Séta a firenzei dombokon, Arcetri és Pian dei Giullari

Ebben a leírásban egy romantikus sétaútvonalat szeretnék ajánlani a firenzei dombokon, Arcetri és Pian dei Giullari vidékén

Az útvonal hossza kb 3 km, kényelmes tempóval kb 1,5 óráig tart a túra, dimbes dombos, enyhén lejtő illetve emelkedő kövezett utakon.

A kiindulópontot helyi járatú autóbusszal is meg lehet közelíteni, a 11-es járat jut el idáig. Ha autóval érkezik valaki, könnyen lehet a téren parkolóhelyet is találni.

A séta kiindulópontja tömegközlekedési eszközökkel könnyen megközelíthető. Rendkívül érdekes, romantikus szögletekből csodálhatjuk meg Firenzét, gyönyörködhetünk a természetben és a falak mögött megbújó villákban. Számtalan érdekes személyiség, történelmi esemény kapcsolódik ezekhez a helyekhez. Galielo Galilei ezekről a dombokról vizsgálta az égbolt titkait, Michelangelo itt dolgozott a város védőrendszerének a megerősítésén hadimérnökként 1529-30-ban, amikor a császári csapatok megostromolták Firenzét, s az ő segítségükkel a Mediciek visszatértek a városba.

Az indulás helye a Piazzale del Poggio Imperiale, az a tér, amelyet a Poggio Imperiale Villa ural. A Baroncelli család nevét viselte korábban a domb, mivel ők építettek itt egy vidéki kúriát. 1565-ben I. Cosimo Medici tulajdonába került a terület, aki a kedvenc lányának Isabellának ajándékozta a villát. Isabella szeretett tartózkodási helye volt egészen 1576-ig. Fényűző fogadásokat rendezett koncertekkel, színházi előadásokkal kísérve, s számos műalkotással díszítette az időközben elegáns villává átalakított régi, egyszerű vidéki lakhelyet. A 17. században Ausztriai Mária Magdolna, a Habsburg család egyik tagja, II. Cosimo Medici özvegye idejében bővítéseket hajtanak végre, s a nevét is megváltoztatják, Császár dombnak nevezik el. A villa a mindenkori toszkán nagyhercegnők kedvelt tartózkodási helye lesz. A 18. század végén, amikor az első Habsburg uralkodó Péter Leopold Firenzébe érkezik, neki is nagyon megtetszik a környezet, s a második legfontosabb rezidenciájává választja. (az első a Pitti palota marad). Felújítja, modernizálja a villát, amelyet akkoriban még számtalan meseszép liget, erdő vesz körül.

1865-től egy benntlakásos elit, európai hírű leánynevelő intézet volt a villában, s még mindig egy magániskola székhelye.

A séta következő megállója Firenze csillagvizsgálója az Arcetri dombon. A csillagvizsgálót 1872-ben nyitották meg, egyrészt azért választva ezt a helyet, mert a városon kívül jó megfigyelési lehetőséget ad, a fények nem zavarják a munkát. Emellett egy szimbólikus jelentése is volt a helyválasztásnak, hiszen két lépésre található az a ház, amelyben Galilelo az öregkorát töltötte.

A csillagvizsgálótól nem messzi a Villa Capponi emelkedik. 1572-ben vette meg a csődbe ment előző tulajdonostól Gino di Ludovico Capponi a reneszánsz villát. Egy teraszos kertet alakított ki, s egy kápolnát épített hozzá. A 19. század végén egy előkelő angol arisztokrata hölgy, Lady Scott tulajdonába kerül, majd a XX. században amerikai tulajdonosokhoz. Járt itt néhány kiemelkedő amerikai művész és író, például Henry James és Edith Wharton, 1987-ben pedig idelátogatott a jelenlegi angol királynő édesanyja, aki gyerekkorában töltött itt nagyon boldog napokat. Lady Scott társaságában. Elvarázsolóan szép a kert, fantasztikus kilátással Firenzére, sajnos nem látogatható.

Azonnal szembetűnik a következő érdekesség az útvonalon, a Torre del Gallo, a Gallo torony, amely uralja a vidéket. Eredetileg egy középkori vár állt itt a Galli vagy a Gallo család birtokában. A mai képét a XX. század elején nyerte egy historizáló restaurálás alkalmával. Stefano Bardini, az egyik leghíresebb régiségkereskedő akkoriban, 1902-ben vette meg az épületet és a középkort utánozó stílusban állította helyre, az udvaron pedig egy restauráló műhelyet is berendezett. Az épület nagy részét romos állapotban találta, csak egy hangulatos, árkádos belső udvar maradt meg épségben a 15. századból. Újjáépíttette a tornyot, a lehetőségek szerint régi anyagokat használt fel, a házhoz egy másik udvart csatolt és egy kertet alakított ki. A 2. világháború idején fogolytáborként működött, ma magántulajdonban van.

A dombtetőn található a Pian dei Giullari “borgo” (azaz házcsoport), elegáns villákkal, magas, kőből kirakott falakkal övezett szűk utcákkal, a falak mögött megbúvó kertekkel. Az elnevezés maga “Giullari” udvari bohócot, komédiást jelent. Az elbeszélések szerint azért kapta ezt a nevet, mert a középkorban egy picike színház állt itt, amelyben énekesek, komédiások, vándorszínészek, bohócok, akrobaták léptek fel. A színház maradványai ma is láthatók még a Pian dei Giullari villában. Pian dei Giullari kötődik az 1529-es császári ostromhoz is, mert az ostromló seregek vezére itt rendezte be a főhadiszállását. Erről Giorgio Vasari egyik freskója tanúskodik, amelyet a Palazzo Vecchióban láthatunk.

Ezen dombon a Villa Pian de Giullari a következő megálló, amelyben a régi színház maradványai láthatók. A villát a 17. században a D’Ambra család építtette, a címerüket ma is megfigyelhetjük a bejárat felett. A villa azonnal felismerhető egy központi masszív, magasra kiemelkedő toronyról.

A legfontosabb épület azonban a Villa Il Gioello, a 42 szám alatt, ahol Galileo Galilei 1633-tól egészen a haláláig 1642-ig élt. Már félig meddig megvakultan dolgozott itt a legutolsó művein. Az egyik lánya, Suor Maria Celeste, aki a szomszédos kolostor apácája volt, ápolta öregkorában. A ház falán látjuk a tudós mellszobrát.

További információk a villáról»

Ezt követően a San Matteo kolostor mellett haladunk el, amelyben Galileo két lánya apácáskodott, s ezután a Suor Maria Celeste utcán haladva eljutunk a Villa Le Piazzole magasságáig. A Villa az Acciaiuoil család birtokában volt nagyon sokig, most pedig egy exkluzív szálloda működik benne.

Ezután már visszafelé megyünk a kiindulópont irányába, elsétálva a Villa Curoni, a Villa Belvedere mellett.