Szent Luca

December 13-a a szirakúzai származású Santa Lucia, azaz Szent Luca ünnepe

A vakok, a rosszul látók védőszentje ő, hiszen  a neve a "lux" , fény szóból ered.   Fényhozó figuraként tekintettek rá a középkorban, mivel december 13-a a Gergely naptár életbe lépéséig, 1582-ig, az év legrövidebb napja volt, a téli napforduló ünnepe, s  Luca ünnepétől kezdve ismét hosszabbak lettek a napok, lassacskán visszatért a fény.
A középkorban a legkedveltebb, legtöbbet ábrázolt szentek közé tartozott, Dante is sokszor megszólítja őt a műveiben.
Firenzében is van egy picike középkori templom, amelyet Szent Luca tiszteletére építettek. Az Oltrarno, azaz az Arnón túli városrész egyik hangulatos, ősi palotákkal övezett utcáján áll, két ódon épület közé beszorítva a Santa Lucia de' Magnoli nevezetű templomocska. Az egyszerű homlokzat közepén, a bejárati ajtó felett természetesen Lucát ábrázolta a művész, Benedetto Buglioni, a híres Della Robbia család szobrászainak a tanítványa a 16. század elején. A zománcozott terracotta dombormű a szentet mutatja két angyal között.
Inenn  került egy 15.szazadi táblakép is az Uffizi képtárba, Domenico Veneziano alkotása. Az egyik első oltárkép az olasz festészet történetében, amelyről már lemaradt az aranyozott háttér, amely szinte minden középkori mű elengedheten díszítő eleme volt. A nyolcszög alakú, zöld, rózsaszín és fehér színekkel (mintha a firenzei templomok homlokzatát látnánk!) ábrázolt, fülkékkel megszakított falak előtt, középen ül Szűz Mária gyermek Jézussal a térdein. A két főszereplőt Szent Ferenc, Keresztelő Szent János, Szent Zanobi és a jobb szélen Szent Luca kíséri. Természetes fény világítja meg a figurákat, halvány, pasztell színek jellemzik a művet két élénk színfolt  kivételével. Az egyik Keresztelő Szent János vörös köpenye, a másik pedig Luca piros papucsa.