A firenzei Ognissanti templom érdekességei

Firenzében kevesen jutnak el az Ognissanti templomig, még a firenzeiek sem ismerik, pedig nagyon sok érdekes mű és történet fűződik hozzá

A templom szorosan kötődik a reneszánsz egyik legszebb női figurájához, Simonetta Vespuccihoz, aki nagy valószínűséggel Botticelli múzsája volt. Maga Botticelli is dolgozott ebben az épületben, s itt van a sírja. A 15. század végének másik népszerű festője, Domenico Ghirlandaio szintén kapott megbízásokat a templom díszítésére, s itt nyugszik Napóleon egyik testvére, Carolina Bonaparte.

1251-ben az Umiliatiak, egy lombard származású szerzetesrend tagjai kezdik el építeni a templomot. A szerzetesek az imádkozáson kívül gyapjúfeldolgozással és gyapjúfestéssel foglalkoztak. Ehhez a tevékenységhez nagyon sok vízre volt szükség, s ezért választották az Arnóhoz közeli helyet. Egy bonyolult csatornahálózatot alakítottak ki a kolostor környékén, hogy fel tudják használni a folyó vizét a munkálatok során.

A templom a közelben élő előkelő családok támogatásának köszönhetően hamarosan sok értékes művel gazdagodott. A jobboldali második kápolna például a Vespucci család patronátusa alatt állt. A Vespucciak szoros üzleti kapcsolatokat alakítottak ki a Mediciekkel, kereskedők, bankárok. Ma elsősorban Amerigo Vespucci, a híres felfedező révén emlékezünk rájuk. Rájött arra Amerika partjain mentén hajózva, hogy Kolumbusz nem Indiába jutott el, ahogyan azt korábban hitték, hanem egy új kontinenst fedezett fel. Éppen ezért az Új Világot 1507-ben egy német térképész javaslatára Amerikának nevezték el Amerigo keresztnevére utalva, az ő tiszteletére.

A másik legendás szereplő a firenzei reneszánsz történetében, aki a Vespucci családba házasság révén került be, Simonetta Vespucci, Marco Vespucci felesége. A történészek nagy része szerint Botticelli múzsája, a leghíresebb Botticelli műveken az ő arca köszön ránk. Nagyon fiatalon, mindössze 23 éves korában halt meg, s ebben a templomban temették el, de sajnos a sírja nem maradt meg. A templom átalakításai során megsemmisült.

A Vespucci kápolnát Domenico Ghirlandaio freskói díszítik. Az alsó történet Jézus levételét ábrázolja a keresztről, felette pedig a híres Könyörületes Madonnát látjuk (Madonna della Misericordia). Ez utóbbin Szűz Mária kitárt köpenye alatt tömörülnek a Vespucci család tagjai, mintha mindannyian Szűz Mária oltalmazóan föléjük boruló köpenyének a védelmét keresnék. Jobbra a nők, balra pedig a férfiak láthatók. A családfő és a freskók megrendelője, Amerigo il Vecchio Vespucci közvetlenül Szűz Mária előtt térdepel imádkozva, piros ruhában. Hátulról ábrázolta őt a művész rendkívül karakteres arcvonásokkal, kopasz fejtetővel és hófehér hajjal. Mellette térdel a jobboldalon a felesége, Nanna Onesti. A szereplők között megjelenik előkelő sárga brokátruhában Firenze püspöke is. Fogatlannak tűnik, hiszen ha figyelmesen megnézzük, a szája szinte behorpad az orra alatt. Valószínűleg ott imádkozik Amerigo Il Vecchio két fia, Giorgio Antonio Vespucci, feketében tekintetét a nézőre szögezve és Nastagio Vespucci piros fejfedőben, átható tekintettel a bal szélen. A nők csoportjából kiemelkedik a piros köpenyben ábrázolt figura elegánsan kidolgozott frizurával, bonyolult hajfonatokkal, magasra borotvált homlokkal a kor divatja szerint. Szűz Máriától közvetlen balra pedig sokak szerint a későbbi felfedező Amerigo helyezkedne el, itt még szinte kamaszkorban látjuk. A freskó Ghirlandaio korai művei közé tartozik, de már itt szembeötlik az, hogy milyen hihetetlenül élethűen, portrészerűen képes ábrázolni a szereplőket. Ez lesz majd a későbbi sikereinek az alapja.

Szintén a Vespuccik rendelték meg 1480-ban Ghirlandaiótól a Szent Jeromost ábrázoló freskót. Ez a mű válasz a szinte egy időben festett Szent Ágoston alkotásra, amely Botticelli alkotása. A két freskó beállítása és témája hasonló, az egyház két doktorát elevenítik fel írás közben a művészek. Ghirlandaio alkotásán a dolgozószoba túlságosan zsúfoltnak tűnik, a tárgyak válnak főszereplővé. Mintha sok kis csendéletet akart volna megmutatni nekünk a művész. Az íróasztalon szép rendben sorakoznak egymás mellett a tintatartók (látjuk a piros tintacseppeket is az üveg felületén), az olló, a könyv, a levél, a gyertya. Az asztalt egy értékes perzsaszőnyeg takarja, egy luxuscikk, amelyet Ghirlandaio gyakran ábrázol a festményein. Hátrább pedig a polcon könyvek és iratok sokasága, két átlászónak tűnő váza, egy nyaklánc látható.

A templom másik oldalán Botticelli Szent Ágostont ábrázoló műve található, aki szintén munka közben, az írópult előtt jelenik meg. Itt is a Vespucci család volt a megrendelő, látjuk a címerüket a kép felső részén. Éppen az ihlet pillanatában rögzíti az arckifejezését a művész, amint a kezét a szívére helyezi. A feje mögötti könyv lapján teljesen értelmetlen írásjelek halmaza alkotja a szöveget egy kereszttel megjelölt sor kivétél, amely egy tréfás mondókát tartalmaz az egyik szerzetes, Fra Martino szökésére vonatkozóan.

A főoltár felé közeledve az olasz festészet első jelentős képviselőjének, Giottónak egy feszületét láthatjuk a baloldali kereszthajó végében.

A jobboldali kereszthajó egyik kápolnájának a sarkában nyugszik Botticelli, aki 1510 május 17-én halt meg. A földön egy egyszerű kör alaprajzú márványlap jelzi a reneszánsz egyik legnagyobb festőművészének sírját. A sír előtti kőkorláton egy kis kosárkában mindig üzenetek sokasága található, az idezarándokló, Botticellit imádó látogatók csodálatot kifejező soraival.

S végül Napóleon egyik testvére, Carolina is Firenzében fejezte be kalandos életét, s az Ognissanti templomban temették el. Carolina férje Gioachino Murat, Napóleon egyik legtehetségesebb tábornoka 1808-ban megkapta a Nápolyi királyi címet, s Carolina természetesen követte a férjét Nápolyba. 1815-ben Napóleon bukása után Carolina Triesztbe menekült a gyermekeivel, majd Ausztriába. Végül ismét visszatért Itáliába, egy darabig Triesztben, majd 1831-től Firenzében élt az Ognissanti templom szomszédságában. Az épület ma a Westin Excelsior luxushotel részét képezi. 1839-ben a halála után szinte titokban az Ognissanti templomba vitték a holttestét, s egy kicsi, eldugott, a hívek által nem látogatható helyiségben temették el. A lánya, aki Bolognában élt szerette volna Bolognába vitetni az édesanyja földi maradványait, de a pápa nem engedélyezte. Semmilyen jelzés nem utalhatott abban az időben a sírra. Csak jóval később emelik a család leszármazottai a ma is látható kriptát, amelyet legutoljára 2016-ban restauráltak.

A templomba a belépés ingyenes.

Nyitvatartás: 9.00-12.30 és 16.00-19.00, szerdán délelőtt zárva.