A vidéki templomok varázsa

A toszkán vidéket járva nagyon gyakran fedezhetünk fel alig látogatott, legtöbbször még térképen sem jelölt román stílusú picike templomokat, amelyek egy rejtélyes kor emlékét őrzik

A különös, mondabeli állatok és növények faragványai egy régi időszak pogány hagyományaiban gyökereznek. Ezeket a kis templomocskákat “pieve” névvel jelölik a térképeken. Szinte mindig megéri egy kitérőt tenni, sokszor a hely varázsa miatt is. A legtöbb esetben idillikus környezetben magányosan álló, egy harangtornyos, a környéken bányászott kövekből épített, kerek szentéllyel ellátott, puritán belső terű, fa fedélszékes mennyezetű épületek, amelyek nyugalmat, misztikus hangulatot árasztanak magukból. A kőből faragott oszlopfők a pogány díszítőelemekkel, a biblia jeleneteivel, növénymotívumokkal, különböző vadállatokkal és fura figurákkal a helyi, egyszerű és ismeretlen mesterek tudását tanúsítják. A szűk, lőréseknek tűnő ablakokon át beszűrődő fénysugarak még sejtelmesebbé varázsolják a belső teret.

A “pieve” a latin “plebs” (nép) szóból származik. A középkorban ezzel a névvel illették a vidéki egyházi kerületeket, amelyek központjában egy falusi templom állt, a “pieve” (plébániatemplom ). A pieve-k hálózatának a kialakulása a 6. században kezdődik el, a római államszervezet eltűnése után. A vidéki plébániák világi, adminisztratív feladatokat is elláttak, területi igazgatási egységként is működtek. Az eldugott kis falvakban, az elszigetelt tanyákon élő embernek nem volt lehetősége ügyes bajos dolgai intézésére a távoli városokba menni. Éppen ezért itt őrizték a születési anyakönyvi kivonatokat, amelyekbe bevezették az újszülöttek adatait, a végrendeleteket, a földek adásvételi szerződéseit. A “pieve” feladatai közé tartozott az egyházi adó, a tized beszedése, a terület védelmének a megszervezése. A templom előtti téren sokszor piacokat is tartottak, a templom mellé pedig gyakran ispotályok is épültek, amelyek a betegekről gondoskodtak vagy a zarándokoknak biztosítottak szállást, összetartják a közösséget. 

A 9. és 11. század közötti időszakban harangtornyokat is toldanak a templomokhoz (ez korábban nem volt jellemző), amelyek tetejéről az őrszemek a vidéket figyelték, s azonnal jelezték a közeledő veszélyt. A pieve-k szerepe a 12. századtól változik, attól kezdve kizárólag egyházi feladatokat látnak el.

A hívők életben kiemelkedő egy vidéki “pieve” azért is, mert lehetőséget nyújt a keresztelésre. Így nem volt szükség arra, hogy az újszülötteket a városokban épült keresztelőkápolnákba vigyék. Minden vidéki templom belsejében ott van a keresztelő medence, amelyet gyakran még ma is használnak.

Csak néhányat szeretnék említeni a bőség zavarával küszködve a vidéki művészet e gyöngyszemeiből:

Pieve di Gropina, Loro Ciuffenna település közelében (Arezzo megye); Pieve di Sant’Appiano, Barberino Val d’Elsa közelében (Firenze megye); Pieve dei Santi Vito e Modesto, Pienza mellett (Siena megye); Pieve di Romena, Pratovecchio (Arezzo megye); Pieve di Spaltenna ,Gaiole in Chianti (Siena megye); Pieve di San Donato, San Donato in Poggio (Firenze megye); Pieve di Sant’Ansano a Dofana, Castelnuovo Berardenga közelében (Siena megye); Pieve di Santa Maria Assunta a Cellole, San Gimignano közelében (Siena megye); Pieve di San Donnino, Villamagna (Firenze megye), Pieve di Santa Maria a Scó, Pian di Scó (Arezzo megye); Pieve di Santi Ippolito e Cassiano, Volterra közelében (Pisa megye)