Látnivalók és élmények idegenvezetéssel
Kérdése van?
+39 328 7217096

San Gimignano a középkori lakótornyok városa

San Gimignano a távolból

Az egyik legismertebb toszkán város, San Gimignano tornyai már messziről láthatók, amint közeledünk a kacskaringós utakon a dombtető felé. Nem véletlenül illették, elég hangzatosan, a "középkor Manhattanje" elnevezéssel a 20. században. Ma 7600 lakosa van, tehát egy kis falu. Ugyanennyi lakosa volt 1227-ben is, akkor azonban egy tekintélyes nagyságú városnak számított. A történelmi magja picike, kb 900 méter az egyik kaputól a másikig, tehát könnyen bejárható.

Stratégiailag nagyon kedvező helyen fekszik a középkorban, hiszen két fontos útvonal halad a városon keresztül akkoriban. Az egyik a Via Francigena, a híres európai zarándokútvonal, amely a nyugat-európai országokat köti össze Rómával, a másik pedig a Siena felől Pisába, a tengerparti kikötőbe haladó út. A kora középkorban a volterrai püspök gyakorolta a hatalmat San Gimignano felett, mígnem viszonylag korán, 1119-ben önálló városállamá válik, függetleníti magát a püspöki fennhatóság alól. Ez az esemény San Gimignano rendkívül gyors felemelkedését indítja el. A város virágkora egészen a 14. század elejéig tart. A gazdagságát a bankárok pénzügyi tevékenységének, a nemzetközi kereskedelmi forgalomban is otthonosan mozgó kereskedőinek és a sáfránytermesztésnek köszönheti. Az arisztokrata családok a felhalmozott pénzeket lakótornyok, paloták építésébe fektették, amely épületek jó részét még ma is megcsodálhatjuk errefelé járván.

A fénykor azonban hirtelen véget ér az 1348-as pusztító pestisjárvány következtében. A város lakóit megtizedelte a "Feket Halál", a megmaradtak éhínségek miatt haltak meg, hiszen senki sem művelte földeket. Az általános válsághoz hozzájárult az arisztokrata családok vég nélküli háborúskodása is a hatalomért. Végül is 1351-ben San Gimignano önként megadta magát Firenzének, amely már többször megpróbálkozott a város meghódításával. A behódolásért cserébe védelmet és segítséget remélt. Ekkor kezdődik el egy lassú, de feltartózhatatlan hanyatlási folyamat, amely során a város elveszíti korábbi vezető szerepét, elszegényedik, szinte kiürül. S ez a város szerencséje, hiszen nagyon szépen megőrződött a történelmi városmag, senki sem foglalkozott az épületek átalakításával, modernizálásával, ahogyan más városokban történt. S így Csipkerózsika álmából felébredve a XX században, amikor felfedezték a turisták, még mindig eredeti szépségében láthatjuk az óvárost.

 

A leglátványosabb műemlékek természetesen a lakótornyok, amelyek a hatalom jelképének számítottak a középkorban. A 13. században az arisztokrata családok számára státuszszimbólumot jelentő tornyok uralják ma is a városképet. Minél hatalmasabb, tekintélyesebb volt egy család, annál magasabb lakótornyot építtetett. Az akkori építési technika azonban sokszor nem tudott lépést tartani a gazdag családok nagyzási mániájával, s a magasba törő tornyok sokszor összeomlottak, veszélyeztetve a városlakók életét. Éppen ezért 1255-ben egy rendelettel meghúzták a határt, egyik torony sem szárnyalhatta túl attól kezdve az akkori városháza (Torre Rognosa) magasságát. Az egymással vetélkedő san gimignanói dinasztiák azonban nem adják meg magukat ilyen könnyen. A Salvucci család ikertornyaiA leggazdagabbak, mint például a Salvucciak, úgy próbálják kijátszani a törvényeket, hogy két tornyot építenek egymás mellé, amelyeket ha képzeletben egymás fölé helyeznénk meghaladnák az előírt magasságot. A bejárat majdnem minden esetben az első emeleten helyezkedett el, s egy létra segítségével lehetett oda feljutni. A létrát éjszakára felhúzták, s így biztonságban érezték magukat éjszaka az ottlakók. Mára a 72 toronyból mindössze 16 maradt meg, a Dóm harangtornyát is beszámítva.

Még ma is a két középkori kapun át lehet megközelíteni a régi várfalak övezte belvárost. A Szent János és a Szent Máté kapu között húzódik a főutca, amely egybeesik a régi zarándokútvonal városon keresztülvezető szakaszával.

A leghíresebb látnivalók nagyon kis területen összpontosulnak, pár perces sétával megközelíthetőek. A főtéren egymás szomszédságában áll a Dóm (Colleggiata di Santa Maria Assunta) valamint a Városháza (Palazzo del Popolo). A ma is látható Dómot a 12-13. században építették egy korábban itt álló templom maradványait felhasználva. A előző épület főbejárata a mai templom főoltárának a helyén állt, a régi templom apszisának a maradványait ma is láthatjuk a főhomlokzat belső részén.

A Dómba a baloldali bejárat melletti loggián keresztül lehet bejutni, a keresztelő medence mellett elhaladva. A belső tér rendkívül gazdag 14. és 15. századi remekművekben. Dolgoztak itt siénai művészek, mint például Taddeo di Bartolo vagy Jacopo della Quercia, valamint firenzeiek is. A templom belső falait egy 14. századi freskóciklus díszíti, amely az Ó- és az Újtestamentumból ábrázol különböző történeteket.

A Dóm homlokzataA Dóm leghíresebb műve azonban a Domenico Ghirlandaio firenzei művész által festett Szent Fina kápolna freskóciklusa a 15. század 70-es éveiből.

Szent Fina San Gimignano legkedveltebb, legnagyobb szeretettel övezett figurája. Mindössze 15 év adatott meg neki, 15 éves korában meghalt, de már rövid életében legendák vették körül az alakját. 1238-ban született egy egyszerű házikóban, egy szerény körülmények között élő család gyermekeként San Gimignanóban. 10 éves korában egy súlyos és fájdalmas betegség következtében megbénul, mozdulatlanul, ágyban fekve tölti életének fennmaradó részét. Hogy megmutassa Jézus iránti szeretetét egy egyszerű tölgyfadeszkát választ fekvőhelyéül, s betegségét méltósággal elviselve minden nap köszönetet mond az Úrnak az életéért. Rengetegen felkeresték a betegágyon fekvő kislányt, s neki mindenkihez volt egy kedves szava, mindenkivel mosollyal az ajkán beszélt, ő biztatta a panaszkodó látogatókat a megpróbáltatásaik elviselésére. Először az édesanyja halt meg, majd az édesapja is követte őt, s az árva lányt a városlakók vették párftogásuk alá, ők ápolták a beteg Finát. 15 éves korában megjenik előtte Szent Gergely, aki megjósolja a hamarosan bekövetkező halálát. Néhány nappal a jelenés után Fina valóban meghalt, 1243 március 12-én, Szent Gergely napján. A fadeszkából, amelyet öt éven keresztül fekvőhelyként használt, s amelyet az akkori higiéniai viszonyok következtében a betegség alatt rovarok, egerek és más élősködők leptek el, Fina halálának a pillanatában különleges sárga ibolyák nyíltak.

Nagyon sok csodás gyógyulás fűződik a nevéhez, halála után sok hívő érkezik a sírjához gyógyulásért imádkozva. Ezeket a csodákat ábrázolja Domenico Ghirlandaio annak a kápolnának a falain, amelyben Szent Finát eltemették. Az egyik művön Szent Gergely megjelenését láthatjuk. A freskón ott fekszik Szent Fina két ápolója között, az ágy alatt pedig már virágoznak a hozzá kötődő sárga ibolyák. Szent Fina temetéseA szemben levő falon a halottas ágyon láthatjuk Finát a város lakóitól körülvéve. Amint a dajkája megérinti Fina holttestét ismét mozgatni tudja korábban bénult kezét, a ministráns kisfiú a halottaságy mellett visszanyeri a látását. A freskó hátterében pedig ott van San Gimignano látképe a tornyokkal a festő idejében, a 15. században. A szent temetésének az alkalmából a városba sereglett angyalok éppen meghúzzák a harangokat, hogy elbúcsúztassák Finát. S ahogyan ehhez Ghirlandaio más művein is hozzászoktunk, a festő és a segédei is ott állnak a szereplők között a gyászolók sorában, a temetési szertartást végző püspök mögött.

 

 

A Dóm közvetlen szomszédságában áll a Városháza, amelyben elsősorban 14. századi freskókat és egy képtárat lehet látni, de a leglátványosabb része az épületnek a torony (Torre Grossa), 54 méterével a legmagasabb a városban. A tetejéről fantasztikus kilátás nyílik a tornyokra és a dombokra, 218 lépcső megmászása után.

Kilátás a Torre Grossa tetejéről

Egy másik jellegzetes tere San Gimignanónak a szabálytalan háromszög alakú Ciszterna tér, amely a középkorban a kereskedelmi élet központja volt. Itt sorakoztak a kézművesek műhelyei, az üzletek, a kocsmák, a vendéglők. A tér legérdekesebb épülete az Ördög tornya. A legenda szerint a torony tulajdonosa több hónapos utazás után visszatérve meghökkenten tapasztalta, hogy a távolléte alatt a torony megnőtt, s az észérvekkel megmagyarázhatatlan változást az ördög művének tulajdonította.

Az Ördög tornya

A téren helyezkedik el Toszkána talán leghíresebb fagyizója, Sergio Dondoli birodalma, amely előtt mindig hosszú sorok kígyóznak. Nem kell azonban megijedni, mert nagyon gyors a kiszolgálás, érdemes beállni a várakozók közé, hiszen az egyik legfinomabb olasz fagyit lehet itt megkóstolni. Sergio Dondoli mester eredeti ötleteinek és ízeinek, szigorúan friss, válogatott alapanyagainak, mesterséges színezőanyagok nélkül készített fagyikölteményeinek, s nem utolsósorban szimpatikus egyéniségének köszönhetően lett világszerte ismert. Gyakran látható a mosolygós, mókáskedvű, ősz hajú Sergio amint a sorban álló, fagyira várakozó vendégekkel tréfál és beszélget vagy éppen szelfizik. Dondoli FagyizóItt nemcsak a megszokott ízeket lehet megkóstolni, hanem sajátos, kreatív, fantáziadús, sokszor a városhoz vagy a mester szenvedélyeihez fűződő fagyikat is. Az egyik leghíresebb "alkotása" például a Crema di Sant Fina, a Szent Fináról elnevezett vaníliakrémfagyi, san gimignanói sáfránnyal és a pisai tengerpartról származó fenyőmagokkal ízesítve. Vagy a Dolceamaro fagyi, amelynek az alapja különböző fűszernövények főzete vaníliával, narancsos csoki- és kávéöntettel összekeverve. Egy másik különlegesség a Champelmo, 2006 legjobb fagyija volt a különböző gasztronómia szakkönyvek szerint, rózsaszín grapfruitból és san gimignanói fehér Vernaccia borból készült sörbet, amenynek a kitalálásakor ismét egy helyi alapanyaghoz nyúlt a mester. Meg kell említeni a Curva di Fiesole ízt is, amely tiszteletadás Sergio Dondoli nagy szenvedélyének, a Fiorentina focicsapatának, hiszen Sergio lelkes szurkolójuk. A legmegrögzöttebb Fiorentina szurkolók ülőhelyei a firenzei stadionban a Fiesolei kanyarban (Curva di Fiesole) helyezkednek el, ezért kapta a fagyi ezt a nevet. A Fiorentina mezének a színe lila, így született meg az ötlet, hogy a juhtúrókrémes alapot áfonyával színezze, így elérve az élénk lila színhatást. Csak áfonyaérés idején kapható. S még egy utolsó ínyencség, a Rosemary baby, az egyik első kísérlet egy olyan gyümölcsfagyi készítésére, amelyet fűszernövényekkel ízesített. A málna intenzív illata egyesül itt a rozmaring jellegzetes frissességével és aromájával. Rendkívül hűsítő hatású a meleg nyári hónapokban.

Nem mindenki teszi meg azt a pár lépést, amely a Montestaffoli vár eléréséhez szükséges. A Dóm mögötti emelkedőt megtéve lehet ide eljutni. A várat a 14. században építették a firenzeiek akaratából, miután Firenze a fennhatósága alá vonta San Gimignanót. Itt állomásoztak a firenzei katonai parancsnokok által kiképzett katonák. Ötszög alaprajzú, a sarkokon bástyákkal megerősített erődítmény volt, amely összeköttetésben állt a városfalakkal is. A 16. században szinte teljesen lerombolták, de az egyetlen megmaradt bástya tetejéről szinte minden tornyot láthatunk, s fényképezhetünk.

Szent Ágoston templom

Ha valakinek van kedve a város északi része, a Szent Máté kapu közelébe is elmenni, akkor ott is egy szuggesztív középkori templomra bukkanhat. Itt áll a Szent Ágoston templom és kolostor, az Ágoston rendiek központja San Gimignanóban a 13 századtól kezdve. Ide már sokkal kevesebb turista vetődik el, kellemesebb, kevésbé zsúfolt a tér környéke. A vöröstéglából épült, egyszerű külsejű templom néhány csodát rejt a belső térben. Itt van például egy másik helyi számazású szent, Szent Bartolo kápolnája, aki a 14. században a leprások ápolásának szentelte az életét egy San Gimignano környéki kolostorban Egy csodaszép reneszánsz korból származó kápolnában nyugszik. A kórusban található freskók pedig Szent Ágoston életét jelenítik meg nagyon színes meseszerű stílusban. A művész a Medici család egyik kedvenc festője Benozzo Gozzoli, aki Firenzében a Medici palota kápolnáját A három királyok imádásának az ábrázolásával díszítette. Az aprólékos, gazdagon kidolgozott részletek, élénk színek, a korabeli divat életszerű bemutatása az öltözékeken, a hajviseleten keresztül, a világos elbeszélő stílus hozzájárult a freskók népszerűségéhez. A templom melletti reneszánsz kerengő nyugalmat árasztó hangulata szinte elmélkedésre és imára hívja a látogatót.

 

Vernaccia szőlőA vidék leghíresebb, s Olaszország egyik legrégebbi bora a Vernaccia di San Gimignano. Dante is említi az Isteni Színjátékban a nevét IV Márton pápához kapcsolódva, aki a torkosságáról volt híres Itáliában, éppen ezért a költő a torkosok bugyrába rakja őt a poémában. A pápa volt az egyik leglelkesebb reklámozója a Vernaccia bornak, s a krónikákból tudjuk, hogy a halála után a testét felmelegített és fűszerekkel ízesített Vernaccia borral mosták meg. Lorenzo Medici, Il Magnifico is kedvelője volt a Vernacciának, a Karácsonyi és a Húsvéti ünnepek előtt nagy tételekben rendelt a borból az udvartartása számára. A fia, X Leó pápa is nagy előszeretettel iszogatta ezt a nedűt. Siénai Szent Katalin gyógyszerként használja a betegek kezelése során. Ludovico Il Moro, Miláno ura a 15. században megpróbálja meghonosítani a szőlőfajtát Lombardiában is, de távol a toszkán klímától és a talajtól, sikertelen marad a kísérlet.

A Vernacciát fiatal borként fogyasztják elsősorban, enyhén sárgás színű, különösen halételekhez és szárnyasokhoz ajánlják, 11 fokos az alkoholtartalma. Csak ezen a vidéken készítik a Vernaccia szőlőből. Az első olasz bor volt, amelyik megkapta a DOC jelzőt, az ellenőrzött eredetmegjelölést 1966-ban. Minimum 90 százalékban Vernaccia szőlőből kell készülnie, a maradék 10 százalék lehet más fehér szemű a környéken termesztett szőlőfajta.

Az alapanyagát, a Vernaccia szőlőt, Vieri de' Bardi vezeti be Toszkánában a 13. században, Liguriából kerül a toszkán vidékre. 1276-ból származik ez első írásos dokumentum, amelyben szerepel az elnevezése.

 

SáfrányA sáfrányt San Gimignano aranyának is nevezték a középkorban, sok esetben az arannyal egyenértékű. 1288-ban például a város vezetősége pénz hiányában sáfránnyal fizetett a hitelezőinek, s ezzel az értékes növénnyel fizette ki a katonák zsoldját is. A volterrai püspök sáfránnyal próbálta megvesztegetni egy vitás ügyben a pápai kúria prelátusait. A sáfrány a középkorban San Gimignano gazdagságnak az egyik pillére. A város környéki dombokon termesztették, feldolgozták, s exportálták mindenfelé Európába és a Közép Ázsiai országok felé is. A külföldre szállítandó termék után vámadót kellett a kereskedőknek fizetni. 1295-ben tudjuk, hogy két vámhivatalnok kizárólag a sáfrány mérésével és az adó kivetésével foglalkozik a városkapu mellett felállított pultnál. Hivatalos mérőszerszámokat használhatnak csak a kereskedők, amelyeket az Orvosok és a patikusok céhe garantált, hiszen sok ravasz kereskedő megkísérelte meghamisítani a mérési eredményeket. A középkorban nagyon sok téren alkalmazzák a sáfrányt, a szövetek megfestésében, a gyógyászatban (mérsékli a köhögést, a gyomorfekélyt kezelik vele, segíti a veseműködést, fogfájás ellen is hatásos). A konyhában ízesítőszerként és színező anyagként, elsősorban a húsok elkészítésében használják.

A 18. században nagy krízisen esik át a sáfránytermesztés a város környékén. Ekkor már kémiai színezőanyagokat alkalmaznak a textiliparban, eltűnik a gyógyítószerek listájáról, s nem divatos már a konyhában sem.

A 20. század ötvenes éveiben fedezik fel újra, s azóta ugyanazzal az eljárással termesztik és dolgozzák fel mint a középkorban, évszázadokkal ezelőtt.

Mindig korán reggel szedik le a virágokat szeptembereben és októbereben. A virágból kézzel kiszedik a sötétvörös színű bibeszálakat, minden virágban 3 és 9 szál található. Ezt követően valamilyen hőforrás közelében szárítják, napra téve, tűz mellett vagy sütőben. Ha a bibéket vízbe mártják, erős piros színűvé festik meg a folyadékot. 12.000 és 15.000 virág szükséges 100 gramm szárított szál nyeréséhez.

 

Tea Mussolinivel

San Gimignano nagyon kedvelt város a filmesek körében is, több film forgatásának a színhelye az 1940-es évektől kezdve napjainkig. Az itt forgatott filmek közül a leghíresebb Franco Zeffirelli Tea Mussolinivel című alkotása 1999-ből. A film főszereplői olyan nagyszerű színésznők mint Judi Dench, Maggie Smith és Cher. A film története szerint a mindenre elszánt és harcias angol úrihölgyek, akik San Gimignanóban rekedtek a II. világháboú végén hősiesen megvédik a város tornyait, s különösképpen Ghirlandaio freskóit a Dómban a németekkel szemben, akik elrendelték a műemlékek megsemmisítését.

 

 

2018. © firenze-latnivalok.hu ● Idegenvezetés Firenzében, Toszkánában ● Minden jog fenntartva!