A szerelmesek napja az Uffiziben

Már a második évben kerül megrendezésre az Uffizi képtárban január 31-én a Doni család ünnepe, a "szerelem napja". A múzeum mintegy a Valentin napot megelőlegezve lehetőséget nyújt a szerelmespároknak arra, hogy egy jegyet kifitzetve ketten látogassák meg a múzeumot.

Hogy miért éppen erre a napra esett a választás? Mert pontosan ezen a napon, 1504 január 31-én került sor Firenzében egy fényűző esküvőre Agnolo Doni és Maddalena Strozzi között, s házaspár portréit a képtárban őrzik. Ebből az alkalomból az Uffizi este 21.00 óráig tart nyitva. Különböző események is kapcsolódnak a "szerelem napjához", például koncertet rendeznek a múzeumban, tárlatvezetők mesélik el a két család és az esküvő történetét, s egy koccintásra is lehetőség van a fantasztikus kilátást nyújtó teraszról, ahonnan meg lehet csodálni a Dóm kivilágított kupoláját, Giotto Harangtornyát, a Palazzo Vecchio homlokzatát és a környező dombok fényeit. Az eseményt tavaly rendezték meg először, s mivel nagy sikert aratott, hagyományt szeretnének teremteni.

A 16. század eleji esküvővel két nagyon tekintélyes arisztokrata család egyesült Firenzében. A Strozziak, akiket a hatalom és a befolyás terén csak a Mediciek előztek meg a városban és a Doniak, akik szintén gazdag kereskedők, s talán a legkiválóbb műgyűjtők és mecénások, természetesen a Mediciek után. Hiszen abba kell csak belegondolni, hogy a kivételesen jó ízlésű Agnolo Doni rendelt műveket mind Raffaellótól, mind Michelangelótól az 1500-as évek elején. Rajta kívül csak a pápák engedhetettek meg maguknak ilyen luxust. A Doni által megrendelt Raffaello és Michelangelo festmények néhány éve egymás szomszédságában láthatók az Uffizi képtár egyik termében.

A Raffaello mű a fiatal házaspárt ábrázolja egymás mellett. Eredetileg egy diptichonról (azaz kétoldalas festményről) volt szó, amelyet korábban egy díszes keret fogott össze. A mű főoldalán Agnolót és Maddalénát ábrázolta a fiatal Raffaello, aki akkor éppen Firenzében tartózkodott, s a művet nagy valószínűséggel az esküvő alkalmából festhette. Az esküvőkor a vőlegény 30 éves, a menyasszony pedig mindössze 15 éves volt, ez a nagy korkülönbség teljesen megszokott abban az időben. Azonnal feltűnik a szemlélőnek, hogy a fiatal Raffaello nagyon jól ismerhette Leonardo da Vinci Mona Lisáját, hiszen Maddalena póza, a kéztartása, a háttérben látható tájkép bemutatása sokban emlékeztetnek Leonardo híres művére. A kép hátsó oldalán valószínűleg Raffaello egy munkatársa dolgozhatott, aki Ovidiusz Metamorfózisából ábrázolt egy érdekes történetet. Az elbeszélés szerint az istenek Özönvizet zúdítottak a földre, amelyet csak egy idős házaspár élt túl, Deukalion és Pirra. Zeusz rájuk rótta a föld újranépesítésének a feladatát. Zeusz utasítására folyamatos séta közben, megszakítások nélkül mindketten köveket dobáltak a hátuk mögé. Amint a kövek földet értek, átváltoztak emberekké. A történet kiválasztása is alátámasztani látszik azt, hogy egy esküvőhöz kapcsolódó festményről lehet szó, hiszen így is termékenységet, gyermekáldást kívánnak a házasság alkalmából a fiataloknak.

A Raffaello festmény melletti falon pedig Michelangelo Szent Családját állították, ki hiszen a két mű szorsan kötödik egymáshoz a megrendelő személye miatt. Éppen ezért a kép másik elnevezése Tondo Doni, a családra utalva. A kizárólag Firenzére jellemző kör formával kísérletezik ebben az esetben, sikeresen, a művész. Ez az egyetlenegy Michelangelo festmény a világon, amelyet teljes biztonsággal neki tulajdoníthatunk, hiszen Michelangelo elsősorban szobrászként tevékenykedik. Ebben az esetben is hű maradt önmagához, hiszen a festmény figurái szoborszeűek, szinte három dimenziósak. A mű előterében a Szent Család jelenik meg, s egyes részletek szinte kiemelkednek a síkból annyira erős a 3D hatás. A háttérben pedig különböző ókori szobrokra utaló figurák kaptak helyet. Érdemes egy pillantást vetni a keretre is, hiszen az is egy remekmű. Maga Michelangelo tervezte meg a keret díszítését a firenzei Keresztelőkápolna Paradicsom kapujának a motívumait követve. A tényleges munkát, a faragást egy firenzei mester Francesco del Tasso készítette.