Látnivalók és élmények idegenvezetéssel
Kérdése van?
+39 328 7217096

A középkori városfalak között meghúzódó, dombtetőre épült Massa Marittima Dél Toszkána egyik gyöngyszeme.

 

Masssa Marittimo dóm

A középkorban a gazdagságát a fémbányáinak (réz- és ezüst kitermelésssel foglalkoznak elsősorban) köszönhette, amelyeket már az ókorban itt megtelepedett etruszkok is felfedeztek. A 9. században jelenik meg a krónikák lapjain először a város neve, amikor püspöki székhellyé válik a település. A domb tetején elhelyezkedő vár mellett gyorsan virágzásnak indul, egymás után épülnek az elegáns paloták, a középületek. Massa Marittima 1225-ben függetleníti magát a püspök fennhatósága alól, ekkor válik önálló városállamá. A következő száz év a virágzás időszaka.

Ebből az időszakból származik egy nagyon érdekes, a bányászati jogot szabályozó kézikönyv, az első a történelemben. A könyv részletesen taglalja a bányák nyitásának a feltételeit, a fémfeldolgozás módozatait. Garantálja a kutatás szabadságát, bárki bárhol kereshet kincseket a föld mélyében, s nyithat bányákat a föld tulajdonosainak az engedélye nélkül. A bányák felfedezőjének csak annyi a kötelessége, hogy egy kereszt formájú jelet állítson a föld felszínére és legalább egy hónapig ott dolgozzon. Ezeket a kitermelésre vonatkozó alapelveket és szabályokat hosszú évszázadokon át másolják mindenhol.

Massa MarittimaA 14. század első felében azonban kimerülnek az ezüstbányák, s hosszas harcok után 1335-ben Siena meghódítja a várost. Ezt követően Massa Marittima története a Siena elleni lázadások, felkelések sorozata. Az állandó hadakozás miatt a hagyományos gazdasági tevékenységekkel nem foglalkoznak, nem művelik, nem gondozzák a földeket a környéken, a malária megtizedeli a lakosságot, egymást követik a pestisjárványok. A 19. században mindössze 500 lakos marad a korábbi 15.00-ből. Csak a 19. század végére népesül be újra a város, miután lecsapolták a mocsarakat, s ennek következtében megszűnt a malária, s újra elkezdték művelni a bányákat.

 

A város élete a Dóm körül szerveződött a középkorban, a téren kaptak helyet a városállamot irányító testületek, itt állt a Városháza és a kormányzó székháza, a Városháza loggiája és a püspöki palota is.

Maga a Dóm mint egy kőből készült hajó uralja a szabálytalan formájú teret, kiemelkedve a környezetéből. A Szent Cerbone tiszteletére emelt templom a 12. és 13. században román és gótikus stílusban épült. Szent Cerbone, aki egyben a város parónusa is. A Dómban minden dombormű, freskó, üvegablak róla szól. Az ő történetét mesélik el a főoltár mellett levő szarkofág jeleneti, a színes üvegablak elbeszélései, a keresztelőmedence faragásai. A szent egy keresztény hitű családban született Észak Afrikában a 6. században, itt szentelik pappá. Sok más sorstársával egyetemben a vandálok támadásai elől elmenekül Európába. Szicílián köt ki először, majd vízi úton, az itáliai félsziget mentén észak felé hajózik, mígnem egy vihar partra veti a mocsaras dél-toszkán, maremmai részeken. Egy darabig remetéskedik, elvonul a világtól, majd úgy dönt, hogy elindul igét hirdetni a környző falvakban. Nagyon népszerű, Populóniában telepszik meg és itt prédikál. A lakók annyira megszeretik, hogy rábízzák a megüresedett püspöki tisztséget, s Cerbone elfogadja a felkérést. Akkoriban a gótok és a bizánciak háborúskodása folyik a környéken, s végül is a gótok letartóztatják, Totila, a gótok vezére elé kerül. Totila szórakozásból az ókori gladiátorjátékokat felidézve, elrendeli, hogy a fogoly láncait szedjék le, kapjon egy lándzsát és egy hálót, s álljon ki küzdeni egy kiéheztetett medve ellen. Cerbone büszkén elhajítja a fegyvereit azzal a jelszóval, hogy ő egy püspök, nem egy gladiátor, az Isten meg fogja őt védeni. A kiéheztetett medve vérszomjasan közeleg a szent felé, aki kinyújtja a kezét feléje. A kinyújtott kézből egy fénysugár lövell ki, mintha a fantasztkius film lézerfegyvere lenne, amely megállítja és térdre kényszeríti az állatot. Totila megdöbbenve áll a csoda előtt, elrendeli, hogy szabadítsák ki Cerbonét és kísérjék haza. Még testőrséget is rendel mellé, nehogy valami bántódása essen. Populóniában körmenetekkel, vigasságokkal hősként ünneplik az épségben hazatért püspököt. A kezdeti lelkesedés azonban hamarosan lelohad, a püspök összetűzésbe kerül a híveivel, mert kora hajnalban tartja a miséket, a város lakói szerint túlságosan korán, nincs kedvük felkelni. A hívek panaszlevelekkel fordulnak a pápához, aki kénytelen kivizsgálni az ügyet, Rómába hívja a szentet, hogy tisztázzák a problémákat. Két prefektus kíséri Cerbonét, s már útközben egy csomó csodában van részük a szentnek köszönhetően. A szomjazó kísérőknek egy nőstény szarvast varázsol az útra, akinek a tejével elolthatják a szomjukat. Rómába érkezése előtt meggyógyít néhány haldokló beteget. A kísérői felhívják a figyelmét arra, hogy nem illik méltó ajándék nélkül megjelenni a pápa előtt, Cerbone nem sokat teketóriázik, mivel semmi más nincs a keze ügyében, 20 libát gyűjt maga köré, s a libáktól kísérve, azokat a pápának ajándékozva járul a színe elé.

San Cerbone szarkofágja

A pápa lelkesen köszönti, mert időközben már eljutottak hozzá a csodák hírei, együtt átvirrasztják imádkozva az egész éjszakát, s hajnalhasadtakor, a mise pillanatában angyalok kórusának mennyei hangja hangzik fel, egy újabb csoda történt.

Ezt követően visszatér Populóniába, majd Elba szigetén fejezi be az életét. A kívánsága szerint a holttestét visszaviszik Populóniába, majd onnan Massa Marittimába, s a Dómban, a főoltár mellett temetik el.

A Dóm szomszédságában áll a Városháza, amelyet több középkori lakótoronyból alakítottak ki a 14. században, s azóta is megszakítások nélkül a város központja. Szintén a Dóm téren található a helytartó palotája is 1225-ből, amelyben egy régészeti múzeumot rendeztek be.

Massa Marittima Siénaiak vára

A siénaiak vára (Cassero Senese) és a Candeliere Torony. Miután Siena elfoglalta a várost, egy várat emeltek mintegy kettészelve Massát, hogy jobban tudják ellenőrizni a lakókat. Ma ennek az erődítményrendszernek a része a Candeliere Torony, amelyet 1228-ban építettek. Később részben lerombolták, majd a siénaiak helyreállították a 14. században, amikor beillesztették a tornyot az új várba és összekötötték egy merész és látványos ívvel az újonnan megépült erőddel. 1413-ban egy harangot helyeztek a tetejére, amelyet vész esetén húztak meg, ennek a hangjára szólították harcra az embereket. 1443-ban pedig egy órát tettek a homlokzatára. A torony látogatható, elég szűkösek a lépcsők, de megéri. Csodaszép a kilátás nyílik a teraszról a vidékre és a városra is.

Egy nagyon különleges látványosság Massa Marittimában a középkori Bőség vagy termékenység kútja (Fonte dell« Abbondanza) és az azt díszítő freskók a 13. századból. A kutak stratégiai jelentőséggel bírtak különösen az ostromok idején. Ez a medencés kút rendkívül előnyösen, a városfalakon belül helyezkedett el, tehát nem kellett attól tartani, hogy egy esetleges ostrom alatt a lakók víz nélkül maradnak. A medence mögötti falon egy rendkívül furcsa freskó látható, amely a termékenység fáját ábrázolja. 1999-ben fedezték fel a vakolatréteg alatt ezt a középkori művet, amely egy olyan fát ábrázol, amelynek gyümölcsei férfi nemi szervek, egészen pontosan huszonöt darab pénisz. Nem kell semmi rosszra gondolni, egyszerűen a termékenység szimbólumairól van szó. A fa alatt ott lebzselnek a nők, akik várják, hogy beérjenek és a lábuk elé hulljanak ezek az érdekes gyümölcsök. Ketten közülük pedig éppen veszekednek, mert mindketten megpróbálnak megkaparintani egy földre pottyant példányt. Mások elhessegetik a varjúkat, amelyek szintén szemet vetettek a termésre. Az oszlopfők szintén női és férfi nemi szerveket formáznak. Ilyen profán motívumok nagyon ritkák a középkorban, különösen templomok közelében mint ebben az esetben. Ezekkel az ábrázolásokkal a bő termésben és gazdagságban reménykednek az alkotók és a megrendelők.

A termékenység fája

 

A város szülötte, nevével ellentétben, Siénai Kis Szent Bernát is, aki egy siénai helytartó fiaként látta meg a napvilágot 1380-ban Massa Marittimában. Gyerekkorában meghalnak a szülei, s ezért rokonokhoz költözik Siénába, ahol filozófiát, jogot és teológiát tanul. Túlél egy pestist. 24 évesen belép a ferences rendbe, s prédikáló szerzetesként járja a világot. Nagyon népszerű a kortársak körében, fantasztikus képességű szónok és prédikátor. Egyszerű, világos, humoros esetekkel és viccekkel fűszerezett, mindenki számára közérthető stílusú prédikációi tömegeket vonzanak bárhol megfordul. Keményen ostorozza az igazságtalanságokat, a bűnöket, s az igaz evangéliumi élet szépségét hirdeti. Hogy még nagyobb nyomatékot adjon a szavainak egy "reklámtáblát” hordoz mindig magával, amelyre Jézus monogramját rajzolja, a nevének az első 3 betűjét (IHS), a keresztet és a napsugarakat. Ez az első „reklámtábla" a történelemben, amely magát Jézus Krisztust hirdeti. Nem véletlen, hogy őt választották a reklámszakemberek védőszentjüknek.

A szimbólumot később felhasználta Szent Johanna a zászlóján, majd ez lesz a jezsuiták jelképe is.

 

Orgona és hangszergyűjtemény

Hangszergyűjtemény

Van egy egy felbecsülhetetlen értékű, magánkézben levő hangszergyűjtemény is a városban, a volt Szent Péter templom belsejében, nagyon szuggesztív környezetben. Egy szenvedélyes gyűjtő egész élete munkájának az eredménye ez a múzeum. Láthatunk itt különboző értékes régi zongorákat, hordozható orgonákat Nápolyból, Szicíliáról, Itália minden területéről.

 

Populonia

 

Érdemes felkeresni a szomszédos Populóniát is, amely a tengerpart egyik kiugró szirtjén helyezkedik el a Baratti öblöt uralva, ahol Toszkána egyik legszebb strandja található. Az öblöt pínea fenyők övezik, a víz kristálytiszta, homokos a tengerpart. Populonia maga etruszk eredetű városka, az egyetlen tengerparton épült etruszk település. A domb tövében van egy érdekes régészeti terület.

Baratti öböl

 

San Galgano apátság és kápolna

 

Toszkánának eme szögletének is van egy szentként tisztelt figurája, Galgano Guidotti, aki egy fiatalkorában elég feslett életmódot folytató nemesi családból származó lovag volt. Miután megjelent előtte Szent Mihály arkangyal, aki figyelmeztette a bűneire, elvonult a világtól, remeteként élt. Lemondott korábbi züllött életéről, s ennek jeleként a kardját tövig beledöfte egy sziklába, mintegy keresztté átalakítva, legalábbis szimbolikusan a kardot. 1181-ben az önsanyargatások következtében meghalt. A halálának és a remeteségének a helyszínén szinte azonnal egy kis kápolnát és kolostort emeltek. Nagyon sok hasonlóság van Galgano és a kerekasztal egyik lovagjának, Artúrnak a története között. A különbség csak az, hogy Artúr kirántotta a kardot a sziklából, nem beleszúrta. San Galgano kardja a sziklában Valószínűleg keveredik a két mítosz, hiszen kb egy időben alakult ki a két legenda. A keresztes lovagok, a vándorok, a zarándokok terjesztették el a két történetet egész Európában szájról szájra adva a híreket, kisebb nagyobb módosításokkal. A híres kardot magát egy kör alakú kápolnának a belsejében őrzik (Rotonda di Montesiepi), amelynek az építése 1182-86-ra nyúlik vissza. A kupola alatti belső rész etruszk sírokra emlékeztet. Középen ott van egy kőtömbben a legenda fegyvere, amely a vizgálatok szerint a 12-13-századból származik, tehát Szent Galgano korából. Kb 100 évvel ezelőttig könnyedén ki lehette húzni a kardot a sziklából, csak ezt követően rögzítették.

A kápolna Ambrogio Lorenzetti, siénai származású művész freskóit rejti az 1340-es évekből. A freskók kuriózuma, hogy Szűz Máriát 3 kézzel ábrázolja, Évát pedig fekvő helyzetben és nem ruhátlanul.

 

San Galgano apátság

A másik, sokkal látványosabb és híresebb műemlék pedig a San Galgano apátság romos és mégis fantasztikus energiát sugárzó épülete. Misztikus élmény, visszarepít minket a középkor világába. Szent Galgano halála után mindenfelé eljutott a híre, s annyira megnőtt a népszerűsége, hogy rengeteg zarándok érkezett a sírjához. Éppen ezért a 13. században az itt élő ciszterci szerzetesi közösség belevág egy monumentális apátság építésébe. Ma a templomból csak a falak maradtak meg, Az apátság virágzik a rengeteg adománynak és a pápai kiváltságoknak köszönhetően. A 14. században azonban válságba kerül a vidék, éhínségek, járványok tizedelik meg a lakosságot, az erre portyázó zsoldosseregek zsákmányolják és fosztogatják a falvakat. A 15. században a szerzetesek átköltöznek a jóval biztonságosabb Siénába, később az egyik apát eladja a templom ólomból készült tetejét. A 17. században csak egy szerzetes maradt, aki őrizte a romos állapotú épületet. A tető néküli templomban nyaranta koncerteket, operaeőadásokat rendeznek, a hangversenyterem mennyezete a csillagos égbolt.

 

2018. © firenze-latnivalok.hu ● Idegenvezetés Firenzében, Toszkánában ● Minden jog fenntartva!