Raffaello halálának 500.évfordulója

1520 április 6-án, pontosan 500 évvel ezelőtt, mindössze 37 éves korában hunyt el Raffello, a reneszánsz egyik zsenije.

 Az évforduló alkalmából néhány hozzá fűződő történetet, néhány legendát szeretnék veletek megosztani, elsősorban a nőkhöz fűződő kapcsolatáról mesélve.

Raffello elsősorban az elbűvölő, harmonikus, ideális szépségű, de ugyanakkor mégis szinte lélegző, élettel teli női ábrázolásaival nyűgözi le a szemlélőt még ma is.Madonnák és más női figurák hosszú sorozata kíséri végig az életművét, mindig a szépséget akarta megörökíteni a festményein. Nem csak festette, hanem ő maga, a magánéletében is nagyra értékelte a női szépséget. Nagy nőcsábász hírében állt, rafinált udvarló, imádja a szebbik nemet, s ez az érzés kölcsönös. A szebbik nem képviselői sem vetik meg a művészt, aki kellemes megjelenésű, sötét szemű és hosszú sötét hajú, harmonikus arcvonásokkal megáldott karizmatikus, nagyon jóképű fiatalmber volt. A finom egyéniségéhez járult még rendkívüli kapcsolatteremtő képessége, eleganciája, életének a második felében pedig a gazdagsága és a hírneve is nagyon sok szép fiatal és előkelő lányt vonzott. Az 1510-es években Rómában ő volt a nők bálványa. Sok szerelmi kaland kíséri az életét, sok híres szépséget megörökített a művein, de sokak szerint csak két női figura ihlette meg őt igazán, az édesanyja és az utolsó, legendás szerelme, a Fornarina.

Raffaello édesanyja, Magia Ciarla egy urbinói előkelő, művelt család sarja, mély nyomokat hagyott a festő életében, különlegesen szoros kapcsolat volt kettejük között. Az édesanyja nem bízta egy idegen dajkára a fiát, ahogyan ez egy jólétben élő családban megszokott volt, hanem ő maga fogalkozott vele a születése pillanatától kezdve, ő maga szoptatta a kisfiút. Raffaello mindössze 8 éves, amikor az édesanyja meghalt, de a képe egész életében elkíséri a művészt. Tudjuk a leírásokból, hogy szőke hajú, magas homlokú, fehér bőrű, inkább északi típusú szépség, aki valószínűleg néhány későbbi Madonna képében néz ránk. A Raffello szülőházában látható Szűz Máriát és gyermek Jézust ábrázoló freskó, Raffaello és az édesapja közös műve, sokak szerint őt ábrázolja, s minden más a Madonnát és a gyermekét ábrázoló festményén is az a családias, meghitt hangulat tükröződik, amelyben gyerekkorában része lehetett.

Raffello Madonnái igazi édesanyák, érezzük azt a szoros köteléket, amely a gyermekükhöz fűzi őket. Elég olyan apró, bensőséges részletekre gondolni mint az Uffizi képtárban őrzött Tengelicés Madonna kis Jézusának az édesanyja lábfejére támaszkodó lába, mintha biztonságot, szilárd alapokat keresne. Vagy a Pitti palotában látható Karosszékes Madonna Jézusa, amint az anyukájához bújik, a fejük összeér, mintha az anya a karjaiban ringatná a kisfiát.

A másik kiemelkedően fontos női figura Raffaello életében a legendás, titokzatos szerelme és modellje, az úgynvezett Fornarina, azaz péklány volt. Nagyon keveset tudunk róla, sokan megkérdőjelezik a létezését is. Az életrajzírójához, Giorgio Vasarihoz kell visszanyúlnunk, aki először tesz említést róla. Eszerint a Fornarina név mögött Margherita Luti, egy trasteverei pék gyönyörűszép lánya bújik meg. Vasari elbeszélése szerint amikor egyszer Raffaello Rómában, a Trastevere negyedben sétálgatott, álmodozva merengett, hirtelen megpillantott egy csodaszép leányzót az egyik ablakból kihajolva. A lélegzete is elállt a látványtól, s menten beleszeretett. Ettől kezdve nem tud elszakadni tőle. Amikor például a gazdag bankár, Agostino Chigi palotájában dolgozik azt követeli, hogy azonnal vezessék oda hozzá Margheritát, mert nélküle nem képes még az ecsetet sem felemelni. A szerelmüket azonban nem verhetik nagydobra, nem koronázhatják meg házassággal, mert Raffaellónak már van egy hivatalos jegyese, Maria Bibbiena, a nagyhatalmú, a pápához közel álló Bibbiena kardinális unokahúga. Szó sincs szerelemről ebben az esetben, a kardinális maga kezdeményezte a frigyet, amely a művész számára egy óriási lehetőség lenne a társadalmi felemelkedésben. Ezzel Raffaello is tisztában van, megtisztelőnek érzi a házassági tervet, nem akar azonban lemondani a szerelméről sem, de nem akarja megsérteni a kardinálist, s éppen ezért töménytelen elfoglaltságára hivatkozva halasztgatja az esküvőt, míg végül 37 évesen, nőtlenül meghalt.

Sok művészettörténész elképzelése szerint jó néhány alkalommal a Fornarinát látjuk a festményein. Például a Sixtusi Madonna kép főszereplője, a Fátylas hölgy modellje, s a Rómában a Barberini palotában őrzött női arckép is őt ábrázolná.

Ez utóbbi festményt nagyon sok titok veszi körül. Az alkotás lenyűgöző. A szemlélő érzi, hogy a festő mennyire szerethette a modellt, mennyire közvetlen, bensőséges kapcsolatban volt vele. Raffaello számára ő a töketes modell, az ihletet adó múzsa, a sokszor megálmodott szerető, a művész Vénusza. A kezek póza is az ókori Vénusz szobrok mozdulatára emlékeztet. Raffaello azt is fontosnak tartotta ebben az esetben, hogy szignálja a művet. A neve a félig meddig ruhátlanul ábrázol női figura karján ábrázolt karkötőn olvasható.

A másik remekműve a Pitti palotában látható La Velata (Fátylas hölgy) szintán emlékeztet Margheritára. Megint Giorgio Vasari az, akinek nyomán erről beszélhetünk. Mások szerint azonban nem ő szerepel a festményen, hanem egy gazdag, már férjezett nő, erre utalna a fátyol jelenléte (a hajadonok nem hordtak fátylat) és a rubinttal és a gyönggyel díszített ékszer a hajában, amely abban az időben egy tipikus eljegyzési ajándéknak számított. Ehhez hasonló ékszert látunk a Rómában őrzött képen is. Ezek a tények, s ettől a ponttól kezdve átlépünk a feltételezések világába. A legutolsó restaurálás alkalmával a római Fornarina festményen egy titokzatos részletet találtak a szakemberek, egy eljegyzési gyűrűt a modell ujján.Korábban nem volt látható, mert egy vastag festékréteg eltakarta. Milyen gyűrű lehet? Ki és miért tüntette el? Tudjuk, hogy kép Raffaello halálakor a művész szobájában volt. A gyűrű lehetne egy titokban megkötött házasság tanúbizonysága. Elképzelhető, hogy Raffaello titokban megesküdött volna Margheritával, ezért halasztgatta a házasságot a kardinális unokahúgával. A barátai és a segédei a mester halála után elrejtették, átfestették a gyűrűt, hogy ne legyen nyoma ennek a szerelmi kapcsolatnak, hiszen nem akarták elveszíteni a vatikáni megrendeléseket, nem akartak kompromittálni a művészt.

Ha ez a feltevés igaz lenne, akkor a firenzei Fátylas hölgy is lehetne Margherita képmása már férjes asszonyként a fátyollal a fején, s az ékszerrel a hajában.

Rafaello egy rövid betegség következtében hunyt el, amelynek az okát nem ismerjük. Van aki maláriára gyanakodott, mások mérgezéses tüneteket véltek felfedezni, Giorgio Vasari pedig a túlságosan aktív és megerőltető szerelmi éjszakákat jelöli meg a halál okaként.

A művész gondoskodik a szerelméről, megélhetést biztosít a számára a haláláig. Semmiféle hírrel nem rendelkezünk azonban ezt követően róla, de a romantikus szerelmi történet, a művész és a modelljének a halhatatlan kapcsolata nagyon sok festőt megihletett különösen a 19. században.