Buccellato, Lucca leghíresebb süteménye
Már nagyon régen készülődtem arra, hogy ezt az édeskenyeret megsüssem, s ma délután végre szakítottam rá időt, köszönhetően az esős időnek is, amely egyáltalán nem csábított a kimozdulásra.
Az szokták mondani: "Chi viene a Lucca e non mangia il buccellato, è come se non ci fosse mai stato." (Aki egyszer Luccában járt, s nem kóstolta meg a buccellatót, mintha sohasem lett volna a városban)
Egy nagyon régi, egyszerű édesség, amelynek az eredete egyesek szerint a római korban keresendő. A buccellatum latin szóból származik az elnevezése, amely kör alakú kenyeret jelentett, s amelyet az uralkodik osztogattak az alattvalók között. Eredetileg kizárólag karika formában készítették, mert így nagyon egyszerűen lehetett szállítani. A pékségben a vevő karkötőszerűen rátette a buccellatót a karjára, s így vitte haza.
Később más formákban is elkezdték sütni, legtöbbször a cipóra emlékeztető alakban.
1485-ben tűnik fel először a neve dokumentumokban egy bűnügyi per kapcsán, amikor azzal vádolnak meg egy feleségetq, hogy mérgezett buccellatót szolgált fel a férjének.
Nagyon egyszerű a recept, a kenyértésztára hasonlít, csak kicsit fel van dúsítva mazsolával, s ánizsmaggal, ez utóbbi adja a sütemény jellgzetes zamatát.
Nem létezik az a bizonyos ősrecept, ahány ház, annyi változat.
Ha Luccában jártok, akkor mindenképpen fel kell keresnetek talán a leghíresebb cukrászdát (Pasticceria Taddeucci), amely annyira elegáns, hogy inkább egy régimódi ékszerész boltjára emlékeztet, mindenféle finom és mutatós édességekkel teli kiratával, s ahol 1881 óta készítik a buccellatót. Igazi élmény, amikor megérkeznek a frissen sült, ánizsillatot árasztó cipó formájú édeskenyerek!
S akkor itt a recept:
Hozzávalók:
50 dkg liszt
15 dkg cukor
5 dkg puha vaj
1 csésze tej
2 dkg friss élesztő
5 dkg mazsola
Egy csipet só
Két kávéskanál apróra zúzott ánizsmag
Elkészítése
Összekeverjük a lisztet, cukrot, a vajat, a langyos tejben felfuttatott élesztőt, egy tojást, egy csipet sót. Egy homogén gombócot gyúrunk, amelyhez hozzáadjuk a vízben megpuhított mazsolát és a zúzott ánizsmagot. Ezután letakarjuk és langyos helyen kb 1 órát kelesztjük.
Miután letelt az 1 óra, átgyúrjuk és vagy karika vagy cipó formájúra alakítjuk, beletesszük egy tepsibe, a tetejére késsel vágásokat ejtünk, s még egy órát kelesztjük.
Amikor letelt az idő, 1 tojást felverünk, s ezzel megkenjük a tészta felületét. Kb 160 fokos előre melegített sütőben kb 45 percig sütjük, amíg szépen megbarnul a kérge. Frissen fogyasztjuk egy kis édes desszertbor, Toszkánában a Vinsanto kíséretében.