Andrea del Sarto: Utolsó vacsora
Andrea del Sarto: Utolsó vacsora, a mű amely könnyekig meghatotta az elpusztítására küldött harcosokat
Nagyon ritkán fordul elő, hogy a rombolásra kész hadak, a marcona katonák megilletődve megtorpannak egy "halálra ítélt " mű előtt, s ahelyett hogy lesújtanának rá, megkegyelmeznek neki, érintetlenül hagyva az alkotást. Ez történt egy kevésbé ismert, az Utolsó vacsorát ábrázoló remekművel, amelyet még ma is megcsodálhatunk egy firenzei kolostorban. Ha erről a témáról beszélünk mindenkinek automatikusan Leonardo da Vinci remekműve jut eszébe. Kevesen tudják, hogy a firenzei kolostorokban ilyen témájú művek egész sorát találjuk. Ezek közül is az egyik legérdekesebb Andrea del Sarto, a 16. század első felében élt festő csodálatos alkotása, amely előtt a vérszomjas és bosszúra éhes császári katonák is megálltak.
A mű egy a belvároson kívüli, kevésbé ismert helyen, a San Salvi kolostor refektóriumában található. Andrea del Sarto, a "hibátlanul dolgozó festő ", ahogyan Giorgio Vasari aposztrofálta, 1511-ben még kezdőként kapja a megbízást a Vallombrosai szerzetesrendtől. A munka sajnos hamarosan félbeszakad, a renden belüli háborúskodások miatt kénytelen a művész abbahagyni a munkát. 15 évnek kell eltelnie, míg újra visszatér a megkezdett freskókhoz Andrea del Sarto, s egészen pontosan 64 nap alatt (ez rekordnak számít egy ilyen bonyolult technikát igénylő eljárás esetében), be is fejezte a művet.
Andrea del Sartot valószínűleg a csak hallomásból ismert, s személyesen sohasem látott milánói Leonardo freskó inspirálhatta, hiszen itt is érezzük azt a dráma pillanatot, amikor Jézus közli a tanítványaival a megrázó hírt, hogy valaki el fogja őt árulni. Látszik az arcokon a megdöbbenés a hitetlenkedés. Jézus a freskó középpontjában helyezkedik el, a balján a kedvenc tanítvány János hajol hozzá, a másik oldalán pedig az árulás elkövetéője Júdás figyeli megkövült arccal Jézus mozdulatait, s döbben rá arra, hogy ő lesz aki eladja a mesterét.
A korábbi utolsó vacsora ábrázolásokkal ellentétben Júdás nincs kiközösítve, nem az asztal ellenkező oldalán ül, nincs ott mellette a pénzes zacskó, sem a csalást és a képmutatást jelképező macska. Judás Jézus mellett látható, s ő maga sem hiszi el, amit hallott, ártatlannak tűnik, s gyönyörűszép! Mindenkit elvarázsol a szépségével Firenzében. 
Szinte meg sem száradt még a freskó, amikor minden megváltozott Firenzében. 1527-ben a firenzeiek immár másodszor fellázadnak a Mediciek ellen, elűzik őket a városból, s visszaállítják a köztársaságot.
A Mediciek a császár segítségét kérve arra készülődnek, hogy visszafoglalják a várost, Firenze válságos helyzetbe kerül. Nincs más választás, fel kell készülni a védekezésre. Meg kell erősíteni a falakat, meg kell szervezni a hadsereget, meg kell semmisíteni minden a városfalakon kívül lévő épületet, amelyben elbarikádozhatnák magukat a támadók az ostrom közben. Amikor az erre a feladatra kijelölt firenzei csapatok megérkeznek a San Salvi kolostorba, s megpillantják a freskót: "Hirtelen mintha mindannyiuknak legyengültek volna a kezei és megbénultak volna a nyelvei, megálltak és elhallgattak, és hihetetlen csodálkozásukban nem volt bátorságuk lerombolni a terem falait és megsemmisíteni a freskót" - ahogyan egy kortárs elmeséli nekünk.
Elkezdődik az ostrom, a firenzeiek tíz hónapon át ellenállnak, míg végül 1530 elején Firenze megadja magát.
Nincsenek szemtanúk, nem tudjuk mi történhetett a császári csapatok érkezésekor a kolostorban. A freskó azonban egyetlen karcolás nélkül megúszta a hadakozást. Valószínűleg a katonák is ámulatba estek Andrea del Sarto remekműve láttán, s megkímélték az alkotást. Nem voltak ilyen szerencsések a kolostor más díszítései, a Vallombrosai szerzetesrend alapítójának, Szent Giovanni Gualbertonak a márványsíremlékét darabokra szabdalták és szinte teljesen megsemmisítették. Andrea del Sarto Utolsó vacsorája azonban még ma is ott van, dacolva az évszázadokkal.
Sarto
Cenacolo
San Salvi