A Holokauszt emléknapja

Hogy mindannyian emlékezzünk, s ne felejtsünk!

Firenzébe mindössze 15-en tértek haza a háború végeztével a több mint 300 deportált közül.

„Visitatore, 

osserva le vestigia di questo campo

e medita:

Da qualunque paese tu venga,

Tu non sei un estraneo.

Fa che il tuo viaggio

non sia stato inutile,

che non sia stata inutile la nostra morte.

Per te e per tuoi figli,

le ceneri di Oswiecim

valgono di ammonimento:

fa che il frutto orrendo dell’odio

di cui hai visto qui le tracce,

non dia nuovo seme,

né domani né mai.”

Primo Levi

 „Látogató,

figyeld meg ennek a tábornak a maradványait

és gondolkozz el:

Bármelyik országból is jössz,

Te nem vagy idegen.

Tegyél róla, hogy az utazásod ne legyen hiábavaló,

hogy ne legyen hiábavaló a halálunk.

Neked és gyermekeidnek Oswiecim hamvai szolgáljanak intésként:

tegyél meg mindent, hogy a gyűlölet borzalmas gyümölcse

amelynek itt a nyomait láttad,

ne hozzon új magvakat,

se holnap, se sohasem.”

Primo Levi

Alkalmam volt az Olaszországból deportált zsidók és politikai foglyok emlékének szentelt monumentális memoriált meglátogatni, amely 1980-tól az auschwitzi kocentrációs tábor 21-es blokkjában berendezett múzeumban volt kiállítva, majd különböző hányattatások után Firenze egyik kortárs művészeteket bemutató kiállítótermében kötött ki.

A 1970-es évek végén egy olasz művészcsoport, festők, építészek, zeneszerzők (néhányan közülük személyesen is érintettek voltak a tragédiában) együttesen tervezték meg ezt az installációt. A mű egy hosszú spirális formákból összeállított alagút, amely szinte magába szippantja a látogatót és beletaszítja a spirálokon elmesélt megrázó festmények segítségével az olasz történelembe, az 1919 és 1945 közötti időszakba: látjuk a fasizmus hatalomra jutását, a háború borzalmait, a zsidók deportálását, s végül az ország felszabadításának a pillanatait. Az alkotásokon mindössze négy szín váltakozik: a vörös, a partizánok ellenállását jelképezi, a fehér a katolikusok szimbóluma, a sárga a zsidóüldözés jelképe, a fekete pedig a fasizmusé. Az alagút elején a sötét szín dominál, a végén pedig a fehér és a vörös árnyalatok kerülnek előtérbe.

Szintén a Firenzéből deportált és soha vissza nem tért zsidó lakosokra emlékezve az utóbbi hónapokban a város utcáin, a járdákba beleépítve több helyen is feltűntek az úgynevezett „buktatókövek” a deportáltak nevével, születési dátummal azok előtt a házak előtt, ahonnan annak idején elhurcolták őket.