Látnivalók és élmények idegenvezetéssel
Kérdése van?
+39 328 7217096

A sienai Chianti vidék leghangulatosabb városkái, kastélyai, pincészetei

Chianti vidék

A Chianti vidék nevét hallva a világhírű borok, a szőlőkkel és olívafákkal beültetett lankás dombok, a dombtetőkön magányosan álló elegáns villákká átalakított,

kőből épített régi gazdasági épületek jelennek meg a szemünk előtt. Ez a dombos terület Siena, Firenze és Arezzo között húzódik, a legnagyobb tengerszint feletti magassága 893 méter, amelyet a Monti del Chianti egyik csúcsa ér el. A legendák szerint a bort a titokzatos eredetű, az ókorban e vidéken megtelepedett etruszkok honosították meg, s ennek a hiedelemnek valószínűleg valamilyen valóságos alapja is lehet, hiszen i.e 6. századból származó speciálisan a bor szállítására és tárolására használt edényeket találtak Castellina Chianti területén a régészek. A középkorból megmaradt dokumentumok is tanúsítják a szőlőművelést a vidéken, a Badia di Passignanói apátság levéltárában pedig egy olyan 1318-ból származó írást találtak, amely tanácsokkal szolgál azzal kapcsolatban, hogyan kell jó bort készíteni. Jóval később, 1716 szeptemberében születik meg a híres nagyhercegi dekrétum, amely hivatalosan is körülírja a Chianti Classico bor termőterületét. III Cosimo magyherceg rögzíti ía Chianti zóna határait.Chianti térképe

A XX század elején a Chianti híre annyira megnőtt, hogy a rögzített területen megtermelt borral már nem tudták ellátni a növekvő nemzeti és nemzetközi keresletet, s a határokon kívül is elkezdenek Chianti bort előállítani.

Ezért 1924-ben a Chianti termelők egy konzorciumot hoztak létre (Consorzio per la difesa del Chianti), hogy védjék a márkanevet. Szimbólumként a fekete kakast választották, amely már a Chianti katonai Ligának is a jelképe volt, s amelyet Giorgio Vasari a Chianti allegóriájában is ábrázolt a firenzei városháza, a Palazzo Vecchio egyik díszítésén. 1932-ben tették hozzá egy speciális miniszteri rendelettel a "classico" jelzőt azokhoz a Chianti borokhoz, amelyet az eredeti termőterületen készültek, azaz a következő településeken: Castellina in Chianti, Greve in Chianti, Gaiole in Chianti, Radda in Chianti, San Casciano, Val di Pesa, Barberino Val d'Elsa, Tavarnelle Val di Pesa, Castelnuovo Berardenga, Poggibonsi.

Miért éppen a fekete kakast választották jelképként? További információk» 

Ma a Chianti vidéken kb 1000 különböző típusú bort készítenek. A szabályok szerint a Chianti Classiconak minimum 80 százalékban Sangiovese, az itt őshonos szőlőfajtából kell állnia, a fennmaradó 20 százalék lehet más típusú piros szemű szőlő, például az itt elterjedt Canaiolo, Colorino vagy a nemzetközibb Cabernet és Merlot. A Chianti Classico a szüret utáni év október 1-től árusítható, a Riservát a szüret után legalább 24 hónapot kell érlelni, amelyből 3-at már palackban. Az Chianti Classico alkoholtartalma minimum 12 százalék, a Riservaé pedig 12,5.

Chianti Nemcsak a finom borok miatt érdemes felkeresni ezt a toszkán paradicsomot, hanem a szabálytalan ablakos, kővel burkolt épületek, a boltíves teraszok, a falusi román stílusú pici templomok, a hangulatos kisvárosok, pincészetek, várak, kertek, az aszfaltozatlan ún. "fehér" utak, ösvények, a csodaszép panoráma miatt is érdemes ideutazni. A természet minden évszakban más-más arcát mutatja itt meg. Tavasszal a gyümölcsfák, a repce, a levendula és a rekettye virágzik, nyáron pipacsok díszítik a megműveletlen földsávokat, ősszel a szőlőlevelek pompáznak tarka színekben a dombokon, télen pedig az örökzöld babérlevelűek és az ezüstös levelű olajfák színfoltjai teszik hangulatossá a vidéket.

Az 1950-es években miután nagyon sok mezőgazdasággal foglalkozó lakos elhagyta a földeket és beköltözött a városokba, picike, néhány házból álló települések maradtak lakók nélkül, s indultak enyészetnek. Általában kis házcsoportokról van szó, amelyek a középkorban egy-egy falusi templom, egy-egy lakótorony vagy vár körül rendeződtek. Spontán középkori épületek ezek, amelyek az igényeknek és a változó szükségleteknek megfelelően növekedtek. A tulajdonosok bele-bele toldottak egy újabb szobát, egy másik istállót, egy nagyobb tárolóhelységet, mindenféle tudatos tervezés és szervezés nélkül, rendkívül fantáziadús, tekervényes épületeket teremtve meg ezzel.

A "gyarmatosítók", azaz a vidékbe beleszeretett külföldiek, a 60-as évektől kezdve lecsaptak ezekre az üresen maradt, festői házakra, felismerték a vidéki idillben rejlő lehetőségeket. Angol nyugdíjas tisztek, nemesek, újságírók, bankárok, művészek vásárolták fel ezeket a romos állapotban levő falvakat, s a kedvező klímától, a finom boroktól, a jó ételektől, a csodaszép panorámától elcsábulva vagy véglegesen megtelepedtek itt vagy a nyári szabadságokat töltötték a Chianti vidéken. Az angolok után megjelentek a svájciak, a hollandok, a belgák, amerikaiak és a németek is. A németek abban különböznek az első nációktól, akik elsősorban pihenni és kikapcsolódni érkeztek ide, hogy ők maguk is elkezdenek mezőgazdasággal, szőlészettel, borászattal foglalkozni, s új kultúrákat bevezetni. Így egy kozmopolita, érdekes és változatos közeg alakult ki, amelyben az őshonosok mellett nagyon jól megférnek a világ minden részéről idetelepedett bevándorlók is.

Ezen az oldalon a Siena járáshoz tartozó Chianti városokat, kastélyokat, pincészeteket mutatom be. 

Castellina In Chianti

A dokumentumokban legelőször 1054-ben tesznek említést a településről. Nagyon fontos kereskedelmi útvonalak találkozásánál helyezkedik el, a két ősi ellenség, Firenze és Siena területeinek a határán, s éppen ezért a középkorban állandó csatározások színhelye, s sokszor vált gazdát is. A 15. században egy kataszrofális ostrom után a város falainak a helyreállításával és egy új erődítményrendszer kialakításával a híres firenzei építészt, Filippo Brunelleschit bízza meg a Firenzei Köztársaság. A 16. században, a Siena és Firenze közötti ellenségeskedések megszűnte után veszít a jelentőségéből, ez követően a városfalakat már nem hadi célokból használják, hanem támaszként az új lakóházak számára. A várost a Rocca, a 15. századi vár uralja, amelynek a belsejében egy etruszk múzeumot rendeztek be néhány évvel ezelőtt. A környék nagyon gazdag etruszk régészeti leletekben, amelyek közül a leghíresebb egy 4 sírból álló temetkezőhely (Ipogeo del Monte Calvaro) az i. e 7 századból. A vár múzeumának a meglátogatása során a toronyba is fel lehet menni, amelynek a tetejéről csodálatos kilátás nyílik a vidékre, a Chianti hegyeire és dombjaira.

Castellina in Chianti

Nagyon szuggesztív részlete a városnak a Via delle Volte, egy árkádos, félig fedett hosszú utca, a régi várvédő rendszer egyik maradványa. A sötét kapubejáratok mögött hagulatos üzletekre, éttermekre és borkóstolóhelyekre bukkanhat a látogató.

 

Radda in Chianti

Egy tipikus toszkán kisváros a szőlőbirtokok tengerében, a Chianti borvidék egyik központja. A 11 században a Guidi grófok birtokában volt, majd a firnzei köztársaság befolyása alá került. Ha madártávlatból tekinthetnénk le a településre, megfigyelhetnénk a koncentrikus körökben elhelyezkedő utcákat helyenként a városfalak maradványaival. A Palazzo Podestá valamint a San Niccoló templom uralja a központot.

Radda in Chianti madártávlatbólRadda közelében számos várkastély található, amelyek sorában az egyik legjellegzetesebb a Volpaia Kastélya, egy középkori erődítmény falu. A különlegessége az, hogy sötétebb színű köveket használtak az építéséhez mint a Chianti többi településén, s épségben megmaradt a központi védőtornya. Ma egy rusztikus, hangulatos agriturizmus és egy enoteca rendezkedett be a régi falak között.

Más várak ma már csak romokban állnak, mint például Albola é Monterinaldi, megint mások pedig elegáns villákká alakultak az évszádok során. Egy nagyon érdekes, a borkedvelők körében nagy népszerűségnek örvendő intézmény található Radda közelében, a La casa del Chianti Classico (A Chianto Classico háza): 2014-ben nyitották meg egy ősi kolostor, a Santa Maria al Prato épületében. Itt található a világ leggazdagabb választéka a Chianti Classico borokból. Különböző tanfolyamokat, előadásokat szerveznek itt a helyi jellegzetességekkel kapcsolatban, a borokról, a toszkán konyháról. Ezenkívül pedig hangulatos ebédeken és vacsorákon is részt lehet venni a szerzetesek egykori borospincéjében, a kerengőben, a külső teraszon vagy hűvösebb napokon a kandalló mellett.

 

Gaiole in Chianti

 

A fekvésének köszönhetően mindig fontos vásárváros volt, a környező kastélyokból, várakból, falvakból idejártak az emberek, hogy kicseréljék a termékeiket. Mivel egy nyitott, az átmenő forgalomra, a kereskedelemre orientált település volt, sohasem építettek falakat a városmag köré. Ez sajnos azzal a következménnyel járt, hogy többször lerombolták a háborúskodások idején,, s így többször újjá kellett építeni. Ezért kevés tanúsága maradt meg a letűnt koroknak a városban magában. A vidék ura középkortól kezdve a nagyhatalmú Ricasoli család, amelynek a családfáját egészen a 12. századig lehet visszavezetni, habár akkor még más néven, Firidolfi családként ismerték őket. Később változtatnak nevet. A Siena és a Firenze közötti folyamatos háborúskodások a váraik, birtokaik nagy részét sebezhetővé tette, azonban sikerült mind a mai napig megőrizni egy részüket.

Gaiole környéke nagyon gazdag régi erődítményekben, várakban, középkori templomokban, szőlészetekben, kolostorokban, amelyek közül a legszebbek: Castello di Vertine, Castello di Meleto, Spaltenna, Castello di Brolio, Castello di Cacchiano, Badia di Coltibuono.

 

Castello di Brolio

Brolio várkastélyAz egyik legrégebbi bástyás erődítmény Itáliában, még mindig lenyűgözi a monumentalitásával a látogatót. A 12. századtól kezde szinte megszakítások nélkül a Ricasoli család tulajdona. A sienai és firenzei védelmi vonalon helyezkedett el, s a két város közötti harcokban játszott meghatározó szerepet. Miután 1555-ben Firenze beveszi Sienát, Brolio elveszíti a jelentőségét. A 15. századi védőerődítmény nyomai még mindig láthatók, megmaradtak a vaskos falak és a központi torony. A vár kimelkedik a környékből, innen már ki lehet venni a távolban Siena tornyait is. A 19. században, 1861-65 között Bettino Ricasoli báró alakította át a régi erődítményt egy neogótikus kastéllyá. Bettino Ricasoli neve szorosan összefűződik a Chianti bor történetével. Brolio borokŐ volt az, aki kb 20 évig tartó kísérletezgetés után meghatározta a Chianti Classico formuláját. Arra a következtetésre jutott, hogy a legjobb bort 3 féle típusú szőlő (Sangiovese, Canaiolo, Malvasia) meghatározott arányú keverékéből lehet elérni.. Ezekhez az alapelvekhez igazodnak azóta is a Chianti Classico termelői. Maguk a Ricasoliak is mind a mai napig szőlészettel, borászattal foglalkoznak, a kastély szomszédságában lévő pincészetben meg lehet kóstolni és meg lehet vásárolni a boraikat. A várfalak és a kastély között egy szép olasz kert helyezkedik el, amelyre a falakról lehet rálátni.

 

Castello Vertine

Vertine

A picike falu a 11. században már létezett, s a várkastélya a Ricasoli család rezidenciájaként szolgált, miután Siena elűzte a család tagjait más lakóhelyeikről. Remek állapotban megmaradt az ovális formájú erődítmény, amelyet szintén körkörösen szűk utcák vesznek körül.

 

Castello di Meleto

Az elnevezés valószínűleg a "melo" (almafa) nevéből származhat, mivel az almatermesztés korábban nagyon elterjedt volt e vidéken. A vár korábban benedekrendi szerzetesek tulajdonában volt, akik a közelben lévő apátságban (Badia Coltibuono) éltek. Később a Ricasoli család tulajdonába került, akik átalakítják a várat az évszázadok során. Az egyik oldalon megőrizték a 15. századi masszív erődítmény egy részét, a henger alakú toronnyal, a másik oldalról viszont egy elegáns villának tűnik az építmény. Ezt az utóbbi szárnyat a 18. században alakították ki, elegáns termeket hoztak létre, s van itt egy egyedülálló színház is abból az időből. Ma egy luxus szállodát üzemeltetnek benne, a legszebb termeket pedig rendezvények, esküvők, kongresszusok szervezésére adják bérbe.

 

Badia Coltibuono

Egy legenda szerint Firidolfi Jeremiás volt az apátság alapítója a 10. században, tehát megint a környéket uraló dinasztiával találkozunk. 1049-ben érkeztek ide az első szerzetesek, a templom mellett álló kolostort a Vallombrosai benedek rendiek vették a kezelésükbe, s egészen 1810-ig ők laknak itt. A szerzetesek nemcsak imával töltötték a napjaikat, hanem ők honosították meg a szőlészetet is a vidéken. Egyrészt misék alkalmával használják a megtermelt bort, másrészt pedig saját fogyasztásra és eladásra is termelnek. A 15 században Lorenzo Medicinek sikerült megszerezni a birtokjogot.

Badia Coltibuono

 

Látogatható a régi kolostor remek borospincéje és étterme. Az étterem teraszáról fantasztikus kilátás nyílik az Arno völgyét övező hegyekre.

 

Spaltenna

 

Egy időben kolostor, ma luxus rezort különleges, a régi falak között, a szerzetesek volt celláiban és a tornyokban kialakított szobákkal. Egy erődkolostor volt a középkorba, egy tipikus középkori spontán építkezés eredményeként alakult ki. Eőször a pici templomot húzták fel, amelyet később megnagyobbítottak, majd fokozatosan kisebb nagyobb épületetket toldottak hozzá, s végül megerősítették a falakkal.

Spaltenna

Castelnuovo Berardenga

 

A Chianti legdélebbi részén vagyunk, Siena szomszédságában. A 12. századtól kezdve Siena érdekkörébe kerülve, kezdődik el a virágzása. A kisvárost körülvevő vidéken szebbnél szebb nemesi villák, vidéki gazdaságok, apátságok rejtőznek, mint például a Villa Greggiano, Villa Aiola, Villa Avanzati, Villa di Monaciano.

 

Szent Ansano temploma Dofana faluban

Egy különleges picike templom, amely Siena egyik védőszentjének, Szent Ansanónak a földi maradványait őrizte évszázadokon át. Ansano ezen a helyen szenvedett mártírhalált a 4. században. A mártíromságának a színhelyén egy kis templomot építettek a 7. században, s itt temették el, itt volt a sírja egészen 1108-ig. Ekkor átszállítják a holttestét a sienai Dómba.

 

La Certosa di Pontignano

Az 1300-as évek közepén alapították az apátságot, de ennek az első kolostornak kevés nyoma maradt meg. A 16. században szinte teljesen felújították. A kolostor szabályos alapterületű, 3 részre osztható. Az első a szerzeteseknek fenntartott szárny 12 cellával, amelyek egy központi udvar körül helyezkednek el. A második rész a templom, a harmadik pedig a kiszolgáló személyzet lakhelye. A templom szimbólikusan az egész épületegyüttes közepén helyezkedik el. A belsejében gazdag freskódíszítés látható a 16. századból. Ma az apátság szinte egésze a siénai egyetem tulajdonában van, különböző kongresszusokat, tanfolyamokat szerveznek itt. Ki lehet próbálni a szerzetesek celláit is, el el lehet itt tölteni néhány éjszakát, hiszen ezeket kiadják, kis apartmanokat alakítottak ki bennük.

Pontignano apátság

 

Chianti szoborpark, Pievasciata

Pievasciata falu mellett hozták létre néhány évvel ezelőtt ezt a szabadtéri szoborparkot. A kortárs művészetek kedvelőinek ajánlom a figyelmébe ezt az érdekességet. Híres és kevésbé híres művészeket hívtak meg ide a világ minden részéről, hogy érezzék a környék hangulatát, hogy ihletet kapjanak. A látogatás után minden alkotó létrehozta az ide megálmodott műveket, installációkat. Így a természet, a növények, a hangok, a fények a műalkotások szerves részei, specifikusan ide készült minden installáció, csak ebben a környezetben értelmezhető. Az elképzelés szerint az emberi művek csak kiegészítik a természetet, beleilleszkednek a környezetbe.

 

San Gusmé

Az egyik legszebb kisváros a környéken San Gusmé, egy picike festői házcsoport, amelyben mintha megállt volna az idő. Egy várfalakkal megerősített majdnem szabályos kör alaprajzú falu, szinte teljesen épen megmaradt falakkal. Különösen hangulatos a karácsonyi időszakban, amikor a lakók versengenek egymással, hogy kinek sikerül egyszerű, de ötletes ünnepi dekorációkat kitalálni. Ilyenkor szinte teljesen kihalt a falu, csak a díszítések teszik színessé és vidámmá a kőből készült házikókat egy igaz meseváros hangulatát adva.

San Gusmé Karácsony előtt

 

Villa Greggiano

A 14. században egy falakkal megerősített gazdaság, amely esküvői hozományként került 1527-től a Bianchi Bandinelli család tulajdonába, s azóta is ők irányítják a pincészettel és a villával kapcsolatos tevékenységeket. A csodaszép park, a 18. századból származó elegáns termek ma csak előzetes bejelentkezéssel látogathatók. A villa és a kert gálavacsorák, rendezvények esküvők, filmforgatások színhelye. Itt forgatták például 1996-ban az egyik legkiválóbb olasz filmrendező, Bernardo Bertolucci Lopott szépség című filmjének néhány jelenetét.

Monteriggioni

Egy főutca, két várkapu, egy kis központi tér egy templommal, két-három étterem és bár, kőből épült házak sora, egy picike játszótér és természetesen a városfaalk. Ennyi az egész! Mégis lenyűgöző a toszkán dombok egyikére "'ültetett " régi vár, a mai ksi falu Monteriggioni. A Firenzét Siénával összekötő autóútról is jól látható, de érdemes letérni egy órácskára a főútról és megnézni egy kicsit közelebbről is ezt a középkori csodát. A várat a 13. században Siena alapította, a sienai köztársaság északi előretolt védőbástyájaként Firenze ellen. Számtalan ostromot kellett kiállnia az évszázadok során, míg végül a 16. században elveszíti a jelentőségét, hiszen akkor az egész sienai köztársaságot bekebelezte a firenzei vezetésű Toszkán Nagyhercegség.

Monteriggioni

Megmaradtak mind a mai napig a 13. századi védőművek, a falak és a bástyák. 570 méteres körben ölelik körül a 14 toronnyal megerősített falak a várat. Lenyűgözőek lehettek ezek a méretek a középkorban, hiszen maga  Dante is említést tesz róluk az Isteni színjátékban, a pokolba hajított óriásokhoz hasonlítva a tornyokat. A falakon végig lehet sétálni, s lehet gyönyörködni az onnan nyíló fantasztikus kilátásban a dombokra és a Val D'Elsa vidékére. 

Colle Val d'Elsa

Reneszánsz épületkben, hangulatos középkori sikátorokban, jó kis éttermekben  gazdag ez az elbűvülő kisváros. Két részre osztható, a domb tetejére épült óvárosra (Colle Alto), s a modernebb, az Elsa patak mentén elterülő alsó kerületekre. A "kristály" városaként  (la cittá del cristallo) is emlegetik, mert   az olasz üveg- és kristályüveggyártás egyik legfontosabb központja, az olasz kristálytermékek 95 százaléka innen kerül ki.

Az alsó városrész szíve a 2000-ben teljesen újjáépített és modernizál Arnolfo tér, ahol  a heti piacokat tartják, s ahol a város lakói esténként és a hétvégéken összegyűlnek trécselni. Nem messzi innen található a Kristálymúzeum (Museo del cristallo), amely nemcsak betekintést ad az üveggyártás történetébe, hanem rendkívül szép, itt készített, elegáns üvegtermékekkel, különböző gyűjteményekből származó értékes darabokkal is büszkélkedhet. Különösen érdekes a kortárs formatervezők által megálmodott, fantáziadús része a kollekciónak. A múzeumot föld alatti helyiségekben rendezték be, egy régi üvegkészítő manufaktúra kemencéinek a helyén.

Az óvárosba egy szikla belsejében kialakított lift viszi fel a látogatót. A lift érkezési pontja melletti teraszról belátható Colle Val d'Elsa környéke. Innen egy rövid sétával elérhetőek a Dóm és az Óváros épületei. Néhány lakótorony is megmaradt még a középkorból szinte érintetlenül, a leghíresebb Arnolfo di Cambio lakhelye volt. Arnolfo, a 13. század egyik legkiemelkedőbb építésze és szobrásza a legenda szerint ebben a toronyban látta meg a napvilágot az 1240-es években. Firenzében tesz hírneves művész, ő tervezte meg a firenzei Dómot, a firenzei városházát és  a Szent Kereszt templomot, a 13. század végén Firenze főépítészeként tevékenykedik. A lakótornyok negyedében áll egy nagyon egyszerű 12. századi, román stílusban  épült templom, a Santa Maria in Canonica.

Porta Nuova

A legtöbb eredeti kapu is megmaradt még a régi időkből, amelyek közül a legszebb az elegáns, két tornyos Porta Nuova (Új Kapu), amely valószínűleg Giuliano da Sangallo tervei alapján épült a 15. század végén. A Porta Nuova és a Paalzzo Campana közötti utcát nagyon szépen rendbehozott épületek szegélyezik. A Palazzo Campana 1539-ben Giuliano di Baccio d'Agnolo tervei alapján manierista stílusban készült, a palota alsó felében kialakított átjáró egyben bejárat a város legrégebbi részei felé. A Via del Castellora nevű utcát követve juthatunk el a Dóm térre, ahol a Dóm valamint a Palazzo Pretorio található, ez utóbbiban régészeti múzeumot rendeztek be a környéken talált, elsősorban etruszk leletek kiállításával. A Dóm tér egyik sarkából indul ki a Via delle Volte, ez a sötét, szinte alagútszerű középkori utca, amely a fentebb levő épületek függőkertjei alatt halad. 

Palazzo Campana

2018. © firenze-latnivalok.hu ● Idegenvezetés Firenzében, Toszkánában ● Minden jog fenntartva!