A Campatelli család lakótornya San Gimignanóban

San Gimignano, a középkori lakótornyok városa. A Campatelliek a 19. században vásároltak meg egy régi tornyot és a hozzátartozó palotát, amelyben a család tagjai egészen 2005-ig éltek.

Az itáliai középkori városállamokban a meggazdagodott kereskedő és bankárcsaládok nagyon büszkék voltak az elért anyagi jólétre, s öntelten fitogtatták a gazdagságukat elsősorban magas tornyok építésével. Így is meg akarták magukat különböztetni az egyszerű polgároktól. A legtöbb esetben a tornyokat nem használták lakóházakként, csak státusz szimbólum céljából épültek, hiszen annyira szűkös volt a belső tér, hogy nem lehetett volna emberi tartózkodásra alkalmas lakásokat kialakítani. Voltak azonban olyan tornyok is, amelyek mindkét szerepet betöltötték, lakásokként is szolgáltak. Az emeleteket létrákkal kötötték össze, s egy-egy szinten egy-egy szoba kapott helyet. Nem ismerjük annak a családnak a nevét, amely a később a Campatelliek által megvásárolt tornyot építette. A 12. században vagyunk, amikor még sokkal kisebb a város, s csak egy szűk kerületű városfal veszi körül védelemképpen a települést. A torony az egyik kaputól nem messzi helyezkedett el, tehát a falakon kívül, a híres Francia zarándokút mentén, stratégiailag nagyon fontos helyen. Az építtető családnak a középkorban egészen biztosan jól ment a sora, hiszen három alkalommal emeltette meg az eredetileg mindössze 11 méter magas házat, amíg végül is a toldozgatások eredményeképpen 28 méteres magasságot ért el a torony csúcsa.

Az évszázadok folyamán hozzátoldottak még több más épületelet is a már meglévő toronyhoz, s végül a 18. századra egy vakolt homlokzatú firenzei stílusú palotává alakult át.

A 19. század elején a Campatelli család vette meg a palotát. A Campatelliek gazdag vállalkozók és földtulajdonosok, akik egy rendkívül elegáns nagypolgári otthonná alakítják át az épületet. A 19. század első éveiben két Campatelli testvér nevéhez fűződik a család meggazdagodása, akik alabástrom feldolgozással és kereskedelemmel fogalkoztak. Az előállított alabástrom dísztárgyakat és más cikkeket Szentpétervárig, Dublinig, Máltáig, Egyiptomig is eljuttatták. Kb 50 éven keresztül foglalkoznak ezzel az iparággal, majd földek vásárlásába fektetik a pénzüket. A család a san gimignanói házban töltötte a vakációkat vagy pedig akkor szálltak itt meg, amikor a város környéki birtokaikon volt elintézni való ügyük. A Campatelli család utolsó tagja, Lydia 2005-ben a FAI-nak (a FAI műemlékek restaurálásával és látogathatóvátételével foglalkozó jórészt önkéntességen alapuló, s magát adományokból fenntartó szervezet) ajándékozta a palotát azzal a feltétellel, hogy egy múzeumot alakítsanak ki benne, amelyet bárki megtekinthet. Lydia a család hagyatékát egy gyűjtő és tudós mentalitásával őrizte meg és rendszerezte, s ennek a lelkiismeretes és szenvedélyes gyűjtőmunkának köszönhetően volt lehetőség arra, hogy szinte tökéletesen rekonstruálni lehetett a 19. századi állapotot. Az eredeti berendezési tárgyak, a bútorok, könyvek, dokumentumok, korabeli fotók alapján bepillantást nyerhetünk egy 19. századi gazdag toszkán polgárcsalád életébe. A látogatás a padlástérben és a toronyban kezdődik, ahol egy érdekes videó segítségével megismerkedehetünk a város történetével, a középkori lakótornyok világával. Ezt követően a "piano nobile", a legelegánsabb emelet következik. A szobákon végigsétálva láthatjuk a fotókat, emléktárgyakat, festményeket, amelyeket Lydia gyűjtőmunkájának köszönhetünk, s amelyek a család történetét követik végig. Megnézhetjük a szalont, amelyben a vendégeket fogadták, a hálószobákat, a társalkodó sarkokat, a középkori torony első emeletén berendezett nappalit, a család fejének a dolgozószobáját, s végül az ebédlőt, amelynek a teraszáról csodás kilátásban lehet gyönyörködni.