A borkiadó ablakok Firenzében

Nagyon régen akartam már írni ezekről a fura, látszólag logikátlanul elhelyezkedő kis ablakokról, amelyek Firenzében lépten nyomon ránk köszönnek a házfalakról. Mindig megállok egy-kettő mellett a városnéző séták során, s elmesélem a történetüket. A nevük olaszul Buchette del Vino, azaz szó szerinti

Az elnevezésből könnyen kitalálhatjuk hogy mire szolgáltak. Szinte minden jómódú család rendelkezett szőlőkkel a város környékén, mindannyian foglalkoztak szőlészettel és borászattal.

A 16. századtól kezdve biztosítják a termelők számára a közvetlen árusítást. Nagyon kedvező volt ez a lehetőség, hiszen kiküszöbölték a közvetítőket, s adómentes volt a tevékenység, a saját borukat árulhatták így, jól kerestek vele. Kis félköríves ablakocskákat nyitottak tehát kb egy méteres magasságban az árusítás céljából általában a paloták főbejárata mellett vagy a pince felőli részen, s ezeken át adták ki a bort. Az ablak mögött egy pince rejtőzött a hordókkal, ebből mérték a nedűt a vásárlóknak. A kis nyílások majdnem mindig szabványméretűek, 23 cm szélesek és 36 cm magasak. Ennek is megvolt az oka, hiszen így egészen pontosan befért egy nádfonatos hasas flaskó rajtuk. A vásárlók bekopogtattak a fából készült ablaktáblákon, benyújtották az otthonról hozott üres üveget, a kocsmáros megtöltötte az üveget a borral, s rendkívül elővigyázatosan mielőtt kiadta volna a bort elkérte a pénzt, s csak a fizetés után nyújtotta át a flaskót az ügyfélnek. Előfordult az is, hogy ezeken keresztül jótékonykodtak a nemesi családok. Kiadták a vacsoráról vagy az ebédről megmaradt ételeket a kéregetőknek, a nincsteleneknek.

Kb 170 ilyen kis bögrecsárda ablaka látható még ma is Firenzében, csak sajnos ma már nem aktívak. A legutolsót 1958-ban zárták be. Egy néhány évvel ezelőtt megalakult társaság, az Associazione delle Buchette del Vino foglalkozik a karbantartásukkal, a feltérképezésükkel, a történetükkel. Egyesek ma is nagyon jó állapotban vannak, másokat befalaztak vagy átalakítottak. Néhánynak a helyén ma kapucsengőket vagy postaládákat helyeztek el.

Nemrégen előkerült egy érdekes dokumentum, amely részletesen leírja milyen megoldást ötlöttek ki az árusításra a járványok idején. Az irat az 1630-as pestisjárványra vonatkozik. A közvetlen kontaktust megakadályozandó, a kocsmáros egy csövet vezetett ki az ablakon, s a csövön át belefolyatta bort az üres üvegbe. A pénzhez sem ért hozzá, hanem egy kis rézlapátot használt, arra helyezte a vevő a pénzt. Ezután a kocsmáros behúzta a kanalat, beledobta a pénzt a ládikába és ecettel fertőtleníttte a lapátkát.

Sajnos mostanában ismét időszerűvé vált a borlyukak használata. Hármat nyitottak újra ki, kettőt áprilisban. Az első vállalkozó, akinek eszébe jutott újra igénybe venni az ablakot a történelmi fagyizó, a Vivoli tulajdonosa volt. Így adták ki a fagyit elvitelre áprilisban, amikor még nem lehetett belépni az üzlethelyiségbe. A második egy picike, hangulatos vendéglő, az Osteria delle Brache, amely a Szent Kereszt templom negyedében található.

A harmadik pedig már több mint egy éve újra nyitva áll, tehát semmi köze a járványhoz. A Santo Spirito negyedben levő Babae bár és enoteca kezelői tavaly érdekességképpen felkínálták ezt a lehetőséget a vendégeiknek. Kérésre a borlyukon adják ki nagyon stílusosan a pohár bort.