Egy autentikus toszkán kisváros, egy elrejtett zug, ahol a történelem, a művészet és a táj harmonikusan fonódik össze

Anghiarit kevesen ismerik. Toszkána csücskében,  már majdnem a szomszédos tartományban, Umbriában bújik meg. A Tiberisz felső völgye fölé magasodó dombtetőről uralja a környező területeket.
Fekvésének köszönhetően mindig nagyon fontos stratégiai szerepet töltött be az olasz félsziget különböző kisebb-nagyobb államainak háborúskodásai során. A város alatti síkságon föl-le vonultak hol a firenzei, hol a pápai, máskor a helyi hatalmasságok kisebb nagyobb seregei.

A csatározások közül a leghíresebb, az 1440-ben lezajlott küzdelem, amelyben a firenzei csapatok a velenceiekkel összefogva legyőzték a milánói hadakat. 
Ez az ütközet tette Anghiarit világhírűvé. Nem azért mert ez a csata bármilyen jelentősebb következménnyel járt volna Italia sorsát illetőleg, hanem azért mert Leonardo da Vinci ezt az eseményt választotta monumentális freskójának a témájául a firenzei Palazzo Vecchio tanácstermében. A mű maga nem maradt fenn.  Leonardo 1503 és 1506 között dolgozott rajta, s mivel a hagyományos módszerekkel sohasem elégedett meg, ezért egy új technikát alkalmazott a freskó elkészítésére. Sajnos kudarcot vallott a kísérlet, a festék lefolyt a falról, a művész csalódottan félbeszakítja a munkát, s elhagyja Firenzét. Csak másolatokból ismerjük a festményt, amely a kortársak csodálatát kiváltotta.

Anghiari tökéletesen megőrizte középkori hangulatát. Szűk, meredek utcák, kőből épült házak, picike virágoskertek fogadják a látogatót az óvárosban.

A városfalak, a Palazzo Pretorio, azaz a firenzei helytartó lakhelye, a picike Szent Bertalan templom, a Szent Ágoston templom csodaszép terrakotta oltára, az Óratorony mellől nyíló kilátás,  az épségben megmaradt városfalak mind a kisváros gazdag múltjáról tanúskodnak.

Apró kézműves boltok, eldugott trattoriák, váratlanul elénk táruló panorámák ejtik rabul az ide látogatókat.

A város ma élő kézműves hagyományairól is híres, különösen a textilművességről és a kézi szövésről.
A legnagyobb név ezen a téren a Busatti textilmanufaktúra, amely 1842 óta készít  kiváló minőségű textíliákat.
A Busatti család már nyolc generáció óta folyatja ezt a hagyományt.
A mai napig működő történelmi műhely egy 15. századi palotában található Anghiariban, és a hagyományos szövés modern ötletekkel és motívumokkal ötvöződik.

Az év során számos kulturális eseményt és történelmi fesztivált rendeznek, amelyek közül kiemelkedik a csata emlékére tartott nyári rendezvénysorozat.