Cantucci

Pratóban járva feltételnül meg kell kóstolni a cantuccit, azaz a mandulás kekszet, amelynek világszerte nagyon sok rajongója van. Prato neve egybefonódik a cantucci történetével. A cantucci szó kenyérvéget vagy bármilyen édesség, sütemény fel nem használt részét jelenti. Szokás volt az, hogy a pratói pékségekben a pékek a gazdagabb családok számára édes tésztából cipó formájú kalácsokat készítettek, s kalács végeit levágták, felszeletelték, s megtartották maguknak saját fogyasztásra., ez volt a hulladékanyag, a maradék. Kezdetben a mandulát még nem használták fel, ez csak később válik a cantucci elengedhetetlen tartozékává. A kekszet általában a szintén toszkán eredetű desszertborba (Vin Santo) mártogatva fogyasztják. A sütemény alapvető összetevője a mandula, a másik jellegzetessége pedig az, hogy nem használnak élesztőt a készítésekor. A klasszikus cantucci egy 19. században Pratóban élt cukrász, Antonio Mattei receptje alapján készül. A hivatalos recept letéteményese még ma is a pratói Antonio Mattei cukrászda és manufaktúra, s a recept titkait nem adják ki a kezükből a család tagjai. Pratóban nincsen ünnepi ebéd, amelynek a végén ne fogyasztanának a Mattei Cukrászda hagyományos kék zacskójából kivett cantuccikat.

Hozzávalók:

3 tojás
18 dkg cukor
8 gramm sütőpor
25 dkg liszt
25-30 dkg hámozatlan mandula

Elkészítés módja:

Először  3-4 percig pörköljük a mandulát 180 fokra melegített sütőben.
Közben összekeverjük a tojásokat a cukorral, majd hozzáadjuk a lisztet, ezt követően a mandulát.
Ezután vékony rudakat formálva beletesszük a tésztát egy tepsibe.
180 fokos légforgatós sütőben kb 15 percig sütjük. Amikor halvány barna színűek a rudak, kivesszük a sütőből. Vékony szeletekre vágjuk a rudakat és még egyszer visszatesszük a sütőbe, újabb 15 percig sütjük már felszeletelve.
Várjuk meg amíg kihűl, s a desszert borba belemártva egyiket a másik után megesszük!