Medici Riccardi palota

A Medici család első generációjának a lakhelye, intrikák és tragédiák, lakodalmak és fényes ünnepségek színhelye a Dóm szomszédságában található palota.

A komor, inkább egy várnak tűnő palota tanúja volt a XV-XVI században a Firenze történetében kulcsfontosságú Mediciek mindennapjainak. Itt élt Lorenzo il Magnifico, az ő udvarában nevelkedett a fiatal Michelangelo, itt született az eljövendő francia királynő Medici Katalin, II Henrik felesége, ide hozták a sebesült Lorenzót a Pazzi család merényletét követően, itt fogadták a legelőkelőbb vendégeit Firenzének a reneszánsz korában. Megszállt a palotában VIII. Károly francia király 1494-ben, s V. Károly német-római császár 1536-ban.

Az építtetője az Öreg Cosimo Medici, aki az egyik kedvenc építészét Michelozzót bízta meg a család gazdagságához és társadalmi szerepéhez méltó rezidencia megtervezésével 1444-ben. Michelozzo egy kívülről nagyon szigorú, inkább egy várra emlékeztető épületet alkotott, s ezt a palotatípust majd a firenzei arisztokrácia és az előkelő polgárság évtizedeken át követni fogja. Három szintre tagozódik a palota, egy elegáns párkányzat zárja le a homlokzatot a tető felől, s egy utcai pad fut körbe a palota falait követve a földszinten. A homlokzatot durván megfaragott kváderkövekkel burkolták, amelyeken lóparkoló karikák és fáklyatartó gyűrűk helyezkednek el. Az épület sarkán pedig természetesen ott díszeleg az óriási Medici címer.

A bejárat után egy árkádos belső udvarba lépünk, amely többé kevésbé változatlanul megmaradt a Mediciek korából a homlokzattal egyetemben. Itt fogadták a vendégeket, az ügyfeleket, mindig pezsgett itt az élet akkoriban. Ma az udvar közepén egy XVI. századi szobor áll, amely Orfeuszt ábrázolja.

A szobor mögötti árkádon keresztülhaladva egy terrakotta cserepekben elültetett citromokkal díszített kert fogad minket, amelynek a baloldalán a “Limonaia” áll, ahová a déligyümölcsöket a hidegebb téli hónapokra beszállítják.

Ebben a palotában élt a Medici család vagyonának és presztízsének a megalapozója, az építtető, Öreg Cosimo Medici, majd őt követi a fia, Piero, utána pedig az unoka Lorenzo Il Magnifico, a Nagyságos fejedelem következik. Itt töltött két évet kamaszkorában Michelangelo, akit Lorenzo befogadott az udvarába, s szinte családtagnak tekintett. A hátsó kertben tartották Lorenzo fényes lakodalmát a római arisztokraták sarjával, Clarice Orsinivel. Ide hozták vissza a Pazzi család merénylete után 1478 április 26-án Giuliano Medici holttestét, s a sebesült Lorenzo is itt talált menedéket.

Lorenzo idejében külföldi követek, hercegek itt csodálhatták meg Lorenzo “idegenvezetésével” a palota kincseit, az ókori szobrokat, festményeket, falikárpitokat, ékszereket.

Lorenzo fiának, Pieronak az elűzése után 1494-ben a fellázadt firenzeiek betörtek a palotába, s kifosztották a termeket, majd a firenzei köztársaság kormánya elkobozta a palotát és a berendezési tárgyakat is.

1512-ben, miután a Mediciek X. Leó pápa segítségével visszatértek Firenzébe, a palota ismét a birtokukba került, s 1540-ig itt éltek. 1540-ben az eljövendő toszkán nagyherceg I Cosimo átköltözik a kormányzati palotába, a mai Palazzo Vecchióba, s ezt követően a XVII. században II Ferdinánd Medici eladja az épületet Gabriello Riccardinak, aki elkezdi a bővítését, s az átalakítását a barokk stílus jegyében. Egészen 1814-ig a Riccardiak a rezidencia tulajdonosai.

A múzeum legérdekesebb része az első emeleten található kápolna, amelynek a falait Benozzo Gozzoli díszítette freskókkal. A meseszerű alkotásokon, amelyek nagyszerű állapotban ma is láthatók, a Három királyok imádását ábrázolta a művész. A kápolna Firenze egyik rejtett kincse, viszonylag kevesen ismerik, de aki egyszer betéved ide, sohasem felejti el ezt a csodát. A XV. században kizárólag a család tagjainak a magánlakosztályaiból lehetett megközelíteni ezt a helyiséget, amely a firenzei reneszánsz egyik legszuggesztívebb gyöngyszeme. Az oltár körül angyalok kórusa fogadja Jézus születését, a háttérben madarak röpködnek. Máté evangéliuma szerint a titokzatos napkeleti bölcsek a betlehemi csillagot követve jutottak el Júdeába, hogy kifejezzék hódolatukat az újszülött Jézus előtt. A tradíció szerint hárman voltak, Gáspár, Menyhért és Boldizsár, s tiszteletük jeléül aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba Jézusnak.

A 15. században Firenzében rendszeresen megszervezték a bibliai eseményről a megemlékezést a város utcáin. Külön érdekesség volt akkoriban, hogy a Medici család férfitagjai is részt vettek a felvonuláson. Természetesen ők vezették pompás lovaikon lovagolva, színpompás ruhákba öltözve a menetet. Mintha őket látnánk a kápolna falain. A királyok menete egy képzeletbeli Jeruzsálemből indul. A festő, Benozzo Gozzoli, mindössze a két kis kerek ablakon át beszűrődő gyenge természetes fényben, valamint fáklyákat és gyertyákat használva dolgozott, alig látva a félhományban. S mégis kitartásának, bravúrjának, türelmének köszönhetően egy igazi remekművet alkotott, egy mesébe illő freskóciklust. Arra is ügyelt, hogy a megrendelőinek, a Medicieknek a képmásai is odakerüljenek a műre, hiszen a biblia szereplői a Medici család arcvonásait viselik. A freskókat aranyfüsttel díszitett részletek, lazúrkő alapú festékek teszik rendkívül gazdaggá, ragyogóvá. Remekművű szövetek, fémesen csillogó fegyverek és lószerszámok, egzotikus állatok, virágok, a szivárvány színeiben pompázó szárnyú angyalok sorakoznak a pici kápolna falain. Feledhetetlen látvány ma is, s még érdekesebb lehetett a a reneszánsz korában, amikor a fáklyák és a gyertyák halvány fényében villogtak, sziporkáztak az aranyozott díszítőelemek.