Látnivalók és élmények idegenvezetéssel
Kérdése van?
+39 328 7217096

A Chianti vidék leghangulatosabb városkái, várai

 

 

Toszkán táj

A Chianti vidék nevét hallva a világhírű borok, a szőlőkkel és olívafákkal beültetett lankás dombok, a dombtetőkön magányosan álló elegáns villákká átalakított, kőből épített régi gazdasági épületek jelennek meg a szemünk előtt. Ez a dombos terület Siena, Firenze és Arezzo között húzódik, a legnagyobb tengerszint feletti magassága 893 méter, amelyet a Monti del Chianti egyik csúcsa ér el. A legendák szerint a bort a titokzatos eredetű, az ókorban e vidéken megtelepedett etruszkok honosították meg, s ennek a hiedelemnek valószínűleg valamilyen valóságos alapja is lehet, hiszen i.e 6. századból származó speciálisan a bor szállítására és tárolására használt edényeket találtak Castellina Chianti területén a régészek. A középkorból megmaradt dokumentumok is tanúsítják a szőlőművelést a vidéken, a Badia di Passignanói apátság levéltárában pedig egy olyan 1318-ból származó írást találtak, amely tanácsokkal szolgál azzal kapcsolatban, hogyan kell jó bort készíteni. Jóval később, 1716 szeptemberében születik meg a híres nagyhercegi dekrétum, amely hivatalosan is körülírja a Chianti Classico bor termőterületét. III Cosimo magyherceg rögzíti ía Chianti zóna határait.

A XX század elején a Chianti híre annyira megnőtt, hogy a rögzített területen megtermelt borral már nem tudták ellátni a növekvő nemzeti és nemzetközi keresletet, s a határokon kívül is elkezdenek Chianti bort előállítani.

Gallo NeroEzért 1924-ben a Chianti termelők egy konzorciumot hoztak létre (Consorzio per la difesa del Chianti), hogy védjék a márkanevet. Szimbólumként a fekete kakast választották, amely már a Chianti katonai Ligának is a jelképe volt, s amelyet Giorgio Vasari a Chianti allegóriájában is ábrázolt a firenzei városháza, a Palazzo Vecchio egyik díszítésén. 1932-ben tették hozzá egy speciális miniszteri rendelettel a "classico" jelzőt azokhoz a Chianti borokhoz, amelyet az eredeti termőterületen készültek, azaz a következő településeken: Castellina in Chianti, Greve in Chianti, Gaiole in Chianti, Radda in Chianti, San Casciano, Val di Pesa, Barberino Val d'Elsa, Tavarnelle Val di Pesa, Castelnuovo Berardenga, Poggibonsi. 

Ma a Chianti vidéken kb 1000 különböző típusú bort készítenek. A szabályok szerint a Chianti Classiconak minimum 80 százalékban Sangiovese, az itt őshonos szőlőfajtából kell állnia, a fennmaradó 20 százalék lehet más típusú piros szemű szőlő, például az itt elterjedt Canaiolo, Colorino vagy a nemzetközibb Cabernet és Merlot. A Chianti Classico a szüret utáni év október 1-től árusítható, a Riservát a szüret után legalább 24 hónapot kell érlelni, amelyből 3-at már palackban. Az Chianti Classico alkoholtartalma minimum 12 százalék, a Riservaé pedig 12,5.

 

 

 

Nemcsak a finom borok miatt érdemes felkeresni ezt a toszkán paradicsomot, hanem a szabálytalan ablakos, kővel burkolt épületek, a boltíves teraszok, a falusi román stílusú pici templomok, a hangulatos kisvárosok, pincészetek, várak, kertek, az aszfaltozatlan ún. "fehér" utak, ösvények, a csodaszép panoráma miatt is érdemes ideutazni. A természet minden évszakban más-más arcát mutatja itt meg. Tavasszal a gyümölcsfák, a repce, a levendula és a rekettye virágzik, nyáron pipacsok díszítik a megműveletlen földsávokat, ősszel a szőlőlevelek pompáznak tarka színekben a dombokon, télen pedig az örökzöld babérlevelűek és az ezüstös levelű olajfák színfoltjai teszik hangulatossá a vidéket.

 

 

Az 1950-es években miután nagyon sok mezőgazdasággal foglalkozó lakos elhagyta a földeket és beköltözött a városokba, picike, néhány házból álló települések maradtak lakók nélkül, s indultak enyészetnek. Általában kis házcsoportokról van szó, amelyek a középkorban egy-egy falusi templom, egy-egy lakótorony vagy vár körül rendeződtek. Spontán középkori épületek ezek, amelyek az igényeknek és a változó szükségleteknek megfelelően növekedtek. A tulajdonosok bele-bele toldottak egy újabb szobát, egy másik istállót, egy nagyobb tárolóhelységet, mindenféle tudatos tervezés és szervezés nélkül, rendkívül fantáziadús, tekervényes épületeket teremtve meg ezzel. 

A "gyarmatosítók", azaz a vidékbe beleszeretett külföldiek, a 60-as évektől kezdve lecsaptak ezekre az üresen maradt, festői házakra, felismerték a vidéki idillben rejlő lehetőségeket. Angol nyugdíjas tisztek, nemesek, újságírók, bankárok, művészek vásárolták fel ezeket a romos állapotban levő falvakat, s a kedvező klímától, a finom boroktól, a jó ételektől, a csodaszép panorámától elcsábulva vagy véglegesen megtelepedtek itt vagy a nyári szabadságokat töltötték a Chianti vidéken. Az angolok után megjelentek a svájciak, a hollandok, a belgák, amerikaiak és a németek is. A németek abban különböznek az első nációktól, akik elsősorban pihenni és kikapcsolódni érkeztek ide, hogy ők maguk is elkezdenek mezőgazdasággal, szőlészettel, borászattal foglalkozni, s új kultúrákat bevezetni. Így egy kozmopolita, érdekes és változatos közeg alakult ki, amelyben az őshonosok mellett nagyon jól megférnek a világ minden részéről idetelepedett bevándorlók is.

 

Greve in Chianti

 

A Chianti vidék kapujának is tekintik ezt az élénk kisvárost, amelynek háromszög alakú terén a középkorban a vásárok folytak. Idehozták be a környező birtokokról, várakból, városokból a termelők az eladó árukat. Már a 16. században híres a vidék bora, s éppen ezért számos firenzei és siénai arisztokrata család fektetett be pénzt errefelé, vásárolt szőlőket és birtokokat Greve környékén. Elsősorban nyáron használták a birtokok közepén emelkedő, dombok tetején elhelyezkedő, a városi lakóházaknál sokkal hűvösebb villákat.

A főteret árkádos épületek övezik. A tér közepén áll Giovanni da Verrazzano, a grevei születésű térképész és felfedező szobra, aki a new yorki öblöt is feltérképezte a XVI században. A teret üzletek, éttermek, bárok szegélyezik, amelyekben meg lehet kóstolni a helyi finomságokat, meg lehet venni a helyi kézművesek termékeit.

Macelleria FalorniA legismertebb közülük az Antica Macelleria Falorni. Ez az eredetileg kizárólag hentesboltként induló vállalkozás ma már egy kis étteremmel, is rendelkezik, amelyben hús specialitásokon kívül meg lehet kóstolni a vidék sajtjait, borait, édességeit egyszerű és mégis nagyon hangulatos környezetben.

Minden szombaton délelőtt ezen a téren rendezik meg a heti kiarkodó vásárokat, szeptemberben pedig a Chianti bor ünnepét is.

 

Greve környékén számtalan érdekes várkastály, pincészet, középkori falu található, amelyek közül csak néhányat sorolok fel a teljesség igénye nékül.

 

Montefioralle: egy domb tetejére felkapaszkodó néhány házból álló festői kisváros, Greve vára a középkorban, feladata Greve védelme volt. Tökéletesen megmaradt a középkori városmag, kővel kirakott szűk sikátorok kanyarognak a domb teteje felé, ahonnan fenséges panoráma nyílik a környékre. Igazából esténként élénkül meg a falu, amikor kinyitnak a hangulatos bárok, szendvicsezőhelyek, éttermek friss helyi termékekkel, sajtokkal, borokkal, szalámikkal, helyi sonkákkal.

 

Panzano in Chianti

 

Panzano

Néhány kilométerre Grevetől helyezkedik el, a vára a 12. századtól fontos szerepet töltött be Firenze védelmében a Siena és Firenze közötti háborúk idején. A helyi ételeket kínáló éttermek közül kiemelkedik az Antica Macelleria Cecchini, ahol a szakértők szerint az egyik legfinomabb firenzei steaket (bistecca alla fiorentina) lehet megkóstolni. A tulajdonosa egy elég fura figura, aki a vendégeknek a vacsora közben Dante Isteni színjátékából szaval különböző passzusokat.

 

 

Castellina In Chianti

A dokumentumokban legelőször 1054-ben tesznek említést a településről. Nagyon fontos kereskedelmi útvonalak találkozásánál helyezkedik el, a két ősi ellenség, Firenze és Siena területeinek a határán, s éppen ezért a középkorban állandó csatározások színhelye, s sokszor vált gazdát is. A 15. században egy kataszrofális ostrom után a város falainak a helyreállításával és egy új erődítményrendszer kialakításával a híres firenzei építészt, Filippo Brunelleschit bízza meg a Firenzei Köztársaság. A 16. században, a Siena és Firenze közötti ellenségeskedések megszűnte után veszít a jelentőségéből, ez követően a városfalakat már nem hadi célokból használják, hanem támaszként az új lakóházak számára. A várost a Rocca, a 15. századi vár uralja, amelynek a belsejében egy etruszk múzeumot rendeztek be néhány évvel ezelőtt. A környék nagyon gazdag etruszk régészeti leletekben, amelyek közül a leghíresebb egy 4 sírból álló temetkezőhely (Ipogeo del Monte Calvaro) az i. e 7 századból. A vár múzeumának a meglátogatása során a toronyba is fel lehet menni, amelynek a tetejéről csodálatos kilátás nyílik a vidékre, a Chianti hegyeire és dombjaira.

 

Castellina in Chianti

Nagyon szuggesztív részlete a városnak a Via delle Volte, egy árkádos, félig fedett hosszú utca, a régi várvédő rendszer egyik maradványa. A sötét kapubejáratok mögött hagulatos üzletekre, éttermekre és borkóstolóhelyekre bukkanhat a látogató.

 

 

Radda in Chianti

 

Egy tipikus toszkán kisváros a szőlőbirtokok tengerében, a Chianti borvidék egyik központja. A 11 században a Guidi grófok birtokában volt, majd a firnzei köztársaság befolyása alá került. Ha madártávlatból tekinthetnénk le a településre, megfigyelhetnénk a koncentrikus körökben elhelyezkedő utcákat helyenként a városfalak maradványaival. A Palazzo Podestá valamint a San Niccoló templom uralja a központot. 

Radda

 

Radda közelében számos várkastély található, amelyek sorában az egyik legjellegzetesebb a Volpaia Kastélya, egy középkori erődítmény falu. A különlegessége az, hogy sötétebb színű köveket használtak az építéséhez mint a Chianti többi településén, s épségben megmaradt a központi védőtornya. Ma egy rusztikus, hangulatos agriturizmus és egy enoteca rendezkedett be a régi falak között.

Más várak ma már csak romokban állnak mint például Albola é Monterinaldi, megint másiok pedig elegáns villákká alakultak az évszázadok során.

2018. © firenze-latnivalok.hu ● Idegenvezetés Firenzében, Toszkánában ● Minden jog fenntartva!