A Vasari folyosó kistestvére

A híres Vasari folyosóról már biztosan nagyon sokan hallottatok, de sokkal kevesbé ismert a kistestvérének, a Maria Magdolna Medici számára épített átjárónak a története

Ha már jártatok Firenzében biztosan ismeritek a Vasari folyosó történetét, amely a firenzei Városházát és a Pitti palotát köti össze. I. Cosimo Medici kérésére építette Giorgio Vasari, hogy a Medici család kényelmesen és veszélytelenül közlekedhessen a kormányzati székhely és a rezidencia között.

Kevesen tudják azonban hogy van egy kevésbé híres, de szintén nagyon érdekes, kicsit szomorú történetű titkos átjáró is Firenzében.
Ez utóbbi a mai Régészeti múzeum épületén át halad a Santissima Annunziata templom felé. A használója pedig egy  Medici herceglány, Maria Magdolna volt.
Maria Magdolna 1600-ban született I. Ferdinánd Medici és Lotaringiai Krisztina nyolcadik gyermekeként. Szegényke életben maradt ugyan a nehéz szülést követően, de teljesen deformált végtagjai miatt sohasem volt képes rendesen járni. Már gyermekkorában felmérte a helyzetet a családja, a sánta és nem túlságosan szép leányzó számára  teljesen esélytelennek tűnt a férjhezmenés.
Ebben az esetben a leglogikusabb döntésnek a kolostori élet tűnt.
A Crocetta kolostorba húzódott vissza a kislány, elvonult a világtól, az indiszkrét tekintetek elől a zárda biztonságába menekült.
Azonban mégiscsak egy Mediciről beszélünk,  s a bátyja II. Cosimo a kolostor szomszédságában lévő kerti lakot egy elegáns palotává alakíttatta át a húga számára. 1620-ban Giulio Parigi építész tervei alapján fel is épült a még ma is létező palota,  amelyben most a régészeti gyűjtemény látható.
A hercegnő ebben a fényűző palotában élte visszavonult életét, s a magas falakkal körülvett kertben levegőzött, ha erre kedve támadt.
Hogy ne kelljen sohasem idegenek előtt mutatkoznia a palotát egy föld alatti járattal és egy másik,  magasban elhelyezkedő folyosóval összekapcsolták a kolostorral.
Ezenkívül a palota belső lakosztályaiból indulva egy másik titkos átjáró a kertet átszelve egészen a közelben lévő Santissima Annunziata templomig is eljutott. 
A palotát magát a kolostor apácái szabadon látogathatták, így társaságot biztosítottak Mária Magdolna számára. A folyosót viszont csak a hercegnő és néhány udvarhölgye használhatta.
Az átjáró a templom oldalsó falában, egy páholyszerű szobában ér véget,  ahonnan tökéletesen lehet látni a főoltár előtt folyó miséket anélkül, hogy a hívek láthatnák a rácsok mögött imádkozó hercegnőt és az udvarhölgyeit.
Maria Magdolna mindössze harminchárom évet élt
1633-ban, a halála után a kolostor felé vezető útvonalakat azonnal megsemmisítették II. Cosimo parancsára. A nagyherceg tartott attól, hogy a palotában folytatott kényelmes élethez szokott apácák a hercegnő halála után befészkelik magukat az épületbe,  s ezt megakadályozandó leromboltatta az átjárókat.
Csak a templom felé haladó folyosó maradt meg, amelyben most a Medici család egykori gyűjteményéből származó ókori vésett ékköveket, drágaköveket őriznek.
A templomi páholy általában zárva van, csak különleges alkalmakkor látogatható.
Nekem is a Toszkána ünnepe, november 30-án szervezett séta során sikerült végre bejutnom ide. A kicsit megkopott piros bársonnyal takart falak, a párnázott térdeplők mintha még mindig Mária Magdolnát és kíséretét várnák, semmi sem változott azóta sem, szinte érezzük a hercegnő jelenlétét.