Séta a firenzei dombokon, Montici

Ebben a leírásban egy romantikus sétaútvonalat szeretnék ajánlani a firenzei dombokon, Montici környékén

Az útvonal hossza kb 7 km, kényelmes tempóval kb 2,5 óráig tart a túra, dimbes dombos, enyhén lejtő illetve emelkedő kövezett utakon. Egyes szakaszokon közúti forgalommal.

A kiindulópontot helyi járatú autóbusszal is meg lehet közelíteni, a 23-as járat jut el idáig, a javasolt megálló: Coluccio Salutati. Ha autóval érkezik valaki, a Villa Rusciano parkjában lehet parkolóhelyet találni.

A Montici domb több mint 200 méteres magasságával kiemelkedik az Arno bal partján emelkedő halmok sorából, s ezért innen csodás kilátásban lehet részünk, láthatjuk a Firenze környéki tájat, magát a várost, kerteket és parkokat.

A túra kiindulópontja a Rusciano Villa Firenze déli városrészében. A villa eredete a 15. századra nyúlik vissza, Giorgio Vasari elbeszélése szerint Luca Pitti építtette volna. A Villa mellett elhaladva a Via Santa Margherita a Montici úton folytatódik egy kis emelkedőn a séta, s fokozatosan kitárul előttünk a panoráma, egyre festőibb lesz a vidék, ahogyan megyünk felfelé mindig újabb és újabb érdekes sarok, szöglet mutatkozik meg. Beleshetünk a régi villák gondozott kertjeibe, olajfákkal és ciprusokkal övezett házak, kőfalak mögött megbújó parkok, madárcsicsergés, tavasszal virágok illata kísér minket. A csúcsra érve megpillantjuk a Santa Margherita a Montici jellegzetes, kőből kirakott homlokzatát, mellette egy masszív harangtornyot, amely valaha az Amidei család lakótornyaként működött. Valószínűleg eredetileg egy régi erődítmény állhatott itt, amely egy pici kápolnát rejtett Antióchia Szent Margit tiszteletére. Kb 1000 körül alakították át az épületet véglegesen egy templommá. Kívül-belül egyszerű, román stílusú templomocska, egyhajós, fából készült fedélszékkel. Egyetlen műtárgy, egy festmény díszíti a belső teret, egy 15. századi feszület. amelyhez szárazság idején fordulnak a környék lakói esőért esdekelve. A legenda szerint a szomszédos kolostor apácái egy aszály idején leeresztették a teljesen kiszáradt kútjukba a feszületet, s hosszas és kitartó imádkozást követően víztől csöpögve húzták ismét vissza. Sajnos a templom szinte állandóan zárva van, nagyon nehezen látogatható.

A templom előtti kis térről leereszkedve Pian dei Giullari falu felé elhaladunk a Spadolini villa bejárata előtt, majd útba ejtünk egy vadregényes, növényekkel szegélyezett szűk kis utcát, Viuzzo dei Catinai. Valaha ezen az úton haladtak Impruneta városka kézművesei szekerekkel vagy gyalog, hogy eladják a termékeiket Firenzében. Impruneta a terrakotta készítő mesterek hazája, ezen az úton vitték a terrakotta vázákat, cserepeket, tálakat (Catini jelentése tálak, ebből származik az út elnevezése).  

Ezen az úton haladt az ünnepélyes körmenet Impruneta felől Firenzébe természeti csapások vagy pestisjárványok idején. Ezekben a nehéz pillanatokban a csodatévőnek számító imprunétai Madonna képét óriási tömeg kíséretében elvitték a firenzei Santissima Annunziata templomba, s ott könyörögtek a város lakói a vész elmúltáért.

Ha visszamegyük a Pian dei Giullari utára, akkor megérkezünk a Pian dei Giullari térre, amelynek a közepén a 19. századig egy kút állt. A térről egy szűk, hangulatos utca vezet lefelé a Viuzzo di Monteripaldi, amelynek a végében a San Michele a Monteripaldi templom áll gyönyörű környezetben. A Via delle Cinque vie útkereszteződésénél balra megyünk, s szinte azonnal megpillantjuk az a sebesülést a domb oldalában, amelyet egy régi kőbánya okozott. Korábban innen szállították az anyagot a firenzei utcák kövezésére. Egy magányosan álló ház elérése után kiérünk egy tisztásra, ahonnan egy kövezetlen út vezet a Grotti di Montici irányába. Eztán eljutunk Cinque Vie faluba, s onnan lassan felfelé haladunk a via Belisario Vinta mentén, amelyet villák szegélyeznek. Mikor elérjük a via Fortinit balra fordulunk s nemsokára visszajutunk a kiindulópontra a Rusciano villához.