Pisa leghíresebb látnivalói, műemlékei, érdekességei
Kihagyhatatlan állomás a toszkán út során Pisa, Pisában a Csodák tere, s ezen belül is a Ferde Torony, amelyet a világ minden sarkából érkező turisták megpróbálnak egy fotó kedvéért megtámogatni.
A város maga több mint ezer éves múltra tekint vissza, fénykorát a Tengeri Köztársaság korában, a 11-13.században élte. Ekkor a pisai flotta bejárta az egész Földközi tengert, a pisaiak kereskedtek a az e térségben élő népekkel, megismerkedtek az arab világ kultúrájával, építészetével, művészetével. A pisai flotta elfoglalta Korzikát, Szardínia nagy részét, s több tengeri csatában legyőzte az arab hajóhadat, rendkívüli gazdagság áramlott a városba.
PISAI DÓM TÉR
Az egyik hadizsákmány kincseiből kezdik el 1064-ben a Dóm építését, amely a pisai román stílus remekművévé válik. A Dóm különlegessége az, hogy több kultúrális hatás keveredik itt egymással. A pisai építészek felhasználják az arab épületek díszítőelemeit, formakincsét, s az ókori világ művészetének a jellegzetességeit is érezhetjük itt. Talán ezért is áraszt ennyire sajátos, egyedi hangulatot a Dóm belső tere, a szorosan egymást mellett elhelyezkedő oszlopok sorával, a fekete-fehér csíkozású márványelemekkel, amelyek az arab világ hatását mutatják. Ott van azonban a bizánci kulúrára emlékeztetető nagyszerű mozaik az apszisban, valamint a már a reneszánsz irányába mutató remekmű, Giovanni Pisano pulpitusa a 14. század első évtizedéből.
Érdekes módon a Dóm tér nem a város központjában található, hanem a középkori falak mentén, a város szélén. A szokatlan helyválasztás oka az lehet, hogy már a kora kereszténység korában egy kultuszhely alakulhatott itt ki, s ezt a tradíciót folytatva a 11. századtól kezdve ugyanott épül ki a vallási élet centruma Pisában.
A Dómmal szemben emelkedik a Battistero (Keresztelőkápolna), amelynek építését 1152-ben Diotisalvi kezdte meg. Itt a román és a gótikus stílus együttélését figyelhetjük meg, hiszen a homlokzat csúcsíves felső része a mellszobrokkal, Giovanni Pisano tervei alapján már a gótikát képviseli.
Időrendben az utolsó épület a téren a Camposanto, a Monumentális temető, amelynek márványfalai egy szuggesztív hatású belső teret rejtenek. Egy kolostor kerengőjére emlékeztet a belső udvar a márványcsipkés boltívekkel. A falakat 14. és 15. századi freskók díszítik, közülük a leghíresebb Buffalmacco Utolsó ítéletet bemutató műve, amelynek pokolábrázolását Dante Isteni színjátéka ihlette meg.
Mindenki azonban elsősorban a Ferde Torony miatt érkezik ide, amely igazából a Dóm harangtornya. Szinte azonnal az építkezés kezdete után, a 12. század végén megsüllyedt az építmény, s éppen ezért a harmadik emelet magasságában leállnak a munkálatokkal. A süllyedés oka a laza, homokos szerkezetű talajban keresendő. Az ókorban itt egy mocsaras, lápos terület helyezkedett el, amelyről a középkori építők nem vettek tudomást. Végül majdnem száz év elteltével úgy döntenek, hogy folytatják a munkát, s megpróbálják korrigálni a dőlésszöget, megpróbálják kiegyenesíteni a tornyot. Az 58 méteres magasságú torony tetejére 293 lépcső vezet fel, s nagyszerű a kilátás a Csodák terének az épületeire
CAVALIERI TÉR
A Pisában járó turisták túlnyomó többsége nem jut tovább a Csodák terénél, a legtöbben “megtámogatják” a Ferde tornyot, sétálnak egyet a Dóm és a Battistero körül, s aztán indulnak is tovább, nem lépnek túl a tér határán. Akik azonban több időt szánnak a városra és kimerészkednek a “mágikus” körből, rengeteg érdekességet és szépséget fedezhetnek fel Pisa kevésbé látogatott részein. Pisa nem kizárólag a Csodák teréből áll. Érdemes elkalandozni a középkori szűk utcákon keresztül a Vettovagli tér felé. Ez Pisában a piac színhelye, itt pakolják ki még ma is az árusok minden reggel a portékáikat. Ez talán a legjellegzetesebb középkori része a városnak, néhány lakótoronnyal, sikátorokkal, hangulatos kis éttermekkel, egyszerű szendvicsező helyekkel. A másik központi tér a városban a Piazza dei Cavalieri, amely már a 16 századi városátalakítások eredmánye. Itt áll a díszes Palazzo della Carovana, az egyik legnagyobb presztízsű olasz elitkollégium, a Scuola Normale di Pisa székhelye.
SANTA MARIA DELLA SPINA
Az Arno parján nézkelődve azonnal megragadja a tekintetünket egy picike gótikus gyöngyszem, a Santa Maria della Spina (“Tövises” Szűz Mária) templom, amely a folyó egyik rakpartjára támaszkodik. Egy igazi ékszerdoboz a márványcsipkékkel díszített karcsú tornyokkal, a fülkékben álló elegáns szobrokkal, a többszínű márványintarzia színezéssel, a remekművű rózsaablakokkal. Az idők homályába vész az alapítás pontos dátuma, de nagy valószínűséggel az 1230-as években kezdték el építeni. Akkoriban még négy méterrel lejjebb helyezkedett el, szinte a folyó medrében bújt meg, s egy egyszerű, dísztelen, igazából jelentéktelen építmény volt. 1325-ben azonban elkezdik bővíteni és ekkor nyeri el a ma is megcsodálható fantáziadús, gótikus formákat. 1333-ban egy nagyon fontos ereklyével gazdagodik, hiszen egy jómódú pisai kereskedő egy a Jézus töviskoronájából származó tövist ajándékozott a templomnak. innen az elnevezése ma is.
A belső tér rendkívül egyszerű, sokkal pompásabb dekorációt várnánk a díszes külső után, de nem így van. A ma is itt őrzött legkiemelkedőbb alkotás az úgynevezett Rózsás Madonna, Andrea és Nino Pisano gótikus remekműve a 14 századból.
Az Arno folyamatos veszélyt jelentett az épület számára. Tudjuk, hogy már a 15. században is többször restaurálták, a gyakori árvizek okoztak súlyos károkat.
Végül egy nagyon radikális beavatkozást hajtottak végre. 1871-ben darabjaira szedték a templomot, s ezt követően néhány méterrel arrébb és néhány méterrrel magasabban újra felépítették. Rengeteg kritika érte a terv kiötlőit, különösen azt követően, amikor az újjáépítés végén kiderült, hogy egy csomó márványdarab és díszítőelem megmaradt, nem jegyezték fel pontosan minden egyes építőelem helyét! Ki tudja kinek a kertjébe kerültek, kinek a házát díszítk ezek a felesleges darabok!
