Alpok és a Tirrén tenger partvonala közé beékelődött város Toszkána északi részén. A fekvésének köszönhetően enyhe, csapadékos telek, s meleg nyarak jellemzik, hiszen a tengerrel párhuzamosan fekvő hegyvonulatok megvédik az észak felől érkező hűvösebb légáramlatoktól.

A város története elválaszthatalan a márványtermeléstől. Az ókori időktől kezdve (i.e. II. század) foglalkoznak márványkifejtéssel az Apuáni Alpokban. Ma is láthatók még az ókori, kezdetleges technikát alkalmazó bányák nyomai, amelyekben rabszolgák dolgoztak. A márvány repedéseibe egyszerűen faékeket helyeztek el, az éket meglocsolták vízzel, a fa megduzzadt, s így a víz feszítő erejének eredményeképpen lehasították a kisebb-nagyobb tömböket a hegyoldalról. Ezt követően ökörvontatta szekereken elszállították a márványt vagy a félkész termékeket (sok esetben már a helyszínen elkezdték faragni az oszlopfőket vagy más díszítőelemeket) a tengerpartig, ahol hajóra kerültek, s elsősorban a birodalom fővárosának, Rómának az építkezéseiben használták fel a luni márványt. Akkor Carrara még nem létezett. I. e 177-ben szándékosan a márvány kitermelésének az irányítására és a szállítás megszervezésének a céljából megalapították Luni városát a Magra folyó torkolatvidékén, s itt alakították ki a tengerparti kikötőt. Luni egy virágzó település volt a Római birodalom fénykorában, a márványkereskedelem központja, természetesen márvánnyal díszített középületekkel, színházzal, kövezett utcákkal, csodaszép mozaikpadlókkal.

Luni amfiteátrumAz i.sz I. századtól maga a római császár veszi a kezébe a luni márvány kitermelését. I.sz IV. században azonban egy erős földrengés részben elpusztította a várost, később pedig a tenger vonala fokozatosan eltávolodott Lunitól, ugyanis a Magra folyó üledékeivel feltöltötte a torkolat előtti tengerparti területet. Luni hanyatlásnak indult. Ma a régészeti területen csak a fényűző város romjait láthatjuk, az amfiteátrum megmaradt részeinek az alapján lehet valamilyen halvány elképzelésünk az ókori város gazdagságáról.

Luni hanyatlásával egyidőben a tengerparttól kicsit távolabb, a hegyek tövében, a Szent András templom környékén kb 1000-ben egy új település szerveződik, Carrara. A város elnevezése és a címere is a márványkifejtéshez kötődik: „Cararia”, azaz a szekerek helye. A márványt szállító járművekről kapta tehát a nevet az új város, a címer pedig egy szekér kereke. „Fortitudo mea in rota” a város latin mottója, amelynek jelentése „Az én erőm a kerékben van”.

Megépülnek az első városfalak a 12-13. században. A katedrálisok építésének a korában újra keresett lesz a fehér márvány, s így fellendül Carrara gazdasága. A 13. század végén a pisai származásó Nicola Pisano az első kiemelkedő szobrász, aki ismét a hófehér carrarai márványt használja. Őt követik majd a reneszánsz korában a többiek, ismertek illetve kevésbé ismertek. Az igazi hírnevet a carrarai márvány Michelangelónak köszönheti. Többször járt itt, hónapokat eltöltve a kifejtőhelyeken, szinte együtt élt az egyszerű bányászokkal, s a tanácsaikra hallgatva válogatta ki a hibátlan tömböket a szobrai számára. Később sokan követik a példáját. A firenzei Baccio Bandinelli, a római Bernini és a többiek innen gondoskodnak alapanyagról.

A 16. század második felében I. Cibo Malaspina kibővítette és átalakította a régi városközpontot, Alberica téregy új városfalat épített, létrehozta az Alberica teret. Itt sorakoznak a legmódosabb carrarai polgárok palotái, a legszebb közülük a Del Medico család 17-ik századi rezidenciája. A család tagjai a 16-18-ik század közötti időszakban a leggazdagabbak közé tartoztak, a márvány kifejtésével és kereskedelemmel foglalkoztak. A tér egyik végében még mindig láthatók a 16. században épített városfalak maradványai.

A város szíve, a legősibb városmag, a teljesen szabálytalan alakú Dóm tér. A középkori építkezés hagyományainak megfelelően szinte a templom falához tapadnak a környező épületek, nem lehet körüljárni a Dómot, csak a baloldalát és a főhomlokzatát lehet teljes szépségében, akadályok nélkül megcsodálni. A Dóm oldalsó fala mellett emelkedik a 33 méter magas harangtorony. A téren áll a Neptun szobor, Baccio Bandinelli műve, amelyet a művész befejezetlenül hagyott.1563-ig egy raktárban maradt az alkotás, míg végül Alberico kiegészíttette két delfinnel és így szökőkút lett belőle. A szökőkúttal szembeni épület homlokzatán egy kis puttót láthatunk egy fülkében, amely szégyenkezve eltakarja a kezével a nemi szervét. Egy legenda szerint a szobor a megsértett szemérem jelképe, mert korábban itt tették meztelenül közszemlére a házasságtörő asszonyokat. A Dóm tér és a Finelli út sarkán a Casa Pelliccia homlokzatán láthatunk egy emléktáblát, amely arról tanúskodik, hogy Michelangelo a carrarai tartózkodása idején itt élt.

A Dóm építése több mint 300 évig tartott (11-14 század között). Az első dokumentumok 1035-ból származnak az építkezés kezdetéről, s csak 1395-ben fejezik be a művet három fázisban. Az első időszakból, a 11. századból szinte semmi sem maradt meg, a második szakasz idején, a 12. században készítették el a virágmotívumokat és a tipikus középkori szörnyfigurákat díszítésképpen. A csodaszép központi rózsaablak és a gótikus stílusú oszlopsor pedig a 14. századból maradt ránk. Az ablak maga a város jelképére, a kerékre utal, annak a formájára hasonlít. A belső térben egy Cassanelle néven ismert szoborcsoport látható francia gótikus stílusban, amely az Angyali üdvözletet ábrázolja. A Dóm burkolatát, a díszítőelemeket a helyi értékes fehér márványból készítették.

Carrara Dóm

A Cybo Malaspina vár az egyik leghíresebb épület Carrarában. A város autonómiájának a jelképe a 13. században, akkor elsősorban védelmi szerepet töltött be. A későbbiekben Guglielmo Malaspina egy elegáns főúri rezidenciává alakítja át. Két különböző stílusban és korszakban épített részből tevődik tehát össze, az első a 13. századi vár, a másik pedig a reneszánsz palota. Ma a carrarai Szépművészeti AkadémiaCybo Malaspina vár és múzeum székhelye.

A kb 30 évvel ezelőtt megnyitott Márványmúzeumban a helyi bányászat történetével lehet megismerkedni az ókortól kezdve a napjainkig. A római archeológiának szentelt részben a bányákból előkerült leleteket láthatjuk. Nagyon érdekes a „Marmoteca”, egy kb 300 különböző típusú, a világ minden részéből ideszállított márványtípust bemutató gyűjtemény. Különleges és ritka az egyiptomi sivatagból származó márvány, amelyet a római korban használtak fel.

Végig lehet követni a berendezések, eszközök, gépek történetét, amelyek segítségével a márványt kifejtették az évszázadok során.

 

A város mögött húzódik az Apuáni Alpok hegyvonulata, amelynek egy része védett Nemzeti Park. Az Apuáni Alpok kb 56 km hosszúságban a tengerrel párhuzamosan helyezkednek el, s vadregényes túraútvonalakat kínálnak a természetet szerető turistáknak. A látogatók nagyobbik hányada azonban a kivételes szépségű és érdekességű márványkifejtő helyek miatt keresi fel ezeket a területeket. Rendkívül szuggesztív látványt nyújtanak a nyáron is hófehér, havasnak tűnő hegycsúcsok.

Carrara út a bányák felé

Megéri felkapaszkodni a keskeny szerpentineken a kb 800-900 méteres magasságban levő bányákhoz, s onnan gyönyörködni egyrészt a panorámában, másrészt a hihetetlen mennyiségű márvány látványában.

Napjainkban kb 30 bánya aktív, amelyben 150-en dolgoznak a beszállítókat és a sofőröket nem számítva. Különféle típusú márványt rejtenek a hegyek, van itt szürke, hófehér, tejfehér, szürkésfehér kőzet, a színezetük a beszivárgott ásványoktól függ. A legértékesebb az úgynevezett szobormárvány, amely kompakt, hófehér, hibák és elszíneződések nélküli, s rendkívül ritka. Egy a tízezerhez a valószínűsége annak, hogy ilyen tökéletes márványtömbre bukkanjanak a munka során. 1928-ban bányászták ki a legnagyobb tömböt, amely 300 tonnát nyomott. A törmelékanyagot is felhasználják, megőrlik a kifejtés során keletkezett hulladékot és a márványport mosóporba, kozmetikai cikkekbe, fogkrémekbe teszik.

A kifejtő terület három nagy medencére oszlik: Torano, Fantiscritti és Colonnata.

A Torano medence, a legkietlenebb vidék, a központi kis bányászfaluról kapta a nevét. Innen származik a kiváló minőségű szobormárvány, Michelangelo is errefelé keresgélt annak idején.

A következő terület neve Fantiscritti, amely az elnevezését egy ókori leletről kapta. Egy kb 600 méteres magasságban elhelyezkedő bányában találtak egy domborművet, amelyen a császár családtagjai Jupiter, Herkules és Dionyszosz képében láthatók, ez a mű volt a névadó. Fantiscritti felé haladva láthatjuk a híres márványvasút megmaradt völgyhídjait (Ponti di Vara). Az egyik legjobban csodált mérnöki teljesítmény a márványvasút a 19. században. 33 km hosszúságban építették ki a három medence között, hegyeken völgyeken, alagutakon és hidakon haladt a vasút vonala, míg el nem jutott a kikötőig. Sajnos a II. Világháború utolsó éveiben nagyon súlyos károkat szenvedtek a sínek, amelyeket sohasem állítottak helyre.

Carrara bányaEbben a medencében található az egyetlenegy föld alatti bánya, amelyet a régi vasúti alagúton át lehet megközelíteni, s ma is látogatható. Mintha egy föld alatti katedrálisban járnánk a sima fehér márványfalakkal határolt óriási termekben. Ma is folyik itt a munka, a munka szünetében hétvégén és esténként pedig különböző ünnepi eseményeket, koncerteket is rendeznek benne. A hőmérséklet állandó, kb 15 fok, éppen ezért borospinceként is használják.            

www.marmotour.com

A bánya kijáratánál egy érdekes szabadtéri múzeum is várja a látogatókat. A kiállítás területén meg lehet ismerkedni a fejtés technikáival, Carrara történetével életnagyságú szobrok és installációk segítségével.

www.cavamuseo.com

Vagy választhatunk egy terepjárós túrát is, amelynek során feljutunk kb 1200 méteres magasságig, elhaladva a külszíni fejtéssel dolgozó bányák mellett. A túra során megismerkedhetünk a márvány kifejtésének a történetével, a munkafolyamatokkal, kuriózumokkal. A kirándulás legmagasabb pontjára felérve fantasztikus látványban van részünk. A magasból lehet látni az Apuáni Alpok zöldellő vonulatát, a hófehér színben ragyogó márványtömböket, a távolban pedig a Carrara bányaTirrén tenger partvonalát egészen Porto Veneréig.

www.carraramarbletour.it

A harmadik medence Colonnata városka köré szerveződött. Itt található a legnagyobb bányarendszer a Cave di Gioia. Colonnata a vidék legrégebbi települése, a római korban is ezen a részen volt a bányászok telepe.

Colonnatával kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni a helyi gasztronómia leghíresebb remekét, a Lardo di Colonnatacolonnatai szalonnát (Lardo di Colonnata). Ez a helyi ételkülönlegesség is a márványkifejtéshez fűződik. A bányászok nehéz fizikai munkát végeztek, tápláló ételre volt szükségük, s erre a célra remekül megfelelt a zsírszalonna. A szalonnát aromás fűszernövényekkel (boróka, rozmaring, babér stb) érlelik 3 és 10 hónap közötti időtartamban márványkádakban, amelyeknek a belsejét fokhagymával dörzsölik be. A hőmérsékletnek és a márvány különleges nedvességének köszönhetően elkezdődik egy lassú folyamat, amelynek a végeredménye egy különlegesen finom szalonna. Hajszálvékonyra szeletelve pirított kenyérszeleteke teszik vagy különféle sonka és szalámifajtákkal együtt hidegtálakon, előételként szolgálják fel a leggyakrabban. Augusztusi hétvégeken tartják a Lardo di Colonnata ünnepét, amelynek alkalmával kóstolgatni lehet ezt a finom csemegét ezerféleképpen elkészítve. Hivatalos garancia pecsétet visel minden darab, így nyomon lehet követni a Lardo történetét a disznó származási helyétől kezdve, a hentesműhelyen át a végtermékig.

2018. © firenze-latnivalok.hu ● Idegenvezetés Firenzében, Toszkánában ● Minden jog fenntartva!